2013. december 22., vasárnap

BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT ÉS EGY JOBB ÚJÉVET!

A fenti kívánság vonatkozik minden olvasómra! Tényleg: minden jót kívánok nekik az elkövetkező évre, főleg azt, hogy a „kezükben levő” lehetőséggel jól és bölcsen éljenek! Gondolkodjanak! Mérlegeljék az elmúlt néhány esztendőt! Ne üljenek fel mindenféle mézes-mázos szavaknak. Saját tapasztalataik és megélt életük alapján formálják jövőjüket.
Mostanában megint csak bornírt kijelentésekkel bombáznak minket – szürke állampolgárokat –, azt sulykolva agyunkba, hogy ez a kis ország tulajdonképpen a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Valahogy nem így tapasztalom, de bizonyára bennem van a hiba!
A FIDESZ egyik (lassan perifériára szoruló) vezetője éppen azt hangoztatja az ATV-ben, hogy a FIDESZ maga a toleráns, az egymásra figyelő politikusok összessége, ahol a különböző vélemények jól megvannak egymással.
Érdekes érvelés. csak egy dolog visszás kissé: az elhangzott mondatok és a mimika, a testbeszéd ellentéte. De ez legyen a nyilatkozó problémája.
De engedtessék meg nekem az is – így karácsony előtt –, hogy ne menjek el szótlanul a mai ellenzék cselekedetei mellett sem. Mindaz, ami manapság az ellenzék térfelén történik, az maga a bornírtság, ha abból a szempontból nézem, hogy le kívánják váltani a mostani kormányt. Márpedig ezt szajkózzák, ezt tűzik zászlajukra. Pedig tudják: a jelen törvényi előírások között sajnos nincs más választásuk, mint az összefogás. Egyetlen feladatuk lenne, ennek útját-módját kidolgozni. De láthatóan erre képtelenek.
E képtelenség pedig nagyon súlyos következtetéseket kelt az egyszerű emberekben: megkérdőjelezi a szándékot magát. Hiszen a tettek mások, mint a mondatok. Az ellenzék „politikai elitje” láthatóan nincs tisztában azzal, hogy az őket támogató, vagy velük szimpatizáló választónak mik az elvárásai. Fel sem merem tételezni, hogy tudják, de sajátos politikai érdekeik mentén nem veszik figyelembe azt. A cselekedeteik pedig nagyon ezt bizonyítják. Mi több, ennek a politikának a következményeit híven tükrözik a közvélemény-kutatások eredményei.
Lassan vége az évnek. Az elkövetkező napokban – jó pestiesen szólva – a „fű sem nő”, hiszen minden normális magyar állampolgár elmerül a karácsonyi ünnepkör élvezeteiben. Látogatja családját, az első napok rohanása és izgalmai után végre kipiheni egy kicsit magát. Elfogy majd a bejgli, az étkek sora. Egy-két nap után aztán jön a kötelező vidámságot követelő szilveszter az elmaradhatatlan pezsgővel és fogadalmakkal.
Azt gondolom, hogy a politikus is ember. Jár neki is az ünnepek nyújtotta felfrissülés. De azért ne feledkezzenek meg a fogadalmukról se!
Ceterum censeo OV esse delendum!

