LÁSSUK A MEDVÉT!

Orbán Viktor évértékelője ürügyén

Néhány száz elkötelezett hallgató a Várkert Bazárban. A szokásos díszletek, zászlóerdő, amelyek közül bántóan hiányzik az uniós lobogó, elvégre tagjai lennénk ennek a szövetségnek, vagy mi a szösz!

Tekintsünk el a hallgatóságtól és a díszletektől, koncentráljunk az elhangzottakra, amelyeket magunk is elolvashatunk e linken. Már ezért is ajánlom, nehogy az a vád érjen, hogy valamit rosszul halottam a televízió élő adásában. (Dőlt betűkkel a miniszterelnök mondatai.)

A bevezető is bombasztikus. „A magyar gazdaság a hetedik éve növekszik.” Ez kétségtelenül így van, a számok ezt mutatják. A 2012-es visszaesést -1,5 százalékot nem számítva a 2010-es állapothoz képest jelenleg 4,2 százalékos növekedést ért el a nemzetgazdaság 8 év alatt. A grafikon persze csak, mert minden évben az előző évi alapot veszi 100 százaléknak. Így például a 2014-es 4 százalékos növekedés a 2013-as teljesítményhez mért.

Forrás: Internet -- Mérce

Egy másik kérdés azonban az, hogy nominálisan (dollárban vagy euróban kifejezve) mekkora, és ez az érték hogyan aránylik más unós országhoz. 2017-ben magyar gazdaság növekedése 3,9 százalék volt, az EU átlaga pedig 2,5 százalék. Nos, az ördög itt van eltemetve. Mert az EU átlag nemzeti jövedelem 2017-ben 27000 euró/fő, addig a magyar adat: 11 800 euró. Tehát ha az unió átlagban 2,3 százalékot növekszik, úgy a keletkezett többlet 675 euró, míg a nagyobb növekedést jelző 3, 9 százalékos magyar adat szerinti többlet 460 euró. Azaz a magyar növekedés, ami meghaladja az uniós átlagot, még mindig csak 68 százaléka az uniós növekedésnek. A számok törvénye alapján tehát az olló nem záródik, hanem nyílik. Mindez csúsztatás és a statisztika bűvészmutatványa, amely jelen esetben a miniszterelnöknek kedvez.

„Vajon fölfelé tartanak-e a magyarok? A választ úgy kaphatjuk meg, ha a mai állapotainkat összevetjük korábbi helyzetünkkel. Egy évtized még egy nemzet történetében is elég hosszú idő, mérhető időszakasz. Alkalmas arra, hogy tanulságokat vonjunk le belőle. 2009-ben a baloldal nyolc évig tartó rémkormányzásának vége felé, amikorra már közös vagyonunkat, tartalékainkat, az adóssághegyekkel pedig a jövendő lehetőségeinket is felélték, az akkori évértékelőmben azt mondtam, Magyarországnak nem egyszerűen válságkezelő csomagokra, hanem jóval többre, teljes megújulásra, egy új irányra van szüksége. Ma pedig, tíz év elteltével a következőket mondhatom Önöknek. Egy ma született magyar gyermek úgy számolhat, hogy jó eséllyel meg fogja élni a XXII. századot, mert a magyarok egyre tovább élnek, egyre hosszabb életben reménykedhetnek.”

Érdekes eszmefuttatás. Totálisan negligálja a külső körülményeket, és még ráadásul nem is mond igazat. Visszaköszön az „emútt nyóc év” propagandája. Mintha nem lett volna közben egy gazdasági válság, amely megrázta a fejlett világ teljes gazdasági és pénzügyi rendszerét. De ezt hagyjuk.

Hogyan kerül ide a várható élettartam?

Ez utóbbinak persze kétségtelenül vannak gazdasági vetületei, de csak az Orbán-kormányzat eredményének betudni azt, hogy egész kontinensünkön, így kis hazánkban is örvendetesen növekszik a ma születettek várható élettartama — nos, ez bornírt állítás.

„A foglalkoztatottságot 55 százalékról 70-re emeltük, a munkanélküliséget az egyharmadára vágtuk. Az államadósságot 85 százalékról 71 százalékra metszettük vissza. Közben a jövedelmeket folyamatosan növeltük, a minimálbért például több mint a duplájára”

Ez is a szokásos propaganda szövegek egyike. Valóban, statisztikailag tán még igazak is az adatok, csak megint azzal szembesülünk, hogy a statisztikák nem a valóságot képezik le. Mert azt azért a legnagyobb jóindulattal sem állíthatjuk, hogy a közmunka az valódi munkaviszony lenne. Egyrészt azért nem, mert esetleges, nem folyamatos az esetek többségében, másrészt pedig javadalmazása  el sem éri a valódi közszolgálatban dolgozók bérét, hogy a valódi munkaerőpiacon fizetett béreket már ne is említsük. Az adatok szerint a bruttó minimálbér valóban csaknem duplájára emelkedett, azonban ennek nettó összeg, mindössze 60 százalékkal haladja meg a 2010-es szintet.

