LOPAKODÓ ORDAS ESZMÉK

Manapság a közvélemény figyelmét egyre inkább a szaporodó COVID-esetek száma köti le. (Már, ha leköti!) Nem esik szó azonban egy jelenségről, amely lopakodóan, de annál nagyobb kárt okozva terjed. Ez is fertőzi az embereket, azonban nem ad okot a kórházi kezelésre, nem okoz fizikai tüneteket. Sokkal inkább mérgezi az elmét, a gondolkodást, és bizony, kihat a későbbi eseményekre.

Hogy ne rébuszokban beszéljek, az Alapjogokért Központ „projektjéről” van szó.

Persze, vannak, akik csak legyintenek, mondván: „ugyan már, egy kis periférikus csapat, nem sok vizet zavar!”

Ez azonban nincs így. A közösségi médiában való megjelenésük nagyon sok embert ér el. Jól hangzó szlogenjeikkel nagyon sokakat képesek megtéveszteni. Főleg azokat, akik kevéssé jártasak a magyar történelem és politikatörténet eseményeiben. Ám ez a kis központ nincs egyedül. Magas szintről kap – ha úgy tetszik – eszmei támogatást. Tudom, nem sok olyan ember van, aki saját elhatározásából olvas eredeti kormányfői szövegeket (elég ezeket hetente egyszer meghallgatni a pénteki interjúkban, az is bőven elég), de azért álljon itt egy idézet sor a miniszterelnök június 6-i beszédéből, amit Trianon ürügyén mondott el.

„A magyaroknak ezredéves magasságban van a történelem horizontja. Innen szét lehet tekinteni, innen messzire lehet látni. Jobbra Kassa, arra Szatmárnémeti, mögöttünk Munkács. Ha nem a szemünkkel nézünk, hanem a szívünkkel, még messzebbre is elláthatunk. Vissza, egészen az idők kezdetéig. Látjuk, amint a nagy sztyeppe vándorló népeinek százai eltűnnek és odavesznek a történelem porfelhőiben. Látjuk, hogy mi, magyarok se el nem tűntünk, se oda nem vesztünk, hanem a latin, a germán és szláv népek gyűrűjében, különálló minőségünket megőrizve hazát alapítottunk.

Sokan jelentkeztek már, hogy szívesen elföldelnék Magyarországot. Volt, aki a németeket akarta megfosztani egy szövetségestől, volt, aki a Habsburgokon akart bosszút állni, volt, akit a haszonszerzés vezetett, és volt, aki mindig is gyűlölte a magyarokat. Ők kapaszkodtak össze, hogy eltüntessenek bennünket a föld színéről. De mi makacs népség vagyunk, sohasem voltunk hajlandók részt venni a saját temetésünkön. A dédapáink sem adták föl. Nem térdeltek le, és nem kértek kegyelmet. Talpon maradtunk és kibírtuk. Kibírtuk a vagonvárosokat, a náci lágereket, a szovjet gulágot, a kitelepítéseket, Csehszlovákiát, Jugoszláviát és Ceauşescut. Ma már nincs se Csehszlovákia, se Jugoszlávia, se Szovjetunió. Nincs már se brit, se francia birodalom. S ami megmaradt belőlük, az éppen most vergődik bosszút álló gyarmataik multikulturális szorításában. 

Méltósággal őrizzük a Kárpát-medencét, amely küldetésünk is. Minden megszülető magyar gyermek újabb őrhely is. 

Tekintsünk végig a száz év történelmén. Értsük meg az elmúlt tíz év változásának mélységeit. Ne ijedjünk meg attól, amit látunk: mi vagyunk azok, akikre vártunk. Igen, mi vagyunk azok, akik megfordítják Magyarország sorsát. Remélhetjük, hogy a mi nemzedékünk, a negyedik trianoni nemzedék még beteljesíti küldetését, és egészen a győzelem kapujáig fogja vinni Magyarországot.

De a döntő ütközetet az utánunk következő, az ötödik trianoni nemzedéknek kell megvívnia. A végső lépéseket nekik kell megtenniük. Ahogy meg van írva: „Vegyetek erőt magatokon. És legelőször is. A legegyszerűbb dologhoz lássatok – Adódjatok össze, Hogy roppant módon felnövekedvén, Az Istent is, aki végtelenség, Valahogyan megközelítsétek.” Nem lesz se könnyű, se egyszerű, de megéri majd. Nagy idők várnak rátok. Készüljetek, minden nap készüljetek. Magyarország mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk fölött.”

Eddig az idézetek.

Mindezek pedig azt eredményezik, hogy a revíziót és a Horthy-rendszert dicsőítők és a szélsőjobboldali eszmék, mintegy „hivatalos” megerősítést kapnak.

A Nemzeti Sportban megjelent képek, és az egyszavas üzenetek sajnos termékeny talajra hullhatnak. A mai 30-asoknak és a náluk fiatalabbaknak – sajnos saját hibájukon kívül, hiszen nem nagyon tanulták – kevés ismeretük van a 20 század eső felének magyar valóságáról és politikájáról. Így nem érzik ennek a propagandának veszélyességét, amely totálisan szembe megy 21. század európai törekvéseivel, kultúrájával és jövőképével. Az a „harc” amire a miniszterelnök buzdítja híveit és a következő generációkat nem a felemelkedéshez, hanem a nyomorhoz és az elszigetelődéshez vezet.

Emberek! Kezdjünk már el gondolkodni, tájékozódni saját életünk, és bennünket körülvevő világ dolgairól! Ne üljünk már fel mindenféle – egyébként jól hangzó nacionalista irredenta – szlogeneknek.

Ceterum censeo OV esse delendam!