„…A JÖVŐT NEM SEJTHETEM…”

„Bárhogy lesz, úgy lesz” – énekelte Hollós Ilona anno a hatvanas évek elején. A dal itt szól – kis képzavarral – lelki füleimben, amikor az látom az ellenzéki (nek mondott) televízióban, hogy a pártok képviselői milyen vehemensen tesznek tanúbizonyságot arról, hogy márpedig 2022-ben bizony leváltják a NERT-t, mert ez már tűrhetetlen.

Egyet is értek velük, mert ezt a rendszert 10 év dúlás után tényleg el kell zavarni. Igen ám, de ahhoz, hogy ez sikerüljön, valamiféle közérthető program kell, amit minden nap, mindenhol, éjjel és nappal terjeszteni, kiabálni, elmondani kell, hogy az ország választópolgárai tudják, hogy mit várhatnak ettől az együttműködéstől. Mert azt már megszokták, hogy az uralmon levő párt maximum a „folytatjuk” szlogennel kampányol. Az embereknek meg gőze sincs arról, hogy az országban mikor mi és miért történik. Ha valamely nagyobb botrány kiderül, akkor elindul a propagandakampány, nemzeti konzultáció, ami azt az érzést kelti az emberekben, hogy valamiféle beleszólásuk van bármibe is, pedig dehogy!

Nem kellene a most már összeállni látszó ellenzéknek ugyanezt a hibát elkövetni. Azt a taktikát kellene követnie, amit Churchill oly sikeresen alkalmazott: „…Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket…”

Ugyanis a lerombolt jogállami struktúrát, a felszámolt és ellehetetlenített közigazgatási intézményeket és az ellopott gazdaságot nem lehet csak úgy, ukk-mukk-fukk helyreállítani. Ehhez sok idő, egyeztetés, demokratikus akciók, párbeszéd a társadalommal stb. szükséges.

Ez pedig azt jelenti, hogy a szavazópolgárok nézőpontjából szinte semmi sem fog változni egy esetleges kormányváltás során. Sőt, azt „látják” majd, hogy első lépésként nem a legégetőbb problémák kerülnek napirendre. Például nem lehet az egészségügyet valóban rendbe tenni anélkül, hogy annak intézményi hátterét ne változtatnánk meg: finanszírozás, országos betegbiztosítás, közigazgatási (miniszteriális) átalakítás, és a betegellátási struktúra stb. (Jó néhány kitűnő tanulmány született ez ügyben.)

KESMA tulajdonosi struktúra (lásd: linket a szövegben)

Ha mindezekről nem tud a választó, mert a szándékok csak egy végtelenül leegyszerűsített üzenetre korlátozódnak, miszerint „Orbánnak mennie kell”, az adhat valamiféle lelkesedést, ám ez a választások után nagyon gyorsan erodálódhat. Arról nem is beszélve, hogy egy esetleges kormányváltás után a FIDESZ minden eddiginél elképzelhetetlenül komolyabb kampányba kezd majd, amihez egyébként minden eszköze meg lesz: az anyagiaktól (oligarchák) a kommunikációig (Közép-európai Sajtó- és Média Alapítvány).

Vegyük sorra csak elméleti alapon, hogy mit is kellene elvégeznie egy ellenzéki koalíciónak a kormányváltás esetén:

1. Jogállami struktúrák helyreállítása:

                új alkotmányozási folyamat elindítása;

                az alkotmánybíróság jogosítványainak visszaállítása;

                a közigazgatási struktúra átformálása új minisztériumok a mostani gigaszervezetek helyett;

2.Szakmai feladatok:

                az egészségügyi rendszer rendbetétele;

                a nyugdíjrendszer reformja;

                oktatási rendszer átformálása a modern kor követelményeinek megfelelően.

3. A kultúra és civil szektor önállóságának visszaadása.

4. A kül- és védelempolitika átalakítása a szövetségi rendszerekhez igazítása.

5. A gazdaság és pénzügyi rendszer, az adórendszer reformja.

Természetesen nem lehet minden szakmai kérdést itt felsorolni, de a fentiek azokat tükrözik, amelyek az emberek mindennapjait – ha nem is rögtön, de – hosszú távon meghatározzák.

Láthatjuk a teendők sokaságán, hogy azok nem „egy ciklusos” feladatok, nem lehet azokat négy esztendő alatt elvégezni.

Ha a választópolgárokkal tudatosítjuk, hogy ha a változásra szavaznak, akkor ezekre a változásokra szavaznak és kérni kell őket, hogy tartsanak ki addig, amíg ezeket sikeresen be lehet fejezni.

Ha ez a program nem lesz ismert a választók előtt, akkor bizony hamar kiábrándulhatnak a hatalomra kerülő ellenzékből.

Azt már szinte félve jegyzem meg, hogy ha a mai oligarchák gazdasági birodalmai nem kapják meg továbbra is a burkolt vagy egészen nyílt (ám az EU-ban tiltott) állami szubvenciókat és megrendeléseket, úgy bizony ezek becsődölése esetén még a munkanélküliség is növekedhet, ami persze megint az akkori ellenzék (a FIDESZ) malmára hajtja majd a vizet.

Hajrá ellenzék még van időtök! Indulhat a felvilágosítás!

Ceterum censeo OV esse delendam!