Forrás: Internet, Választás.hu |
Nagyon sokan – a legfrissebb (2014. 04.07. 10.00) eredmények
szerint 1 245 688 fő – értetlenül szemlélték a narancsövezetté vált
politikai térképünket. Hát igen! Ennek az értetlenségnek a hátterében nem az
áll, amit a politológusok oly bölcsen próbálnak magyarázni.
A választások eredményét nem politikai, sokkal inkább
szociológiai alapon lehet magyarázni. A politika útvesztőiben az átlagpolgár
elvész. Nem képes megérteni annak nyelvezetét, üzeneteit, és előbb-utóbb fel is
adja ezt a szellemi harcot, elfordul a politikától.
Ezt bizonyítja az is, hogy az ország szavazóinak 39
százaléka nem tartotta fontosnak, hogy elmenjen és leadja voksát valamely
pártra, politikai erőre.
Mély és a társadalom struktúrájában – gondolkodásában –
rejlő indokok magyarázzák azt, hogy újra hatalomba került az eddig kormányzó
párt. (Milyen százalékos eredménnyel, lesz-e kétharmada vagy nem, az most már
irreleváns!)
A magyar társadalom Werbőczi óta vergődik a hatalom és
alávetettség hálójában. Ez a feudális viszony alapvetően nem változott sem a
reformkor, sem a ’48-as polgári forradalom, sem az első és második világháborút
követő kormány- és rendszerváltások során sem.
A kérdés e tekintetben mindössze annyi: mi élteti ezt a „hagyományt”,
miért nem képes az egyébként jobb sorsra érdemes nép kilépni e retrográd helyzetből?
A válasz sommás – nyilvánvalóan túlzó is –: a modern korban
nem került sor egy alapvetően új társadalmi szerződés kidolgozására. Nem
sikerült a történelmi reformfolyamatok során önállóságra és egyéni
függetlenségre nevelni az egész társadalmat. Az önmagunkról való gondoskodás,
az ezzel járó felelősség (legyen ez egyéni vagy a közvetlen és tágabb
közösségre érvényes) nem igazán alakult ki.
A magyar polgárosodás – ide idézve Bánlaky Pál tanár úr
értékelését – „…többszörösen megszakítottsága” az oka annak, hogy ragaszkodunk
kényelmes helyzetünkhöz: „majd ott fent megmondják mit csináljunk, és az állam
majd gondoskodik rólunk”.
Érdemes idézni e szociológiai tanulmányt (utólagos elnézést
is a szerzőtől a citátumért, és olvasóimtól a hosszas kifejtésért):
„… Egyszerűen arról szól, hogy a 19. század első harmadában
elindult fejlődésnek (polgárosodásnak, a feudális szerkezetből a tőkés-polgári
szerkezetbe való átmenetnek; emblematikus történései a reform-országgyűlések,
emblematikus figurái: Széchenyi és Kossuth) nem adatott meg a kifutása,
kiteljesedése. Az első nagy törés az 1848/49-es forradalom (és szabadságharc)
leverése volt; a 19. század harmadik harmadában újraindult fejlődést az I.
Világháború (elvesztése, Trianon) szakította meg. Mire ezt a sokkot (és persze
az 1929/31-es gazdasági világválság sokkját) kezdhette volna kiheverni az
ország, jött a II. Világháború. A háború utáni (tartalmaiban végre valóban
polgári jellegű) újrakezdést pár év után megtörte a pártállami diktatúra
uralomra jutása. Majd többé-kevésbé stabilizálódott (és ezen belül egy furcsa,
kisszerű, kvázi-polgárosodást is felmutató) Kádár-rendszer becsődölése után
jött a mindent felforgató rendszerváltás….
A magyar társadalomnak soha sem volt elég ideje ezeket a
változásokat feldolgozni, egyik esetben sem volt arra elegendő idő, hogy a
változások nyomán kialakuljon az új integráció. A régi rend – korábbi
integrációs séma – széttört, új rend – új integrációs séma – nem tudott kialakulni;
egy új integráció kialakulásához ugyanis legalább egy-másfél generációnyi idő
szükségeltetik. (minthogy egy új integrációt csak azok tudnak megalkotni, akik
már nem hordozzák alapvető szocializációs mintáikban a régit.)…”
Forrás: Internet - Marabu |
Sajnos ma az a helyzet, hogy a társadalom ilyetén állapotát
a FIDESZ ismerte fel, és használta ki a maga előnyeként. Az ellenzék ezt a
helyzetet meghaladni vágyta (lásd: européer gondolkodás), ám nem számolt azzal,
hogy ezt az eszmerendszert a társadalom többsége nem képes befogadni.
Most ne foglalkozzunk azzal, hogy miért nem teszi:
információhiány miatt, műveltségi, tudásbéli hiányosságok okán vagy csak
egyszerű kényelemből.
A lényeg: ahhoz, hogy ez a társadalom hasonlatossá váljon
azokhoz, amelyek az Európai Unió többségét alkotják, nagyon sok változásra,
tanulásra van szüksége.
Csak ez a változás adhatja meg annak alapját, hogy
levetkőzze a „alattvalói attitűdjeit”, és képes legyen elutasítani a
szélsőségeket.
Arra gondoltam tegnap délelőtt, hogy a posztokat záró szlogent
már nem kell idebiggyesztenem! Sajnos rosszul gondoltam! Éppen ezért:
Ceterum
Censeo OV esse delendam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése