HOL ÁLLUNK ÉS HOVA TARTUNK? ORBÁN VIKTOR ÉVÉRTÉKELŐJE ÜRÜGYÉN

„..ülök egy sör fölött

a sötét jövő és a

keserű vég között…”

(Hobo – Jim Morrison)

Forrás: Internet, Magyar Hírlap

A miniszterelnök évértékelőjén dicsérte az elmúlt nyolc évet. Újra lándzsát tört a harc mellett: Brüsszel és az Unió ellen, a migráns áradat megfékezéséért, hangsúlyozva, hogy ez a politika egyre inkább teret nyer Európában, lássuk Lengyelország, Itália (Berlusconi) és a német szélsőjobb előretörését.

Mindenki tapsolt (már aki ott volt), eggyé vált a szónok elképzeléseivel.

De valójában mi a helyzet?

Napjaink égető globális problémáiról valóban nem vesz tudomást a kormányfő?  Lehetséges, hogy mindazok az okok, amelyek kiváltják azt a menekült áradatot, amellyel szembenéz a világ, arról nem tud, nem tájékoztatják?

Kevéssé hiszem! Inkább arról van szó, hogy ezeket a maga manipulatív módján felhasználja saját, igen rövid távú hazai politikai érdekeinek érvényesítésében.

Manapság igen kevés szó esik a médiában a globális problémákról. Mindarról, ami igen komoly fejtörést és fejfájást okoz a fejlett világ politikai elitjének.

Környezeti problémák foglalják el az első helyet a sorban. Amit ma látunk a Közel-keleten, az részben ennek köszönhető. Szíria és a térség többi állama már csaknem egy évtizede szenved a klímaváltozás következményeitől. Az elsivatagosodás, a csapadék drasztikus hiánya ellehetetlenítette tömegek életlehetőségeit a térségben. Ezek a milliók első lépésben saját hazájukon belül vándoroltak a nagyvárosok körzeteibe, növelve azok lakosságának számát, de egy cseppet sem növelve azok eltartó képességét. Így a feszültség folyamatosan nőtt a mindenkori hatalommal szemben. Végül is (leegyszerűsítve) hozzájárult az arab tavasz eseményeihez. (Itt tekintsünk el egy pillanatra – már ha tehetjük – a nagyhatalmi játszmáktól, a különböző nyílt és titkos beavatkozásoktól.)

Hasonló a helyzet a Közép-Afrikai térségben is.  A Száhel-övezet problémái szintén évtizedesek. Hasonló gondokkal küzdenek a csendes-óceáni országok.

Forrás Internet -- Digitális tankönyvtár

A túlnépesedés már csaknem negyedszázados probléma. Még az előző ENSZ-főtitkár Ban Ki Mun (Pan Gimun) által szervezett tudóscsoport már a 2010 körül igen kedvezőtlen képet festett a világ helyzetéről. Az akkori előrejelzések szerint, ha nem történik változás, úgy a 21. század végére 14 milliárd körül lesz az emberiség létszáma. Egy frissebb jelentés szerint, mindenképpen lassítani kell a népesség növekedésének ütemét. Ez pedig csak úgy érhető el, ha a népesség hosszabb időn keresztül nem szaporodik, csak fenntartja önmagát.

És ez okozza a legnagyobb gondot. A különböző kultúrájú országok, térségek felfogásával ez a szabályozás gyökeresen ellenkezik. A vallási felfogás, a hagyományok ellentétbe kerülnek a valósággal, az egyre fogyó forrásokkal, ami óhatatlanul társadalmi feszültségekhez vezet.

A fokozódó problémák táptalajt adnak a leegyszerűsített magyarázatoknak, a szélsőségek terjedésének. Részben ez magyarázza a szélsőséges vallási fanatizmusok felerősödését, a tolerancia csökkenését.

Ahelyett, hogy a politikai elitek a nehezebb, de eredményesebb utat választanák: a globális problémák együttes megoldásának módozatait, inkább a bezárkózás és a leegyszerűsítés politikáját hirdetik. Így maradnak magukra a kevésbé fejlett afrikai országok, így vonulnak ki a finanszírozásukból a fejlett országok.  Egyetlen áttörést tapasztaltunk az elmúlt évtizedekben, az UNAIDS programot, amely csökkentette a legjobban érintett területeken (Közel-kelet, Észak-Afrika, Közép-Ázsia) a fertőzés áldozatainak számát, amely megközelíti a másfél milliót. (1980 óta mintegy 35 millió áldozatot követelt az immunrendszer-betegségben elhaltak száma.)

