„..ülök egy sör
fölött
a sötét jövő és a
keserű vég között…”
(Hobo – Jim Morrison)
Forrás: Internet, Magyar Hírlap |
A miniszterelnök évértékelőjén dicsérte az elmúlt nyolc
évet. Újra lándzsát tört a harc mellett: Brüsszel és az Unió ellen, a migráns
áradat megfékezéséért, hangsúlyozva, hogy ez a politika egyre inkább teret nyer
Európában, lássuk Lengyelország, Itália (Berlusconi) és a német szélsőjobb
előretörését.
Mindenki tapsolt (már aki ott volt), eggyé vált a szónok
elképzeléseivel.
De valójában mi a helyzet?
Napjaink égető globális problémáiról valóban nem vesz
tudomást a kormányfő? Lehetséges, hogy
mindazok az okok, amelyek kiváltják azt a menekült áradatot, amellyel szembenéz
a világ, arról nem tud, nem tájékoztatják?
Kevéssé hiszem! Inkább arról van szó, hogy ezeket a maga
manipulatív módján felhasználja saját, igen rövid távú hazai politikai
érdekeinek érvényesítésében.
Manapság igen kevés szó esik a médiában a globális
problémákról. Mindarról, ami igen komoly fejtörést és fejfájást okoz a fejlett világ
politikai elitjének.
Környezeti problémák foglalják el az első helyet a sorban.
Amit ma látunk a Közel-keleten, az részben ennek köszönhető. Szíria és a térség
többi állama már csaknem egy évtizede szenved a klímaváltozás
következményeitől. Az elsivatagosodás, a csapadék drasztikus hiánya
ellehetetlenítette tömegek életlehetőségeit a térségben. Ezek a milliók első
lépésben saját hazájukon belül vándoroltak a nagyvárosok körzeteibe, növelve
azok lakosságának számát, de egy cseppet sem növelve azok eltartó képességét.
Így a feszültség folyamatosan nőtt a mindenkori hatalommal szemben. Végül is
(leegyszerűsítve) hozzájárult az arab tavasz eseményeihez. (Itt tekintsünk el
egy pillanatra – már ha tehetjük – a nagyhatalmi játszmáktól, a különböző nyílt
és titkos beavatkozásoktól.)
Hasonló a helyzet a Közép-Afrikai térségben is. A Száhel-övezet problémái szintén
évtizedesek. Hasonló gondokkal küzdenek a csendes-óceáni országok.
Forrás Internet -- Digitális tankönyvtár |
A túlnépesedés már csaknem negyedszázados probléma. Még az
előző ENSZ-főtitkár Ban Ki Mun (Pan Gimun) által szervezett tudóscsoport már a
2010 körül igen kedvezőtlen képet festett a világ helyzetéről. Az akkori
előrejelzések szerint, ha nem történik változás, úgy a 21. század végére 14
milliárd körül lesz az emberiség létszáma. Egy frissebb jelentés szerint,
mindenképpen lassítani kell a népesség növekedésének ütemét. Ez pedig csak úgy
érhető el, ha a népesség hosszabb időn keresztül nem szaporodik, csak
fenntartja önmagát.
És ez okozza a legnagyobb gondot. A különböző kultúrájú
országok, térségek felfogásával ez a szabályozás gyökeresen ellenkezik. A
vallási felfogás, a hagyományok ellentétbe kerülnek a valósággal, az egyre
fogyó forrásokkal, ami óhatatlanul társadalmi feszültségekhez vezet.
A fokozódó problémák táptalajt adnak a leegyszerűsített
magyarázatoknak, a szélsőségek terjedésének. Részben ez magyarázza a
szélsőséges vallási fanatizmusok felerősödését, a tolerancia csökkenését.
Ahelyett, hogy a politikai elitek a nehezebb, de
eredményesebb utat választanák: a globális problémák együttes megoldásának
módozatait, inkább a bezárkózás és a leegyszerűsítés politikáját hirdetik. Így
maradnak magukra a kevésbé fejlett afrikai országok, így vonulnak ki a
finanszírozásukból a fejlett országok.
Egyetlen áttörést tapasztaltunk az elmúlt évtizedekben, az UNAIDS
programot, amely csökkentette a legjobban érintett területeken (Közel-kelet,
Észak-Afrika, Közép-Ázsia) a fertőzés áldozatainak számát, amely megközelíti a
másfél milliót. (1980 óta mintegy 35 millió áldozatot követelt az
immunrendszer-betegségben elhaltak száma.)
Ma már szinte napi hír a vízkészletek rohamos fogyása, a
tengerek elszennyeződése, a termőföldek eróziója. Mindezek következménye, hogy
a növekvő népesség egyre kevesebb élelmiszerhez jut. Amíg a világ fejlettebb
régióiban túltermelésről beszélünk, addig a fejletlenebb – és egyben népesebb –
területeken fokozódik a nélkülözés. Arról nem is beszélve, hogy a
fenntarthatóság követelményei között a Föld nem rendelkezik akkora forrásokkal,
hogy az évszázad végére jósolt népességet eltartsa.
Ez pedig összecsapásokhoz vezethet a még meglevő készletek
és források birtoklásáért.
Paradoxonként a harmadik digitális forradalom ugyanakkor a
lemaradó területeken élőket elegendő információval látja el a globális
valóságról, amely mintaként jelenik meg számukra. Növelve a migrációs nyomást.
Forrás: Internet -- Média 2.0 blog.hu |
Ezek a tények azonban a jelen politikusait láthatóan nem
érdeklik, nincs válaszuk a probléma megoldására, inkább menekülnek a populista
megoldásokba. Saját maguk élezik a feszültséget azzal, hogy kilépnek eddigi
nemzetközi együttműködési rendszerekből (Trump, Klímapolitikai egyezmény),
elutasítják azokat az erőfeszítéseket, amelyek azok megoldását segítenék
(Magyarország álláspontja az ENSZ népesedési konferenciájával kapcsolatban).
A miniszterelnök bezárkózási politikája, nacionalizmusa és
probléma érzéketlensége nem szolgálja az ország érdekeit. Magyarországnak jelen
helyzetben mindent el kell követnie annak érdekében, hogy a felvetődő
problémákat a nemzetközi fórumokon kiérlelt megoldásokkal orvosolják. Nem
mesterséges félelemben kell tartania országát, hanem azt bizonyítania, hogy
kész aktívan részt venni a gondok felszámolásában.
Lehet bagatellizálni a problémát. Lehet azt mondani, hogy ez
minket nem érint, lehet azt mondani, hogy képesek vagyunk megoldani azt. Ez
azonban nem igaz! Magyarország a maga geopolitikai helyzetével, gazdasági
súlyával és népességének számával szinte elenyésző erőt képvisel a világban, és
Európában sem tartozik az élvonalba. (Minden erre irányuló propagandával
ellentétben.)
Arra azonban képes, hogy mérgezze Európa légkörét, aminek a
következményei nem beláthatatlanok. Ha a szélsőséges, populista, nacionalista
gondolkodás és vélemény továbbterjed, úgy óhatatlanul komolyabb konfliktusokra
kerülhet sor az elkövetkező 15-20 esztendőben.
Ezt pedig unokáink érdekében vissza kell utasítani. Még egy
világégést nem kockáztathat meg az emberiség.
Ceterum censeo OV esse delendam!