2013. december 8., vasárnap

KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS AZ EU-S PÉNZEK

Jávor Benedek a parlamentben felvette, hogy mi van azokkal az – elsősorban környezetvédelmi és energiatakarékosságot szolgáló – pályázatokkal, amelyeket az NFÜ-t felügyelő miniszterelnökségi államtitkár függesztett fel.
A kérdés igazán nem is az, hogy kik és milyen módon esnek el a pályázati pénzektől, erről már néhány helyen olvasni (no, nem a nyomtatott sajtóban, inkább csak a neten).
A baj az, hogy a jelenlegi kormány – de megkockáztatom: az ellenzék is – kevés figyelmet fordít az alternatív energiára és a környezetvédelemre. Ez azért is furcsa, mert az Európai Unió hatalmas összegekkel támogatja az alternatív energia használatát és a fosszilis hordozókkal való takarékoskodást. Nem csak támogatja, de példát is nyújt e téren.
Nyugat-Európában az elmúlt húsz esztendő alatt iparágak születtek a nap- szél- geotermikus energia felhasználását kihasználását biztosító berendezések gyártására forgalmazására. Németországban egyre jobban terjednek a napenergiát elektromos árammá alakító napcellák, és a hőenergiát felhasználó napkollektorok. Nem csak a német városokban, de vidéken is szaporodnak a tetőkre telepített berendezések.
Ez utóbbiak jó részét pedig az a vállalkozás állítja elő, amely néhány éve távozott kis hazánkból, mert itthon sem a jogi (építészeti hatósági, energia hatósági) sem a pénzügyi környezet nem támogatja azok telepítését.
A Lajtán túl a politikusok már régen átlépték a saját árnyékukat, ellenálltak a helyi energetikai, szolgáltató lobbynak, és mindenféle támogatásokkal ösztönzik a lakosságot. Így például elengedik e termékekre a forgalmi adót, amely így az ÁFA összegével kevesebbe kerül a telepítőnek. Továbbá biztosítják azt, hogy a „házilagosan termelt energiát vissza lehessen táplálni a hálózatba. Ezt egy speciális árammérő segítségével teszik, amely méri a hálózatból átvett energiát, de méri a betáplált mennyiséget is. A kettő különbözetét kell a fogyasztónak fizetnie, ám ha szerencsés helyzetben van, többet „termel, mint amennyit fogyaszt, még pénzt is kaphat.
Mindez nálunk a science fiction kategóriájába tartozik, még akkor is, ha napjainkban az ilyen berendezések már a megfizethető kategóriába tartoznak. Egy 25-30 milliós családi ház beruházásához képest nem nagy összeg. A társasházaknál pedig belátható időn belül megtérülhet. Mutatja ezt Közép-Európa legnagyobb szalagházának gyakorlata.
2013-ban is jelentős összegek állnak a fenti fejlesztésekre. Ám valami furmányos módon nem ezeket használják fel, hanem hagymázas gondolatokat fogalmaznak meg a paksi erőmű bővítéséről.
Ez pedig több okból is kérdéses. A leglényegesebb az, hogy ma – és a jövőben is – Európában áram túltermelés van. Éppen ezért az energiát importból olcsóbban fedezheti az ország szükségleteit. Semmi szükség sok milliárdos beruházásra. Ha ezt a környezetkímélő technológiákba fektetnék, sokkal nagyobb fogyasztási megtakarítást érnének el, mint a létesítendő üzem kapacitása. Már csak azért is, mert az elmúlt években Gönyűn épített az E-on egy gázmotoros erőművet hasonló kapacitással, amely még ma sem termel, mert nem képes eladni az áramot a piacon.
Azt várom a ma és a holnap politikusaitól, hogy személyes és csoportérdekeiket félretéve, lépjék át a saját árnyékukat és kezdjenek már az ország érdekében tevékenykedni!
Ceterum censeo OV esse deelndum!