Ma már szinte napi hír a vízkészletek rohamos fogyása, a tengerek elszennyeződése, a termőföldek eróziója. Mindezek következménye, hogy a növekvő népesség egyre kevesebb élelmiszerhez jut. Amíg a világ fejlettebb régióiban túltermelésről beszélünk, addig a fejletlenebb – és egyben népesebb – területeken fokozódik a nélkülözés. Arról nem is beszélve, hogy a fenntarthatóság követelményei között a Föld nem rendelkezik akkora forrásokkal, hogy az évszázad végére jósolt népességet eltartsa.

Ez pedig összecsapásokhoz vezethet a még meglevő készletek és források birtoklásáért.

Paradoxonként a harmadik digitális forradalom ugyanakkor a lemaradó területeken élőket elegendő információval látja el a globális valóságról, amely mintaként jelenik meg számukra. Növelve a migrációs nyomást.

Forrás: Internet -- Média 2.0 blog.hu

Ezek a tények azonban a jelen politikusait láthatóan nem érdeklik, nincs válaszuk a probléma megoldására, inkább menekülnek a populista megoldásokba. Saját maguk élezik a feszültséget azzal, hogy kilépnek eddigi nemzetközi együttműködési rendszerekből (Trump, Klímapolitikai egyezmény), elutasítják azokat az erőfeszítéseket, amelyek azok megoldását segítenék (Magyarország álláspontja az ENSZ népesedési konferenciájával kapcsolatban).

A miniszterelnök bezárkózási politikája, nacionalizmusa és probléma érzéketlensége nem szolgálja az ország érdekeit. Magyarországnak jelen helyzetben mindent el kell követnie annak érdekében, hogy a felvetődő problémákat a nemzetközi fórumokon kiérlelt megoldásokkal orvosolják. Nem mesterséges félelemben kell tartania országát, hanem azt bizonyítania, hogy kész aktívan részt venni a gondok felszámolásában.

Lehet bagatellizálni a problémát. Lehet azt mondani, hogy ez minket nem érint, lehet azt mondani, hogy képesek vagyunk megoldani azt. Ez azonban nem igaz! Magyarország a maga geopolitikai helyzetével, gazdasági súlyával és népességének számával szinte elenyésző erőt képvisel a világban, és Európában sem tartozik az élvonalba. (Minden erre irányuló propagandával ellentétben.)

Arra azonban képes, hogy mérgezze Európa légkörét, aminek a következményei nem beláthatatlanok. Ha a szélsőséges, populista, nacionalista gondolkodás és vélemény továbbterjed, úgy óhatatlanul komolyabb konfliktusokra kerülhet sor az elkövetkező 15-20 esztendőben.

Ezt pedig unokáink érdekében vissza kell utasítani. Még egy világégést nem kockáztathat meg az emberiség.

Ceterum censeo OV esse delendam!

ERŐSÖDÜNK –DE MENNYIRE?

A mai médiumok közül több arról számol be, hogy „Európa csúcsára tört Magyarország, csak a románok tudnak megelőzni minket”.

A keblem rögtön dagasztotta a hazafias öröm! Micsoda eredmény, hát mégis „megcsináltuk”!

Hiába! Magyarnak lenni maga a megtestesült büszkeség! Csak mi vagyunk képesek ilyenre. Európa mögöttünk! Törünk az élre, nemsokára mindenki a mi kegyeinket fogja keresni!

Mindezt az adatok is alátámasztják!

Forrás: Internet

Idézem: „Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostadt két órával később publikálta az összesített európai növekedési számokat …ami a tavalyi harmadik negyedéves adatot leszámítva több, mint hatéves csúcs.”

Na, ez így rendben is van, de azért nézzük meg ezt egy kicsit közelebbről, és rögtön fel is ébredünk büszke álmunkból, mert megérezzük, hogy bilibe lóg a kezünk!

Miről is van szó? Arról, hogy részletek – és vele az ördög is – a részletekben, ebben az esetben a konkrét növekedési számokban, nem pedig a százalékos értékekben van.

Nézzük a komor valóságot.

Csak néhány adatot idézek, a szemléltetés kedvéért, a többit meg lehet találni ezen a linken, meg ezen. Érdemes böngészni őket, magukért beszélnek. (Adatok USA dollárban)

Európa növekedése 2017-ben: százalékban,     nominálisan,     egy főre jutó növekedés

Euró övezet                                      2,6                        36198                                   567

Spanyolország                                 3,1                         33261                                 1045

Németország                                   2,9                         44072                                   228

Franciaország                                  2,4                         38058                                   292

Olaszország                                     1,6                         34620                                   375

Egyesült Királyság                          1,5                         38901                                   392

Lengyelország                                 4,3                         26003                                   704

Szlovákia                                         3,6                         29156                                   902

Románia                                          7,0                         21647                                  1109

Magyarország                                4,8                         25381                                    550

Nézzük tehát az adatokat a fenti számok tükrében. Ez azt mutatja, hogy hiába az alacsonyabb növekedési ráta, a nominális növekedési összeg mégis csak kis mértékben tér el a hazai adatoktól. Ennek pedig az oka (mint a táblázat is mutatja) sokkal magasabbak az alapadatok, mint amivel itthon számolnak.

Forrás: Internet

Magyarországon egy főre vetítve 550 dollárral nőt a nemzeti jövedelem, de ennek ellenére a német adat 1,73-szor nagyobb. A fenti sorban Spanyolország rendelkezik a legkisebb GDP-vel az euro övezetben, ennek ellenére 1,3-szorosát termelik, mint Magyarország.

Természetesen dicséretes, hogy gazdaságunk ilyen tempóban növekszik. De az, hogy ezzel leelőzzük Európát eufemisztikus csúsztatás.

Ha a növekedési trendek ilyenek maradnának az elkövetkezendő időben, úgy kis hazánknak mintegy fél évszázad kell ahhoz, hogy felzárkózzon a legfejlettebbek szintjére, és még Ausztria utoléréséhez is legalább 25-30 év kell.

A számok és a tények makacs dolgok! Szemben a propagandával!

Az okos, gondolkodó ember inkább a számoknak hisz, mint a mákonyos szövegeknek!

Ceterum censeo OV esse delendam!

OKTATÁSÜGY HAZUGSÁGAI A TÉNYEK (SZÁMOK) TÜKRÉBEN

Ma reggel a rádióban elhangzott a FIDESZ egyik korifeusának állítása, miszerint: „…az előző (értsd: szocialista) kormányok pénzt vontak ki az ágazatból, több száz iskolát zártak be, létbizonytalanságba taszították az oktatást”.

Forrás: Internet

Már megint egy ordas hazugság. Mindez azért, hogy biztosítsa a kormánypárt kampánycéljait.

Ha azonban végig gondoljuk az elmúlt „nyócévet”. Minden megmozdulás, diák és pedagógus tüntetés arról szólt, hogy a kormány egyrészt pénzt von ki a különböző oktatási szintekről, és súlyosan gátolja az oktatás szuverenitását, mind az intézményekét, mind a pedagógusokét.

Nem sorolom fel az összes megmozdulást 2010 óta, rá lehet keresni a neten.

Mint ahogy a neten lelhető fel az a kormányzati dokumentum is, ami bizonyítja, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Oktatásért Felelős Államtitkársága készített „Oktatási pénzügyi adatok” címmel 2016-ban.

Az ebben a dokumentumban található adatok egyértelműen mutatják, hogy az oktatásra fordított összegek folyó áron folyamatosan emelkedtek 2008-ig, majd onnan csökkentek 2015-ig, majd emelkedett vissza a 2006-os szintre. Nem szabad elfelejteni, hogy a 2008-09-es gazdasági válság jelentősen visszavetette az ország gazdaságát, de ennek ellenére a nominális költés növekedett az oktatásban.

Ha mindezeket összevetjük a hazai bruttó nemzeti termék (GDP) értékével, akkor azonban már más a kapott érték. 2003-tól, az akkori 5,7 százalékról folyamatosan csökkent az oktatásra fordított összeg.

2000-ben            5%                       2001-ben            5%                     2002-ben            5,4%

2003-ban            5,7%                    2004-ben            5,2%                  2005-ben            5,3%

2006-ban            5,1%                    2007-ben            4,9%                  2008-ban             4,8%

2009-ben            4,8%                    2010-ben            4,7%                  2011-ben            4,3%

2012-ben            4,1%                    2013-ban             3,9%                 2014-ben            4,3%

Az elmúlt három esztendőben sajnos nem nőttek az adatok, ami elérhető:

2016-hoz viszonyítva tavaly 270 milliárddal kapott többet az oktatás, de ez tulajdonképpen nagyobb fejlődést nem jelent, hiszen a GDP-hez viszonyított aránya nem változott, nem érte el az 2005-ös szintet sem. Ez abból adódik, hogy 2005 és 2017 között jelentős mértékben növekedett a GDP.

