PUCOLÁS!

Azt írtam az előző bejegyzésben, hogy az lesz az utolsó az évben. Mindezt azzal az elképzeléssel, hogy a két ünnep között mégse történik valami olyan, ami kiverheti a biztosítékot.

Ám mégis történt. Ma hajnalra elpucolták Nagy Imre emlékművét a Vértanúk teréről.

Mondhatnánk, hogy ezt már előre bejelentették, mire a nagy felbuzdulás?

Nem a technikai részletekről van szó, hiszen a végrehajtáshoz nem kell sok: egy megfelelő teherbírású daru és egy hosszúplatós nyerges vontató, meg néhány közepesen képzett szakmunkás.

A probléma nem a szobor mozgatása, hanem az az ideológia és politikai meggondolás, amely mindezek mögött húzódik.

A fiatalabb generáció már nem is emlékszik Nagy Imre újra temetésére a Hősök terén, és arra a beszédre sem, amelyet egy akkor feltörekvő fiatal politikus mondott a ravatalnál. Orbán Viktor akkor hitet tett „’56 szellemisége” mellett. Azt hangsúlyozta, hogy a FIDESZ azt az örökséget képviseli, amit a mártír miniszterelnök.

Forrás: Internet -- Index.hu

De hol van már a tavalyi hó? — szokták volt mondani. Azóta ez a politikus teljesen átalakult. Úgy is fogalmazhatunk: kifordult magából. Előbb az Európai Liberális Internacionálé alelnöke volt, majd pusztán a hazai hatalmi játszmák érdekében sutba dobta elveit és barátait, és lelkiismeret furdalás nélkül lett konzervatív, majd egyre inkább jobbra tolódva egy egyeduralomra törő politikus.

Az elmúlt lassan három évtized bebizonyította, hogy – néhány követőjén kívül – az eredeti FIDESZ tagok közül szinte senki sem tartozik már hívei közé. Persze új követők, rajongók mindig akadnak, különösen, ha ugyanolyan gátlástalanok, mint vezetőjük.

1989 óta Orbán Viktor oly mértékben változott meg – rosszabb irányba –, hogy az párját ritkító az európai politika történetében. És ez a változás az, amely – elvakult, szinte vallásos áhítattal átitatott hívein kívül – szinte mindenkit eltávolított mellőle mind idehaza, mind a nemzetközi porondon. Ez még akkor is igaz, ha a hazai kormánypropaganda ezt minden csatornán és minden eszközzel cáfolni igyekszik.

Az alapértékek elhagyása és látványos sárba tiprása sem megbocsátható egy politikus esetében, de az új minta, amelyet követni óhajtanak (1944. előtt állapotok idealizálása) az minden gondolkodó emberben kiveri a biztosítékot.

Visszatérni a XXI. század első negyedében egy száz évvel korábbi állapothoz, az már bornírt!

Ahelyett, hogy az országot felzárkóztatná az európai színvonalra, kormányzása alatt nem csak eszmeileg, de anyagilag is tartunk a ’30-as évek Horthy-Magyarországa felé!

Ideje lenne már elpucolni ezt a hatalmat!

Ceterum censeo OV esse delendam!