KÉT JÓ HÍR HETENTE — KIS MAGYAR ABSZURD

Forrás:Internet

Az igazgató főorvos összevonta szemöldökét.

Mancika! – szólt ki az asszisztensnek (korábban titkárnőnek hívták, de hát változnak az idők és az elnevezések) – hívja össze az osztályvezetőket.  Jelenteni kell a két jó hírt a minisztériumba.

Meg is jelent hamarost az osztályvezetők sora, sok elöl-hátul doktor, megfáradva a napi-heti-sokéves munkától. Ősz fejek – van köztük néhány fiatalabb is –, már tudják, miért hívják őket.

Nehéz a feladatuk: két pozitív hírt kell kommunikálniuk a kórház életéből.

Nos, hölgyeim és uraim! – morog az igazgató –, ki kezdi?

A gazdasági igazgató egészen kicsire húzta össze magát, mintegy jelezve, hogy tulajdonképpen itt sincs, a probléma megoldásához egy ici-picit se tud hozzátenni. Mert mi lenne a jó hír? Már megint kevesebb OEP-támogatást kaptak, mint amennyit elköltöttek a betegek ellátására?. Vagy talán az, hogy lassan itt hagyja minden nem gyógyító beosztású, de az intézmény működtetéséhez okvetlenül szükséges szakmunkás? Nincs már karbantartója, a takarítók is szedelőzködnek, mert másutt jobban megfizetik. Már az étkeztetést se tudja biztosítani, mert a napi rendelkezésre álló összeg kevesebb, mint amennyit a raboknak biztosítanak a börtönben.

A sürgősségi osztály vezetője is vakargatta a fejét, és erősen gondolkodott. Igaz, a héten éppen senki sem vesztette életét az osztályon, de ez nem annak volt köszönhető, hogy minden rendben lenne, most éppen négy orvos hiányzik. Talán azért történt így, mert igazán életveszélyes beteg nem tette be a lábát a héten a sürgősségire. De már így  is van elég gondja, a nővérek is lestrapáltak, amelyik éppen befejezte a műszakot, megy át a másik kórházba, hogy ott kezdje a másikat, mert nem kap annyi fizetést, amiből eltarthassa a gyerekét.

A belgyógyászat vezetője szép lassan felállt, és kisurrant a brainstormingról, csak az ajtóból intett vissza, hogy neki dolga van az osztályon.

A sebészet vezetője végül egy ötlettel állt elő:

Tegyük közzé azt, hogy a múlt héten tyúkszemmel megműtött Mari néni állapota rohamosan javul, hamarosan felgyógyul a kórházi fertőzésből fakadó komplikációból, és elhagyhatja a kórházat.

Forrás: Internet

Nagyot nézett az igazgató! De ez csak egy, kellene még legalább egy eset.

Nem, replikázott a sebész! Ez két eset két siker: leoperáltuk a tyúkszemet és megmentettük a fertőzéstől. Akárhogy is: ez kettő.

Nagy nehezen elfogadták a javaslatot. Az igazgató már is hívta a sajtót, hogy beszámoljon az esetről.

Másnap meg is jelent a kormányközeli sajtóban:

Szenzációs fejlődés a magyar sebészetben. Nem csak új módon operálják a tyúkszemeket, hanem a kombinált kezelésnek köszönhetően leszámoltak a fertőzéssel is!

A minisztériumban mindenki megnyugodott: Az egészségügyben rendben mennek a dolgok!

A minisztérium egyik korifeusa – aki ezt az egész agyrémet kitalálta – persze a saját tyúkszemét a magánklinikán gyógyíttatja.

Ceterum censeo OV esse delendam!