A  13,8 százalékos hét éves GDP növekedéshez a 270 milliárdos növekedés az évi növekedésnek 0,7 százaléka.

Tehát a kormányzati állítással szemben a számok mást mutatnak.

Ha pedig valaki mást állít mint a tények, azt lehet indokolni sokféle módon. Lehet nevezni kommunikációnak, propagandának, tájékoztatásnak, de a lényeg marad: egyszerű hazugság!

Ceterum censeo OV esse delendam!

KÉT JÓ HÍR HETENTE — KIS MAGYAR ABSZURD

Forrás:Internet

Az igazgató főorvos összevonta szemöldökét.

Mancika! – szólt ki az asszisztensnek (korábban titkárnőnek hívták, de hát változnak az idők és az elnevezések) – hívja össze az osztályvezetőket.  Jelenteni kell a két jó hírt a minisztériumba.

Meg is jelent hamarost az osztályvezetők sora, sok elöl-hátul doktor, megfáradva a napi-heti-sokéves munkától. Ősz fejek – van köztük néhány fiatalabb is –, már tudják, miért hívják őket.

Nehéz a feladatuk: két pozitív hírt kell kommunikálniuk a kórház életéből.

Nos, hölgyeim és uraim! – morog az igazgató –, ki kezdi?

A gazdasági igazgató egészen kicsire húzta össze magát, mintegy jelezve, hogy tulajdonképpen itt sincs, a probléma megoldásához egy ici-picit se tud hozzátenni. Mert mi lenne a jó hír? Már megint kevesebb OEP-támogatást kaptak, mint amennyit elköltöttek a betegek ellátására?. Vagy talán az, hogy lassan itt hagyja minden nem gyógyító beosztású, de az intézmény működtetéséhez okvetlenül szükséges szakmunkás? Nincs már karbantartója, a takarítók is szedelőzködnek, mert másutt jobban megfizetik. Már az étkeztetést se tudja biztosítani, mert a napi rendelkezésre álló összeg kevesebb, mint amennyit a raboknak biztosítanak a börtönben.

A sürgősségi osztály vezetője is vakargatta a fejét, és erősen gondolkodott. Igaz, a héten éppen senki sem vesztette életét az osztályon, de ez nem annak volt köszönhető, hogy minden rendben lenne, most éppen négy orvos hiányzik. Talán azért történt így, mert igazán életveszélyes beteg nem tette be a lábát a héten a sürgősségire. De már így  is van elég gondja, a nővérek is lestrapáltak, amelyik éppen befejezte a műszakot, megy át a másik kórházba, hogy ott kezdje a másikat, mert nem kap annyi fizetést, amiből eltarthassa a gyerekét.

A belgyógyászat vezetője szép lassan felállt, és kisurrant a brainstormingról, csak az ajtóból intett vissza, hogy neki dolga van az osztályon.

A sebészet vezetője végül egy ötlettel állt elő:

Tegyük közzé azt, hogy a múlt héten tyúkszemmel megműtött Mari néni állapota rohamosan javul, hamarosan felgyógyul a kórházi fertőzésből fakadó komplikációból, és elhagyhatja a kórházat.

Forrás: Internet

Nagyot nézett az igazgató! De ez csak egy, kellene még legalább egy eset.

Nem, replikázott a sebész! Ez két eset két siker: leoperáltuk a tyúkszemet és megmentettük a fertőzéstől. Akárhogy is: ez kettő.

Nagy nehezen elfogadták a javaslatot. Az igazgató már is hívta a sajtót, hogy beszámoljon az esetről.

Másnap meg is jelent a kormányközeli sajtóban:

Szenzációs fejlődés a magyar sebészetben. Nem csak új módon operálják a tyúkszemeket, hanem a kombinált kezelésnek köszönhetően leszámoltak a fertőzéssel is!

A minisztériumban mindenki megnyugodott: Az egészségügyben rendben mennek a dolgok!

A minisztérium egyik korifeusa – aki ezt az egész agyrémet kitalálta – persze a saját tyúkszemét a magánklinikán gyógyíttatja.

Ceterum censeo OV esse delendam!

FOKOZOTT ELLENŐRZÉS — FÉL A HATALOM?

Február elsejével, egészen június végéig az országos rendőrfőkapitány fokozott ellenőrzést rendelt el az ország egész területére.

A rendőrség honlapján a lakonikus bejelentésen – tényközlésen – kívül semmi sem szerepel. A sajtóban – főleg az internetes médiumokban – ezt a rendőrségi forrás a jogsértő cselekmények elkövetésének megelőzésével, elletve megszakításával indokolta.

