MÉGHOGY LÁTENS! (ANTISZEMITIZMUS)

Néha az ember elkalandozik olyan közösségi oldalakra is, ahol nem csak a saját véleményével találkozik, hanem bizony szembesül mások (a buborékon kívüliek) markáns megnyilatkozásaival.

Az egyik ilyen megdöbbentő élményem volt, amikor egy közösségi oldalon valaki megemlékezett igen korrekten Heller Ágnesről.

Nem is az eredendő poszt ennek az írásnak a témája, hanem az arra érkezett reagálások.

646 hozzászólás érkezett a poszthoz, ebből a legtöbb mélyen antiszemita és közönséges (hogy finoman fogalmazzak).

Gondoltam magamban, hogy végig olvasom az összes hozzászólást, és feljegyzem az ellene-mellette hozzászólásokat. A számolást a felénél feladtam. Egész egyszerűen azért, mert sok volt és sokkolt, hogy a kommentek döntő többsége zsigeri gyűlöletről tett bizonyságot. Néhány „értékelést” ide másolok, csak azért, hogy lássuk, miről írok (beszélek):
„… Mocsok, magyarellenes; …a magyar nemzet ellensége; ….undorító véglény; …antimagyar ráncos törpe; áradt belőle a lelki csúfság:…”

És egy gyöngyszem a hozzászólások sokaságából:

„kérdés: Olvasott valamit Heller műveiből?

válasz: Egyiket sem, nem is akarom, elég, amit hallottam tőle, azt a sok zagyvaságot, amit összehordott, nem szoktam kommunista írókat olvasni.”

Nos, azt hiszem ennyi elég a hangnemből, akinek van türelme hozzá bogarássza végig.

De nem is igazából a poszt értékelése a célom, sokkal inkább az, hogy arra mutassak rá, hogy a jelenlegi hatalom fennen hirdetett véleménye, ám a kommunikációban élesen megjelenő antiszemitizmusa milyen következményekkel jár a társadalomban.

A kormány szerint ugyan „zéró tolerancia” van érvényben az antiszemita megnyilvánulásokkal szemben, ám a kormány médiája ezerrel nyomatja a burkolt antiszemita és rasszista propagandát a Sorosozástól a cigányozásig

Ez ma már annyira bevett a közmédiumokban, hogy ki sem veri a biztosítékot. A „nemzetieskedés” oly mértékben rombolta le az átlagemberek erkölcsi érzékét, hogy teljesen elfogadottá vált a másságok teljes elutasítása.

Nem vagyok naív. Tudom, hogy az elmúlt 75 esztendőben mindig is jelen volt a magyar társadalomban – mint búvó patak – egy leplezett, de jól körülírható „szalonzsidózás” és cigányozás. Ezt a két problémát nem volt képes kezelni az ancien régime sem. Nem voltak erre kidolgozott nevelési, oktatási programok.

A rendszerváltás után ugyan az értelmiség és az egymást követő kormányzatok ugyan megpróbálták a polgári jogok örve alatt kezelni ezt a problémát, de igen kis hatékonysággal. A „felszabadult” politikai vélemények azonban elég rendesen belepiszkítottak ebbe a törekvésbe, idézzük fel Csurka István megnyilvánulásait az Antall kormányzat alatt. Attól kezdve tulajdonképpen elszabadultak az indulatok. Ahelyett, hogy az értelmes „nyugodt erő” került volna fölénybe az emberek gondolkodásában, egyre inkább a szélsőségek felé tolódott el az ország morális állapota. Nem idézem ide a romák elleni támadásokat, sőt azt sem, hogy milyen történelemhamisítást próbáltak átvinni a „Sorsok Háza” projekt keretében.

Azt gondolom, hogy a normális embereknek minden szinten és minden fórumon fel kell szólalniuk ez ellen az erkölcsi, morális rombolás ellen. Mindezt azért is meg kell tenni, mert olyan feszültségeket kelt a társadalomban, amely egy idő után – és ez véleményem szerint nincs messze – kezelhetetlen problémákhoz vezethet.

A felelősség elsősorban a regnáló hatalmat terheli, hiszen saját maguk szítják a feszültséget, például a FIDESZ által most tervezett „nemzeti konzultációval”.

Ceterum censeo OV esse delendam!