2013. december 3., kedd

ADVENTI HÓNAP

Forrás: Internet
December elsején volt advent első vasárnapja. Ilyenkor illik meggyújtani az első lila gyertyát, majd minden vasárnap egy újabbat, egészen karácsonyig, amikor is mind a három lila és az egy rózsaszín gyertya is hirdeti: eljött a világosság.
Nem hiszem, hogy ebben a hónapban politikai értelemben is világosság lengi majd be a karácsony körüli időszakot. Sok okból nem hiszem.
A legfontosabb talán az, hogy az emberek sokasága ezekben a napokban sokkal inkább foglalkozik azzal, hogy milyen legyen a családi karácsony, mi legyen az ünnepi asztalon és mi legyen a fa alatt.
Persze az idei karácsony – dacára annak, hogy „hasít az ország” –, valószínűleg szerényebb lesz, mint egy évvel ezelőtt. Már csak azért is, mert a devizaadósok újra várhatják a banki értesítést törlesztő részleteik emelkedéséről, hiszen a jegybank elnöke mindent megtesz annak érdekében, hogy rontsa a forint egyéb vezető devizákhoz számított értékét.
Az elmúlt két hét ismét adott röhögésre és síráshoz közeli állapotra alkalmat. Mit csináljon az átlagember, aki végiggondolja, hogy hazai politikai elitünk miként adja elő az iszapbirkózás nemes játékát? Sírva röhög!
A NAV-botrány, ahol mindenki mindenkit le akar járatni, első látásra komolynak tetszett, ám néhány nap alatt kiderült, hogy nem más, mint vihar egy pohár vízben, hiszen a kommunikációt sikeresen térítették el a legfőbb kérdésről: miért is kellett az adóhatóság szervezetét sietve átalakítani a kormányváltást követően? Miért is esett áldozatul az egyik leghatékonyabb felderítő apparátus ennek az átszervezésnek?
A kormánypárt sietve kijelenti, hogy nem lát politikai felelősséget abban, ha az egyelőre vélt adócsalások megtörténtek? Hát már hogy a fenébe ne lenne, ha megszünteti azt a szervezetet, amely képes ezt felderíteni. Az adóhatóság szervezeti változásai ugyanis nem az ördögtől valók, hanem a kormánytól.
Hasonló „sírvaröhög” eset az ellenzék oldalán a „se vele, se nélküle” játék. Pedig ez legalább nagyjából érthető. A baloldal vezető pártja jól taktikázik a saját szempontjából. Ha maga vezeti a kormányváltást sürgető erőket, akkor mindenképpen nyertesen jön ki a játszmából. Ha megnyeri a jövő évi választást, akkor azért, ha nem nyeri meg, mindenképpen bekerül a parlamentbe, és részese marad a törvénykezésnek. Így az MSZP szempontjából a dolog kényelmes. Az Együtt–PM-nek meg az lesz a sorsa, mint hajdan a kisgazdáknak: eliminálják őket, beolvasztják a nagy egészbe.
A többi demokratikus erő meg nem számít! Nekik egyetlen feladatuk van: szavazzanak a mostani összefogásra és élvezzék annak a „hasznát”, hogy esetleg megdöntik a mostani kormányt.
Hallani (olvasni) olyan véleményeket is, amelyek szerint az ellenzék komolyan nem is a mostani választásokra, sokkal inkább 2018-ra gyúr. Ez a vélekedés két indok mentén értelmezhető:
A mai ellenzék belátja, hogy mindazt, amit a FIDESZ-többségű parlament végzett, nem orvosolható négy esztendő alatt, különösen nem akkor, ha nincs kétharmados ellenzéki győzelem. Az pedig nem lesz, erről jó előre gondoskodtak a mai hatalom birtokosai, gondoljunk a sok kétharmados törvényre az Alaptörvénytől a választási törvényig.
Ha az ellenzék győz, ám nem szerzi meg a kétharmadot, úgy demokratikus csapdába esik. Ugyanis az alapvető, és a kormányzást közvetlenül befolyásoló törvényeket nem lesz képes módosítani, így ellehetetlenül. Az ugyanis „írva vagyon”, hogy ha egy kormány nem tudja elfogadtatni a költségvetést, és azt nem szavazza meg az ellenzék, akkor bizony feloszlatható a parlament, és új választásokat kell kiírni. Hasonló dilemmával küzdhet majd a kormányzat az adójogszabályok módosításával is, ami szintén kétharmados törvény. És még folytathatnánk a sort…
Ezeket a korlátozó törvényeket csak demokratikus úton változtathatják meg, ám ha nincs kétharmad, úgy marad a csapdahelyzet: ha megváltoztatják más eszközökkel (kevéssé demokratikus módon), úgy az akkori ellenzék jogosan rohan majd mindenhová, hogy mennyire antidemokratikus a többség. Majd megint előkerül az egyszer már bevált szlogen: „a haza nem lehet ellenzékben”, és ki tudja, még milyen akciókkal hergelhetik a társadalmat. Rohanhatnak esetleg a ma még utált unióhoz is, hogy a hatalom mennyire antidemokratikus. Arról persze nem esik majd szó, hogy ezt a helyzetet a FIDESZ hozta létre.
A 2018-ra „gyúrás” másik mozgatórugója az lehet, hogy a ma még harcos ellenzéki politikusok is belátják: gyorsan és hatékonyan nem képesek eltakarítani azt a gazdasági kárt, amit az elmúlt négy esztendő okozott. Választási győzelmük esetén nem ígérhetnek gyors javulást. A választó pedig ténykedésüket nagyon könnyen kudarcnak értékelheti, így végső soron elveszíthetik a bizalmat.
Lehet ma úgy taktikázni, hogy hagyják az Orbán-kormányzatot újra nyerni. Abban bíznak, hogy olyan mértékben romlanak a hazai állapotok, amelyet már nem lesz képes a vezér nacionalista-populista propagandával ellensúlyozni. A Nemzeti Együttműködés Rendszere pedig megalkotóinak fejére dől.
Ennek a verziónak az a nagy veszélye, hogy az egyre romló közállapotok ellenőrizhetetlen folyamatokat indíthatnak meg a társadalomban. A romló gazdasági körülmények – a propaganda ellenére a független elemzők nem sok jót jósolnak a hazai gazdaságnak az elkövetkező évekre –, olyan elementáris elégedetlenséget hozhat („Szívunk, mint a torkos borz”), ami elsöpörheti a FIDESZ-t a politikai palettáról. Volt már erre példa, gondoljunk csak az MDF-re.
A nagy kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy mi a jobb megoldás? Kivárni míg a FIDESZ politikája végleg csődöt mond, és teljesen el nem szegényíti a társadalom jelentős részét? Avagy: felvállalni a rendcsinálás, a demokrácia visszaépítés, a gazdaság élénkítésének sziszifuszi munkáját?
Minden esetre, felelős döntés előtt áll az ellenzék. És ebben a felelősségben nincs helye önös – politikai közösségi vagy egyéni – taktikázásnak. Kevesebb, mint fél évvel a választások előtt az elégedetlen állampolgár szeretne már világosan látni!
Ceterum censeo OV esse delendum!