Tíz nap telt
el a legutóbbi bejegyzés óta, de ez a néhány nap elég tömör volt. A
legkülönfélébb hatalmi ostobaságok jelentek meg a médiában, és nem volt, ami
kiverte volna a biztosítékot.
Megjelentek
a legújabb közvélemény kutatási adatok is, és az jött ki belőle, hogy a
kormánypártot meg sem érintette mindaz a tiltakozás, ami az elmúlt heteket
jellemezte.
Hol a határ?
Meddig feszítheti a húrt a hatalom? Minek kell történnie, hogy az a nyolc
millió magyar, aki most nem nyilatkozik politikai preferenciájáról (a
választók 38 százaléka) végre felfogja saját helyzetét és kifejezze látens
elégedetlenségét?
A
közvélemény kutatók eredményei nem mindenben egyeznek, de az, hogy a társadalom
(a megkérdezettek) nagy része, több mint harmada nem képes – vagy nem akar –
választ adni arra a kérdésre, hogy kire szavazna, ha most lennének a
választások — egy valamit mutat: nincs látható, versenyképes alternatíva.
Ez persze,
így leegyszerűsítve – nem igaz, mert a mai ellenzéki pártok különböző programot
kínálnak, de együtt nem mernek fellépni. Miért is nem?
A mai
demokratikus ellenzéki pártok – kivéve a Jobbikot – a demokratikus játékszabályok
szerint szeretnének fellépni a hatalom ellen. Az ellen a kormányzat ellen,
amely nem demokratikus játékszabályok szerint játszik.
Hozzájárul
az együttműködés elutasításához az is, hogy a kis pártok (LMP, Együtt, Moma,
Momentum, stb.) a saját arcuk védelmében nem hajlandók együttműködni a jóval
nagyobb tömegtámogatást élvező MSZP-vel és DK-val. Mindannyian azt
hangoztatják, hogy e két párt „bukott” politikát képvisel.
Még odáig is
eljutnak, hogy azt hangoztatják, hogy együttműködnek a FIDESZ-szel, nem
érdekeltek Orbán rendszerének leváltásában.
Tisztelt Hölgyeim
és Uraim!
Minden
tiszteletem a ma dolgozó demokratikus ellenzéki pártoké, de ha ezt így
folytatják, akkor tényleg itt marad a mi Viktorunk a nyakunkon, ki tudja,
milyen károkat okozva.
Pedig a
recept igen egyszerű lenne: Ha erőt vennének magukon, és az egyéni
választókerületekre koncentrálva képesek lennének közös jelölteket indítani
(mert ütős jelöltek bizonyára vannak), máris el lehetne érni a céljaikat.
A 106 egyéni
mandátumból, ha az összefogott ellenzék 70-et megnyerne, a pártlistás
szavazatokkal bőven letarolhatná a mostani hatalmat.
Az persze
már a jövő zenéje, és a szavazás végeredményétől függ, hogy milyen kormány
állna fel, és abban a mostani ellenzékre adott szavazatok alapján milyen
összetételben jelennének meg a pártok.
De a fő cél:
Orbán és a FIDESZ leváltása sikerülne!
Lassan már
eljön az idő, amikor – sajnos – nem a kormány ostoba intézkedéseivel szemben
kell tüntetni, meg odacsődülni a Lendvay utcába, hanem az ellenzéki pártok
székháza elé vonulva kikövetelni a logikus együttműködést!
Ceterum censeo OV esse delendam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése