KONZERVATIVIZMUS ÉS A LIBERNYÁKOK

 

A Magyar Nemzetben jelent meg egy írás – esszének nem igazán nevezhető, mert annak kritériumainak nem igazán felel meg – a miniszterelnök tollából. (Legalább is az ő nevén jegyzik az opust.)
A neten már többen megbírálták az írást, a gondolkodó emberek egyöntetűen balgaságnak nyilvánították, több ponton cáfolva azokat az állításokat és eseményeket, amiket felhoz saját igazának és „jövőképének” igazolására.
Nos, nem is akarok csatlakozni az elemzők soraihoz, hanem egy másik összefüggésre hívnám fel a figyelmet.
Az önállóan gondolkodó emberek, akik végig olvasták a cikket, túllépnek rajta, mert egy kis bosszankodáson és csodálkozáson – hogy lehet ennyi badarságot ilyen kis terjedelemben összehordani – kívül nem érdemel többet. Eltelik majd egy két hónap, és körükben a kutya sem fog emlékezni arra. Túllépnek rajta — annyi!
Nem így a FIDESZ- támogatók tábora, akik számára ez az írás mindegy útmutatásként szolgál arra, hogy az elkövetkező hónapokban miként és hogyan kell tematizálni a közéletet, mely hívó szavakkal kell felvenni a küzdelmet a hazai ellenzék (sorosista, gyurcsányista, libernyák és egyéb jelzőkkel illetett) és pártjaik, szervezeteik ellen.
Nagyon nehéz lesz elkötelezett orbánistákat meggyőzni arról, hogy amit szeretett vezérük eléjük rak, és amit beléjük sulykol, az egy hatalmas bullshit, félrevezetés és manipuláció.
Csak egyet említek, ami mindenkinek az életében előfordul, érték és követendő. Teljesen téves az az állítása, miszerint a liberális Európa fel akarja lazítani a családi kötelékeket, földbe gyűrni a keresztény értékeket.
Ez utóbbi már azért sem igaz, mert Európa kulturális alapja – amely kétezer éve határozza meg fő értékeit – a zsidó-keresztény kultúrkör. Az elmúlt századokban – minden ellenségeskedés, háborúk, járványok ellenére – ez az értékrend adott kapaszkodót, ennek jegyében születtek alkotások, alakultak ki közösségek, családok. Ez az értékrend teremtett különböző filozófiai irányzatokat, ezek hozták létre a nemzetállamokat, és jutottak el a mai időkhöz, ahol az emberi szabadságjogok többé-kevésbé érvényesülnek, és a jogállami berendezkedés általánossá vált.

John Stuart Mill - Forrás: Pinterest.com

Egyetlen liberális gondolkodó (John Locke, Montesquieu, Adam Smith, David Ricardo, John Stuart Mill) és a liberalizmust politikai ideológiának választó párt sem tagadja a családot, mint a társadalom legkisebb egységét, nem tagadja a keresztény értékeket (már csak azért sem, mert maga is abból eredt).
A politikai ideológiákat szembeállítani a kultúrák alapértékeivel meglehetősen bornírt. Politikai értelemben a kereszténydemokrácia és a liberális politika egyformán a demokrácia elkötelezettje, amelyben az emberi jogok, az állam és az egyház viszonya tisztázott. Nincsenek egymással éles ellentétben. Vannak – természetesen – eltérések némely fogalmak körében. A kereszténydemokrácia nagyobb hangsúlyt helyez a konzervatív családideálra, és ennek külsődleges megnyilvánulásaira. Ez azonban – a végeredményt tekintve – nem jelentős különbség. A liberális politika is támogatja a család eszményét, ám sokkal inkább sorolja azt az emberi szabadságjogok sorába. Családideálja sokkal inkább a szuverén egyének szabad választásán alapul, semmint az évszázados családmodelleken.
A lényeg akkor is az:
A miniszterelnök és köreinek gondolkodása meglehetősen szűk. Egyetlen dologra koncentrálnak: az emberek (főleg a saját tábor) manipulálására annak érdekében, hogy hatalmukat megtartsák. Teszik ezt úgy, hogy szembe mennek a mindennapi valósággal (tényekkel), elferdítik a történéseket és értelmezik azokat saját szájízük (hatalmi vágyaik) szerint.
Mindez nagyon veszélyes, mert az országot és benne a jövő generációkat hozzák alig kijavítható, hátrányos helyzetbe!
Ceterum censeo OV esse delendam!