Na, itt is most álljunk meg egy pillanatra. A bűnügyi statisztikák és a közúti balesetek száma korántsem indokolja ezt a lépést.

Azt sem kötötték a szélesebb közvélemény orrára, hogy ez az intézkedés valójában nem új. 2015 ősze óta, félévente – mert csak ekkora intervallumra van jogosultsága a rendőrségnek – ezt az intézkedést folyamatosan megújítják.

Eredetileg a nagy létszámú menekültekkel kapcsolatos intézkedésekre hivatkozva vezették be ezt a rendszert. Azonban az elmúlt években felépült egy kis szakaszon a határkerítés, és a magyar közvélemény nem igazán találkozik menekültekkel (migránsokkal, ahogy a kormány három éve hivatkozik e „veszélyre”).

Van azonban e kérdésnek egy másik aspektusa: a hatalom félelme bármely ellene irányuló tiltakozástól.

Játszunk el a gondolattal: az idei választások szoros eredményt hoznak és bármely fél híveit tiltakozásul az utcára szólítja. Ebben az esetben a kormány semmit sem tehet, mert nincs kétharmada, nem vezetheti be a rendkívüli állapotot. Marad a rendőrség és a TEK, amely biztosíthatja a hatalom akaratát. Tehát a fenti intézkedés keretében feloszlathat spontán tüntetéseket arra hivatkozva, hogy az zavarja a közrendet.

Így tulajdonképpen a kormány – politikai nyomásra – befolyásolja a rendőrség munkáját, amelyet egyébként ez a szervezet csak az érvényes törvények alapján láthatja el.

Idézem a fenti linken található anyagot, amelynek szerzői: a mostani igazságügy miniszter Trócsányi László és Schanda Balázs 2014-ben vetették papírra az alábbi sorokat:

„b) Milyen tényállási előfeltételek esetén hirdethető ki? (a szükségállapot- a szerz.)
Az alaptörvény 48. cikk (1) bekezdésének b) pontjában a törvényes rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények (polgárháború), illetve az élet- és vagyonbiztonságot tömeges mértékben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett, súlyos, erőszakos cselekmények (lázongás) alapozzák meg a szükségállapot kihirdetését.
A polgárháborús fordulat közvetlenül kapcsolódik az Alaptörvény C) cikkelyéhez, amely a hatalommegosztás elve mellett tartalmazza a hatalom erőszakos megszerzésének vagy gyakorlásának tilalmát, illetve az ilyen kizárólagossági törekvésekkel szembeni törvényes fellépés kötelezettségét. E tevékenység célzatos: a hatalom kizárólagos megszerzésére irányul, megnyilvánulási módjában pedig fegyverhasználattal jár.
A második fordulat szerint kriminális cselekmények esetében az elhatárolás döntően mennyiségi jellegű: ha súlyosan erőszakos cselekmények mennyisége már a politikai mérlegelés szempontjából a toleranciaszintet meghaladja, felmerülhet a szükségállapot kihirdetése. Ez utóbi esetben ugyanis nem szükséges a tevékenység államhatalom gyakorlásával összefüggő célja: az egyének sérelme is elérheti a szükséges nagyságrendet."
Mindebből látható, hogy a fokozott rendőri ellenőrzés kiterjed majd minden olyan cselekményre (tüntetés, tiltakozás, egyéb civil megmozdulás), amely "politikai mérlegelés szempontjából a toleranciaszintet meghaladja".

Forrás: Internet - Népszava .hu

Vagyis nem arról van szó csak, hogy a polgári tiltakozásnak vannak jól bevált formái, amelyeket a hatalom köteles eltűrni, hanem ezt egy homályos és törvényileg meghatározhatatlan kategóriába helyezi át a hatalom.
Mert az sehol sincs meghatározva, hogy mekkora ez a toleranciaszint, és főleg kinek a toleranciaszintjéről van szó!
Tehát kedves Feleim, ez az intézkedés előjátéka lehet annak, hogy a hatalom még akár erőszakos eszközöktől sem riad vissza, hogy megőrizze mostani státuszát.
Nem szeretnék előre rosszat feltételezni. De azt már látjuk napjaink valóságában, hogy a mostani kormányzat mindent megtesz - saját szájaíze szerinti törvénykezés, közhatalmi ágak befolyásolása, gazdasági nyomásgyakorlás stb. -, hogy biztosítsa a 2018-as választások megnyerését.
Figyeljünk oda! Lesz ennek még folytatása!
Ceterum censeo OV esse delendam!