 |
| Forrás: Internet |
Sokan ebben az országban értetlenül fogadják, azt a
tényt, hogy mintegy másfél-kétmillió ember minden kritika (önálló gondolkodás)
nélkül magáévá teszi a kormány propagandáját.
Az önállóan gondolkodó emberek (legyenek ezek konzervatívak,
liberálisok, baloldaliak vagy akár egyik szekértáborhoz nem tartozók) sajnos
elenyésző kisebbségben vannak ebben az országban. Hangjuk gyenge, megszólalási,
publikációs lehetőségeik egyre korlátozottabbak, így nem is várhatjuk el, hogy
véleményük, érveik széles tömegeket szólíthatnának meg.
Mi ennek az oka? Mi vezet oda, hogy negyed századdal a
rendszerváltás után máris vissza-visszaköszönnek módszerek, amelyek a késő
kádár-korra voltak jellemzők? Miért tapasztaljuk azt, hogy az emberek nem
emelik fel a szavukat, még akkor sem, ha egyébként nyilvánvaló, hogy egyéni
körülményeik éles ellentétben vannak azzal, amit a hivatalos kommunikáció
sugall?
A válasz egyszerű és
bonyolult. Benne van a modern kori Magyarország teljes történelme,
társadalmi fejlődésének töredezett jellege, a hankissi alattvalói lét szinte
minden jellemzője.
Az átlagembert megelégedettséggel tölti el, hogy ha
problémáit (létezőt vagy véltet) más oldja meg helyette, ha a falra festett
ördögtől (legyenek ezek a migránsok vagy a nemzetközi nagytőke, élén Soros
Györggyel) valaki megszabadítja.
Egyszerű ez a
gondolkodás, mint a faék, csak azzal nem számol, hogy a „védelemért”
cserébe a hatalom mindig kér valamit. „Tudja Pelikán elvtárs,
egyszer majd kérni fogunk magától valamit” — duruzsolja a terített asztal
mellett a hatalmat megtestesítő Virág elvtárs.
A magyar választópolgár – 25 év ide vagy oda – nem
sajátította el a polgári léttel együtt járó jó érzést, a szuverenitást,
szabadság gyakorlását. Világ életében ahhoz volt szokva, hogy egyetlen dologhoz
alkalmazkodjon: a hatalom elvárásaihoz. Az, hogy ez a hatalom milyen, az
tulajdonképpen nem is érdekes. Elfogadta a monarchia kiegyezését, elfogadta a
Horthy rendszer félfeudalista tekintélyuralmát (egy ideig ezt fasisztának
bélyegezte, de aztán leszokott róla). Ugyanígy viszonyult Rákosi durva és Kádár
puhább diktatúrájához is. Az azokban megszokott életstratégiák apáról-fiúra és
unokára hagyományozódnak. Ez maga az alávetett attitűd, amitől igen nehéz
megszabadulni, mert ahhoz tudás, önállóság, vállalkozó kedv és felelősség
kellene. Ám ez a legtöbb esetben nincs.
És a hatalomnak ez
így jó!
A hatalomnak ugyanis nem jó, ha a választók önállóan és
szuverén módon képesek gondolkodni, dönteni saját és közösségük dolgairól. A
hatalomnak az a jó, ha alul képzett, könnyen befolyásolható masszával van
dolguk, amit kedvükre manipulálhatnak.
Egy szó sem esik ebben a kontextusban arról, hogy a migráns
probléma sokkal összetettebb, mint ahogy a propaganda beállítja. Ez nem
„terror”probléma, hanem az egész glóbuszt érintő klimatológiai, gazdasági, és
társadalmi, kulturális halmaz, amire nem csak Magyarországnak, hanem a teljes
fejlett világnak kell megoldást találnia.
 |
| Forrás: Internet |
Nincs e sorok között lehetőség arra, hogy kifejtsük
részletesen, hogy milyen kulturális különbségek vannak az zsidó-keresztény és a
muzulmán világ között. Tengernyi irodalma van ennek Mertontól Huntingtonon át a
legújabb kutatásokig.
A különböző kultúrák egymás mellett élésének mindig is meg
voltak a problémái, amelyek különösen a válságok során élesedtek ki. A
békésebb időszakokban sem súrlódásmentes a különböző kultúrájú népességek együttélése, de a harmonikus körülmények között élő társadalom ezt képes
kezelni. Kis
hazánkban csaknem 600 éve bukkantak fel az első roma kumpániák.
De ez a hatszáz év sem volt elegendő arra, hogy az ország
elfogadja, integrálja őket. Persze lehet azt mondani, hogy aki nem akar
integrálódni, azt nem is lehet rávenni erre. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű, mert az integráció azt jelenti, hogy beolvaszt a nagyobb közösség. A
beolvadónak el kell fogadnia a befogadó közösség értékeit, elveit, szokásait,
mindennapi kultúrájának jellegzetességeit.
Csakhogy az ördög a részletekben rejlik. Ha a befogadott mindezeket
a „követelményeket” teljesíti a befogadó kívánsága szerint, úgy saját
identitását kell feladnia. Megfosztják mindattól a nemzedéki örökségtől, amiből
származik. Ez óhatatlanul feszültséget gerjeszt. Ezek eredménye a szegregáció,
az elkülönülés, ami tovább fokozza a súrlódást.
A megoldás nem az integráció, hanem az elfogadás, de ezt
pedig a befogadók részéről utasítják el, mert potenciális veszélyt látnak abban, ha
számára többnyire ismeretlen identitású, szokású és vallású emberek közelében
élnek.
Ezek a problémák évszázadok óta velünk élnek, és félelmeink
felülírják még saját kultúránk befogadásra és toleranciára ösztönző értékeit.
Így kerül Európa és a zsidó-keresztény világ ellentmondásba saját magával.
Ezt az ellentmondást pedig kerítésekkel, bezárkózással nem
lehet feloldani.
Ezt az ellentmondást csak hosszas tanulással, tanítással és
a világ gondjainak kezelésével lehet orvosolni. Sokáig kell még dolgozni ezen!
Ezért is félelmetes, ha a bezárkózás politikájának utat
engedünk. Ezért probléma, ha egyetemeket zárunk be, lehetetlenítünk el. Ezért
probléma, hogy az oktatási rendszerünk fejlesztése arról szól, hogy minél
többen maradjanak ki abból, hogy modern, konvertálható tudást szerezhessenek.
Rohamosan csökken a szabadon és függetlenül gondolkodók
száma!
Nem kellene hagyni!
Ceterum censeo OV esse delandam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése