KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS AZ EU-S PÉNZEK

Jávor Benedek a parlamentben felvette, hogy mi van azokkal az – elsősorban környezetvédelmi és energiatakarékosságot szolgáló – pályázatokkal, amelyeket az NFÜ-t felügyelő miniszterelnökségi államtitkár függesztett fel.

A kérdés igazán nem is az, hogy kik és milyen módon esnek el a pályázati pénzektől, erről már néhány helyen olvasni (no, nem a nyomtatott sajtóban, inkább csak a neten).

A baj az, hogy a jelenlegi kormány – de megkockáztatom: az ellenzék is – kevés figyelmet fordít az alternatív energiára és a környezetvédelemre. Ez azért is furcsa, mert az Európai Unió hatalmas összegekkel támogatja az alternatív energia használatát és a fosszilis hordozókkal való takarékoskodást. Nem csak támogatja, de példát is nyújt e téren.

Nyugat-Európában az elmúlt húsz esztendő alatt iparágak születtek a nap- szél- geotermikus energia felhasználását kihasználását biztosító berendezések gyártására forgalmazására. Németországban egyre jobban terjednek a napenergiát elektromos árammá alakító napcellák, és a hőenergiát felhasználó napkollektorok. Nem csak a német városokban, de vidéken is szaporodnak a tetőkre telepített berendezések.

Ez utóbbiak jó részét pedig az a vállalkozás állítja elő, amely néhány éve távozott kis hazánkból, mert itthon sem a jogi (építészeti hatósági, energia hatósági) sem a pénzügyi környezet nem támogatja azok telepítését.

A Lajtán túl a politikusok már régen átlépték a saját árnyékukat, ellenálltak a helyi energetikai, szolgáltató lobbynak, és mindenféle támogatásokkal ösztönzik a lakosságot. Így például elengedik e termékekre a forgalmi adót, amely így az ÁFA összegével kevesebbe kerül a telepítőnek. Továbbá biztosítják azt, hogy a „házilagosan termelt energiát vissza lehessen táplálni a hálózatba. Ezt egy speciális árammérő segítségével teszik, amely méri a hálózatból átvett energiát, de méri a betáplált mennyiséget is. A kettő különbözetét kell a fogyasztónak fizetnie, ám ha szerencsés helyzetben van, többet „termel, mint amennyit fogyaszt, még pénzt is kaphat.

Mindez nálunk a science fiction kategóriájába tartozik, még akkor is, ha napjainkban az ilyen berendezések már a megfizethető kategóriába tartoznak. Egy 25-30 milliós családi ház beruházásához képest nem nagy összeg. A társasházaknál pedig belátható időn belül megtérülhet. Mutatja ezt Közép-Európa legnagyobb szalagházának gyakorlata.

2013-ban is jelentős összegek állnak a fenti fejlesztésekre. Ám valami furmányos módon nem ezeket használják fel, hanem hagymázas gondolatokat fogalmaznak meg a paksi erőmű bővítéséről.

Ez pedig több okból is kérdéses. A leglényegesebb az, hogy ma – és a jövőben is – Európában áram túltermelés van. Éppen ezért az energiát importból olcsóbban fedezheti az ország szükségleteit. Semmi szükség sok milliárdos beruházásra. Ha ezt a környezetkímélő technológiákba fektetnék, sokkal nagyobb fogyasztási megtakarítást érnének el, mint a létesítendő üzem kapacitása. Már csak azért is, mert az elmúlt években Gönyűn épített az E-on egy gázmotoros erőművet hasonló kapacitással, amely még ma sem termel, mert nem képes eladni az áramot a piacon.

Azt várom a ma és a holnap politikusaitól, hogy személyes és csoportérdekeiket félretéve, lépjék át a saját árnyékukat és kezdjenek már az ország érdekében tevékenykedni!

Ceterum censeo OV esse deelndum!