„Nekünk nem az jelenti a győzelmet, ha a pártunk nyer. Nekünk az jelenti a győzelmet, ha az országunk nyer. Én azok közé tartozom, akik mélyen meg vannak győződve, hogy minden magyar gyerek jobban élhet majd, mint a szülei, és hiszem, hogy nagy többségük élni is tud ezzel a lehetőséggel. Mi vagyunk az a közösség, amely mindig is azt akarta, hogy minden magyar ember élete számítson, és mindenkinek legyen helye a magyar jövőben. A mi közösségünk nemzeti alapon áll. Nem azért csináljuk a politikát, hogy divatos eszméknek szolgáljunk, hanem azért, hogy a magyarság fennmaradjon.”

Ehhez a komment mindössze annyi: bullshit! Aki ezeket a sorokat elolvassa, és értelmezi, nem juthat más következtetésre.

Az az EU-s források hatása a magyar GDP alakulására (2006-os árakon)

„Sikeres vállalkozóinkra még vár egy történelmi feladat. Nekik kell létrehozniuk Magyarország területén kívül azokat a befektetéseket, amelyek profitját hazahozva, kiegyenlítjük a Magyarország területéről kivitt profit mennyiségét. Igazi nemzeti küldetés ez, óriási feladat ez, rá is megy majd legalább tíz évünk.”
Na, ez nagy ívű gondolat, de ha azt nézzük, hogy ma hány magyar vállalkozó(zás) – és itt nem csak a kormányzat által futtatott „Fidesz-közeli” vállalkozásokat értem – van olyan helyzetbe, hogy kilépjen a határokon kívülre a termékeivel, hát azokat egy kezemen meg tudom számolni. A Mészáros-birodalom pedig általában olyan vállalkozásokból áll – kivételt képeznek a nemrég megszerzett turisztikai és banki portfóliók –, amelyek nem életképesek nagyobb állami megrendelések nélkül. Az általuk végzett tevékenység és szolgáltatás színvonala nem igazán versenyképes külföldön sem minőségében, sem árában.

Nem térek ki az ellenzékről odavetett mondataira, azok magukért beszélnek, minősítik a beszéd íróját.

Mint az sem érdemel sok megjegyzést, hogy a miniszterelnök miként vélekedik a gazdaság dimenzióváltásáról, és modernizációjáról. Azt lehet belőle levonni, hogy halvány fogalma sincs arról, hogy a digitalizáció és az elektronika milyen hatással lesz nem csak a gazdaságra, hanem a társadalom általános állapotára is a jövőben.

Az előadás közepén került elő újra Brüsszel és Soros. Ebben a részben hozta a már unásig ismert paneleket a migránsokról és a határvédelemről. Ez csak azért is érdekes, mert aláírta a közös határvédelmi megállapodást.

Ugyanakkor felvázolt egy olyan víziót az eliszlámosodó Európáról, aminek semmiféle alapja nincs. A kultúrákat nem lehet csak „létszámalapon” eltörölni, és azok sokkal erősebbek, semmint azt Orbán Viktor gondolná. És ha már a viccet megengedte magának a miniszterelnök, akkor álljon itt egy kis versike még a ’70-es évekből a kommunista ideológia meggyökerezettségével kapcsolatban:

Ne mosolyogj Iljics,

Nem tart ez örökké!

Százötven év alatt

Sem váltunk törökké!

Ami pedig a családtámogatási rendszert illeti:

A különböző internetes és egyéb médiumokban ma már hosszan elemezték e juttatások és kedvezmények lehetséges hasznát és kárát — esetlegesen feleslegességét.

A közmondás azt tartja igazán szegény az, aki még ígérni sem tud.

A miniszterelnök nagyot ígért, de a megvalósítás valószínűsége tart a nullához. Nem elsősorban azért, mert képtelenek lennének előteremteni az ehhez szükséges milliárdokat. Azért nem megvalósítható, mert a kedvezmények nem egyenlőek a juttatásokkal. Kölcsönt kapni egy dolog, és még ha azt kedvezményesen kell is, az mégis csak kölcsön és nem juttatás. Vonatkozik ez a házassághoz adandó kedvezményes kölcsönre, vagy a gépkocsi vásárláshoz adott összegekre. (Ez utóbbit egy amúgy is kölcsönökkel és törlesztő részletekkel rendelkező több gyerekes háztartás amúgy sem tudja igénybe venni, mert nincs annyi jövedelme. Ha pedig magas jövedelmű a nagy család, akkor meg nem kell neki mindez, mert egy összegben vesz gépkocsit és nem részletre.

A bölcsődei férőhelyekről: ez bullshit újra. a 21 ezer férőhelyet hány városban, hány településen kell felépíteni, megteremteni? A bölcsőde nem csak épületből (és főleg nem abból) áll, hanem abba dadák, pedagógusok, egyéb személyzet kell. Ennek meg kell teremteni a hosszú távú anyagi alapjait, amiről itt egy szó sem esett. Kicsit szkeptikus vagyok abban, hogy képesek lesznek egy év alatt a 10 ezer férőhelyhez megteremteni a személyi követelményeket.

Már megint azok a fránya részletek!

Összefoglalva: megint halottunk egy kívánságlistát és egy előzetes kortes beszédet az uniós választásokra.

Ezért lezárni a Várbazárt, és borzolni az emberek érzékenységét igazán kár volt!

Ezt a szöveget elhiszi (elhiszi?) az a párszáz fan, aki lelkesen tapsolt. De a valóság ettől eltérő dimenzió!

Ceterum censeo OV esse delendam!