ÁMOKFUTÁS

Lassan egy hónapja nem írtam bejegyzést. Ebben egyrészt a saját lustaságom, másrészt pedig a hazai politikai élet – kiemelten az uralkodó párt – abszurd lépései is közrejátszottak.

Ha valaki sorra veszi mindazokat a lépéseket, nyilatkozatokat, amelyekkel az elmúlt hónapban az egyszerű állampolgárokat „bombázta” a hatalom propaganda gépezete, nem juthat más megállapításra, mint arra, a hatalom képviselőinek – élükön a miniszterelnökkel – elgurult a gyógyszere.

Olyan kijelentések, bejelentések láttak napvilágot, amelyek valóságos alappal nem rendelkeznek. Gondoljunk csak a gazdaságról és annak fejlődéséről nyilvánosságra került elképzelésekre.

A legújabb nemzeti konzultációs levél – aminek a hatékonyságát jól mutatja, hogy felbontatlanul landolnak a szemetesben – ismét csak feleslegesen irritálja a lakosság gondolkodó részét.

És itt álljunk meg egy pillanatra: A levél kétségtelenül hat. Az egyszerű (faék szerű) üzenetével könnyen megtéveszti a hasonló képességű és gondolkodású állampolgárt. Mert ezek a honfitársaink nem hajlandók arra, hogy bármely üzenet valóságtartalmának utána járjanak.

(Itt beugrik egy régi, még a hatvanas-hetvenes évekből származó vicc: aki nem hiszi – mármint az állami propagandát –, annak utánajárunk!)

De komolyra fordítva a szót: ez a hatalom kezdi elveszíteni realitásérzékét. Azt hiszi – mint a családját terrorizáló alkesz –, hogy ami a lakás (ország) falai között történik, az magánügy, nem kerül ki a környezetbe, ahol továbbra is játszhatja a gondoskodó és szerető apát és férjet.

Csakhogy ma, a 21. század második évtizedének végén az információ akadálytalanul hatol át határokon, kontinenseken, méghozzá valós időben. Tehát minden cselekvés, nyilatkozat, plakát stb. azonnal látható és elérhető bárhol a világon.

Így ne nagyon csodálkozzunk, hogy a már magában is ostoba plakátkampány – a Európai Bizottság még hivatalban levő elnökének képmásával –kiveri az európai közvéleménynél a biztosítékot.

Egy nagy különbség van az európai és a magyar választók (polgárok) között. Az előbbiek csaknem háromszáz éves demokratikus hagyományaikkal és értékrendjükkel, okkal utasítják el a magyar kormány hazug, mucsai és ostoba érvelését.

A magyar polgárok (akik szerintem nincsenek is, hiszen kis hazánkban csak korlátozottan alakult ki ez a réteg, gondolkozása nem vált általánossá a társadalomban) egy része, a hatalomtól pedig kritika nélkül elfogad mindent.

Ez a tény pedig gátlástalanná teszi a hatalmat gyakorlókat. Azt hiszik, hogy egyébként mindent megtehetnek egy tágabb környezetben is.

Most azzal kell szembesülniük, hogy ez nincs így. Az európai polgárokat képviselő pártok egymás után határolódnak el a FIDESZ-től és annak vezetőjétől.

Természetesen Orbán Viktor – hiszen nincs is más lehetősége, a saját bornírt politikájának a foglya – minden józan meggondolást félretéve szentül hangoztatja, hogy neki van igaza, és minden más politikus, aki ezt nem fogadja el a „hasznos idióták” tömegét dagasztja.

Ideje lenne már, hogy az a hazai tömeg, amely a felmérések alapján támogatja Magyarország uniós tagságát, felébredjen, és egyszer és mindenkorra szemébe mondja a regnáló hatalomnak: elég volt!

A következő uniós választások, amelyen a részvétel sajátosan mindig alacsony, lehetőséget adhat az aktív sokaságnak, hogy kifejezzék: nem kérnek abból a politikából, amit a FIDESZ meg akar valósítani az unióban.

Véget kellene már vetni ennek a láthatóan katasztrófába torkolló ámokfutásnak!

Ceterum censeo OV esse delendam!