EGY KORMÁNYFŐI INTERJÚ ÜRÜGYÉN

KARÁCSONY ÉS ÚJÉV KÖZÖTT

Ezzel a poszttal nem akartam a Kedves Olvasó idegeit borzolni a karácsonyi ünnepek alatt. Méltatlan is lett volna tőlem, nem úgy a miniszterelnöktől.

Forrás: Internet : Népszava

Akinek a figyelmét elkerülte volna – ami mondjuk meg őszintén a szentestére való felkészülés közepette abszolút érthető –, két interjú is megjelent Csermely Péter tollából. Az egyik a Magyar Hangban és a Magyar Időkben a másik a Magyar Nemzetben.

Az Orbán Viktorhoz feltétlen lojális szerző nagy valószínűséggel egyszer ült le beszélgetni a miniszterelnökkel, ám az anyagot kissé az adott médiumra szabva szerkesztette, így született a két cikk. De nem is a cikkek születése a lényeg, hanem a mondanivaló, a riportalany mondatai. No meg az, hogy ezeket a gondolatokat miként tárjuk a nagyérdemű elé.

A lényeg ebben a beszélgetésben a migráns ügy volt. Jellemző mondat a miniszterelnök szájából a politikai helyzetről, ellenzékről és kormánypártról:

„…Így legalább mindenki számára könnyebben átlátható a helyzet. A kormány a munkát, az otthont, a családot, a biztonságot képviseli, és velünk szemben az ellenzék azzal a politikával, amely egyszer már tönkretette Magyarországot. Az egyik oldalon az országot megvédeni akaró nyugodt erő, a másik oldalon pedig az agresszió, az erőszak, a bevándorlás támogatása és az adóemelések.”

Jellegzetesen az úgynevezett „egy bites” gondolkodás. Minden amit „én” csinálok az jó, aki minderről mást gondol, az maga a „gonosz, az ellenség. Harcolunk, még akkor is, ha nincs ellenség, ha nem harcolni kellene, hanem gondolkodni, és megoldani a problémákat úgy, hogy az az egész társadalom, a nagy betűs MAGYARORSZÁG érdekeit szolgálja.

Mindez meg sem jelenik az ünnepi interjúban. Egy hagymázos kép bontakozik ki a miniszterelnök világlátásáról: „…Európa nyugati fele évekkel ezelőtt belevágott egy kísérletbe. A nagy nyugati országok megpróbálnak létrehozni egy vegyes civilizációt, úgy gondolják, hogy a keresztény Európából legyen egy keresztény-muszlim Európa. …Közép-Európa ellenben úgy döntött, hogy ebbe a kísérletbe bele sem kezd, mert a kockázatok rendkívül nagyok. Nem akarjuk, hogy kevert népesség lakja az országainkat, ezért védjük határainkat, és ellenezzük a bevándorlást.”

Gondoljuk már végig e két mondatot. Ha eltekintünk a leírt szavaktól, és a tartalmat valamint a mögöttes szándékokat és elképzeléseket vizsgáljuk, riasztó kép alakul ki:

Orbán Viktor azt hiszi, hogy egymaga alakíthatja egy 580 milliós közösség akaratát és törekvéseit. Ez már azért is igen nevetséges, mert hazánk ennek a közösségnek mindössze 1,6 százalékát teszi ki, gazdasági ereje pedig ehhez közelít. Ugyanakkor ezer szállal kötődik a miniszterelnök által lenézett és ostorozott „Európa nyugati feléhez”. Innen kapja a magyar gazdaság a nemzeti jövedelem mindegy 3 százalékát kitevő, vissza nem téríntendő támogatásokat évente. (Az egy másik kérdés, hogy itthon ennek a hasznát a miniszterelnökhöz kötődő gazdasági érdekcsoportok fölözik le. Azért az szinte példátlan, hogy egy közönséges gázszerelőből nem egészen tíz év alatt – de különösen az elmúlt négy évnek köszönhetően – az ország leggazdagabb embere válik. Ilyen zseni nem születik, ezt mesterségesen csinálják, felfújják, mint egy lufit.)
A másik érthetetlen törekvés a civilizáció védelme. Az európai civilizáció, köszöni szépen, megvan. Nem erodálta a ’70-es évek közepétől a folyamatos török bevándorlás. A német és francia, kultúra és civilizáció nem változott fél évszázad alatt. Ami változott, az a szolidaritás volt, Az emberek egyre nagyobb tömege vallotta és vallja ma a kontinensen, hogy az üldözötteket, a saját hibájukon kívül földönfutóvá vált menekülőket emberségesen kell fogadni.

Magyarország sem volt kivétel ebben. Gondoljunk csak a délszláv háború bosnyák menekültjeire.

Arról már ne is beszéljünk, hogy az elmúlt 50 évben, már a 80-as évek elejétől, hányan telepedtek le hazánkban, olyanok, akik nem a környező országok magyar anyanyelvű részeiről származtak. Jelentős több tízezres az itt élő kínai, vietnami közösség, a sok ezer arab, afgán származású állampolgáraink beilleszkedtek. Hogy esetleg más vallást gyakorolnak, az az ő magánügyük. Budapesten is vannak mecsetek, de ez igazából senkit sem zavar.

De megest idéznem kell a régi versikét a ’70-es évek végéről a Dózsa György úton felállított Lenin szoborral kapcsolatban terjedt:

„Ne mosolyogj Iljics,
Nem tart ez örökké!
Százötven év alatt
Sem váltunk törökké!”

Forrás: Internet -- Magyar Hírlap

De félre a viccel: Orbán Viktor testes gondolatokat fogalmazott meg a népességfogyás (demográfia) ürügyén: „…Ha odáig jutunk, hogy biológiailag sem tudjuk fenntartani magunkat, az azt jelenti, hogy magunknak sem vagyunk fontosak. Miért lennénk a világnak? A demográfia tehát sorskérdés. Az emberek persze nem ilyen távlatban alakítják életüket, inkább azt nézik, hogy támogatja-e őket a hazájuk a gyermekvállalásban …Ezért hirdettük a családokról szóló nemzeti konzultációt… Bízom abban, hogy létre tudunk hozni egy olyan megállapodást a magyar nőkkel, ami egyszerre segíti majd az ő életüket, és erősíti Magyarországot.”

Ezt megint szedjük szét. Maga a gondolat megint egy ügyű. Csak arra koncentrál, hogy többen legyünk. Ez egyébként ellentmond minden globális trendnek. Ugyanis azt figyelték meg az ezzel foglalkozó tudósok, hogy minél fejlettebb egy társadalom, annál kisebb a szaporodási rátája. Ezt tetézi még az a tény is, hogy a világ népességrobbanása a második világháború után indult be, azóta a népesség folyamatosan növekszik (igaz, nem a fejlett világban, hanem Afrikában, a Távol-Keleten).

Már a Római Klub jelentése a fenntartható fejlődésről 1978-ban jelezte, hogy nem tartható a világ népességének akkori ütemű növekedése, mert egész egyszerűen elfogynak a fenntartható források. Nincs elegendő terület az élelmiszerek megtermelésére, nem folytatható vég nélkül a tengerek kiaknázása. Nincs elegendő energiahordozó a növekvő népesség igényei kielégítéséhez.

Napjainkra eljutottunk oda, hogy klímaválságról és az élethez kötődő források hiányáról beszélünk.

A miniszterelnök mindezeket teljesen figyelmen kívül hagyja. Azt kötve hiszem, hogy nem hallott róla. Nagy valószínűséggel igen, de nem törődik vele.
Számára egy a fontos: olyan elkötelezett, a hazug propaganda által megvezetett tömeg kialakítása, amely biztosítja hatalma fenntartását.

A baj csak az, hogy az a kb. hárommillió honfitársunk, akik rendíthetetlenül hisznek harcos miniszterelnökükben, olyanok, mint a struccok: ha jön a vész, homokba dugják a fejüket és nem hajlandók tudomásul venni a tényeket. Mi több, azt külső erők által generált felforgatásnak tartják.

Jól fogalmazott az interjúban Orbán Viktor: majd a 2022-es választások adhatnak alkalmat arra, hogy az ellenzék kifejezze nemtetszését.

Reméljük az elkövetkező két év alatt okos, tényekre alapuló érvekkel meg lehet győzni a mai Orbán-hívőket, hogy rossz lóra tettek. Nem az örökös harc, és a „nemzeti-keresztény” függetlenség a járható út, hanem az együttműködés és a kompromisszumok sokasága az, ami az ország fennmaradását szolgálja.

Ajánlom az interjúk elolvasását, így a két ünnep között eléggé „felnyomhatja” a vérnyomást, segítve a karácsonyi lakomák emésztését.

Ceterum censeo OV esse delendam!