 |
| Forrás: Internet |
E percekben is folyik a Szabadság-téren a kordon építés és bontás.
A megszállás emlékmű körül kialakult vita – bárki bármit mond – politikai vita.
A szobor kompozíciójának elemzését az ítészekre bízom.
Az azonban kétségtelen tény, hogy minden politika a maga
képére és mondanivalójára akarja átalakítani a nyilvános tereket. Jól látható
módon kívánja elhelyezni az általa fontosnak gondolt események és személyek
értékelésének kőbe vagy bronzba formált mondandóját.
Gondoljunk csak a rendszerváltások 20. századi sorozatára:
1948 után Sztálin még az egyébként üres hentesüzletek kirakatában is megjelent
zsírból formálva. Később, a helyzet változásával eltűntek ezek az „alkotások”
és mások vették át helyüket. Majd a század utolsó évtizedében a szocializmust
dicsőítő alkotások is elhagyták a köztereket, és mementóként élik tovább „életüket”
a szoborparkban. Az akkori rendszerváltó politika ezzel szimbolizálta, hogy
lezártnak tekint egy kort, amelyet meghaladottnak tekint. Új emlékművek és
szobrok jelképezték mindazt, amit magénak vall. Emlékművet emeltek az ’56-os
eseményeknek. A Parlament előtti obeliszk, tetején a lánggal jelképezte a
demokrácia diadalát, és emlékeztette a törvényhozókat a forradalom céljaira: a
demokráciára és a szolidaritásra. Nagy Imre szobra is „vigyázó szemét” a
parlament épületére veti, bár mostanság foroghat sírjában, tán jobban, mint a
Kádár-rendszer alatt, jeltelenül a 301-ben.
 |
| Forrás: Internet |
Ez a politika a Kossuth tér átépítésével sziklaszilárdan
elkötelezte magát egy olyan szimbolika mellett, amely egy cseppet sem előrevivő
gondolkodásra utal.
Az új Kossuth-téren már hiába keressük a forradalom lángját.
A régi Kossuth szobrot is felváltotta egy másik.
Most pedig a felállítandó Gábrieles emlékmű mindenki
tudomására hozza, hogy jelen politikai hatalmunknak esze ágában sincs
szembenézni a magyarság 20. századi történelmével, mi több: erősíti a hamis
történelemfelfogást. Teszi mindezt 25 évvel a rendszerváltás után, minden
társadalmi és szakmai tiltakozás ellenére. A cél: átformálni a társadalom
tudatát, olyan útra terelni, amely alapjában véve téves és történelmietlen.
A hatalom azonban látszólagosan mindent megtehet. Szándékai
azonban nem biztos, hogy érvényesülnek. Hiszen a tömegek – az átlagemberek
sokasága – okosabb annál, semmint ilyen külsőségekkel befolyásolni lehessen a
gondolkodását. Eszembe jut egy jó barátom, aki mindig elmorogta, ha arra járt,
a Műcsarnok mögött álló Lenin-szobor előtt:
„Ne mosolyogj Iljics,
Nem tart ez örökké!
Százötven év alatt
Sem váltunk törökké!”
 |
| Forrás: Internet - NOL.hu |
Gábriel felállításával sem fogja a társadalom elfogadni azt,
hogy Magyarország „ártatlan” áldozatként vett részt a szörnyűségekben. Mint
ahogy nehezen teszi magáévá azt a tételt is – amit egyébként az Alaptörvény is
leír – miszerint ki akarják törölni a hazánk történelméből az 1944 és 1989
közötti időszakot. Ez nem fog menni! Hiszen ez alatt az időszak alatt is éltek
itt „költők is bűntelen”, dolgoztak emberek, gyarapították ezt az országot (az
akkori hamis képek ellenére is).
Mi több: megszülték és felnevelték a mai politikai elitet,
amely – úgy látszik – negligálja szüleik, nagyszüleik erőfeszítéseit.
Ceterum censeo OV esse delendam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése