Több mint 250 civil szervezet írta alá (csatlakozott) ahhoz
a felhíváshoz, amely a civil szervezeteket (egyesületeket, alapítványokat,
közhasznú és nem közhasznú szervezeteket — a továbbiakban NGO-kat) tovább
korlátozná, illetve „megbélyegezné abban az esetben, ha működésükhöz külföldi
támogatást vesznek igénybe.
A kormánynak, a NER-nek nem ez az első attakja a NGO-k
ellen. A parlament által elfogadott 2011.
évi CLXXXI. törvény már eleve számos korlátozó, a szervezetek működését
ellehetetlenítő szabályt vonultatott fel. E post nem elegendő arra, hogy
ezt részletesen kifejtsük, legyen elég kiemelni belőle azt, hogy csak azok
őrizhették meg „közhasznú” jogállásukat, amelyek meglehetősen nagy anyagi
bevételre tettek szert, és képesek arra, hogy fizetett alkalmazottakat
foglalkoztassanak.
A törvény erejénél fogva így aztán számos egyesület vagy
alapítványt fosztottak meg attól, hogy jogi személyként a közhasznúságra
hivatkozva „ügyfélként” lépjenek fel egy-egy ügyben.
Ezt a már megkurtított lehetőséget kívánja a kormány tovább
szigorítani, eltakarítani az útból a még megmaradt – számára természetesen
kellemetlen, hiszen független – szervezetet.
A civilek érthető módon tüntetnek ez ellen, mert egyébként
nem igen állnak szóba velük. Pályázati támogatást nem nyernek, az anyagi
alapokat már az elmúlt évek alatt kihúzták alóluk. A megmaradók küszködnek,
egyéni, állampolgári adakozásból és egy kevés uniós támogatásból tartják fenn
magukat, végzik tagadhatatlanul közhasznú (egyébként az állam által végzendő)
tevékenységüket.
De kritikus szájuk úgy látszik sérti a hatalmat.
A civilek tehát az utcára mennek, hogy érdekeiket
érvényesítsék. Követelik, ne csorbítsák jogaikat, kifejezik elégedetlenségüket
a regnáló kormány ellen. Mindez teljesen jogos, és követendő.
Ezzel a civil szervezetek megvalósítják az igazi
politizálást. Felszólalnak a „polisz” ügyeiben, tesznek azok megoldásáért. Ez
maga a politika!
Igen ám, de a politikai rendszerben a civil szervezetek nem befolyásolhatják
a közügyeket közvetlenül, hiszen nem szereplői a politikai hierarchiának. Nem vehetnek részt a választásokon, nem
ülhetnek be a törvényhozásba. Érdekeik érvényesítését csak parlamenten kívüli eszközökkel
érhetik el. Már ha elérik!
Így aztán igen érdekes az, hogy mennyire elutasítják a
pártok jelenlétét tüntetéseiken. (Persze érthető, hiszen alapszabályaikban – az
idézett törvény szerint is – szerepelnie kell, hogy nem folytathatnak
pártpolitikai tevékenységet.)
És itt álljunk meg
egy pillanatra!
Az, hogy egy egyesület nem folytathat pártpolitikai
tevékenységet, az egy dolog, de hogy saját érdekei érdekében szóba sem áll a politikai aktorokkal (pártokkal képviselőkkel stb. akik esetleg érvényesíthetik követeléseiket) az már egy kicsit
furcsa. Különösen akkor, amikor megfogalmazódik az, hogy jelen helyzet nem
orvosolható anélkül, hogy a hivatalban levő kormányt ne váltsák le.
Rá kellene már ébrednie a civileknek – akik felháborodása,
elégedetlensége, megalázottsága teljesen érthető és a mai hatalom okozza –,
hogy nincs más választásuk, mint rákényszeríteni a ma még ellenzékben levő
demokratikus pártokat, hogy képviseljék érdekeiket.
Nem adok most recepteket arra, hogy ezt miként lehet
végbevinni, tudják ezt az érintettek.
De a civil szervezetek mellett álló társadalmi támogatás is
azért markáns, mert a szervezeteket hitelesnek tekintik. Ez a hitelesség lehet
a legerősebb adu a civil szervezetek és a velük egyetértő pártokkal való
együttműködésének.
Sokan az
elmúlt napok eseményeit egyfajta változásnak fogják fel, amely elvezethet az
Orbán-rezsim leváltásához. Ám, ha az elégedetlen tömegek csak úgy magukban
sétálnak az utcán, kicsi az esélye annak, hogy ez valóban elvezethet az áhított
célokhoz:
A civil szervezetek szuverenitásának helyreállításához, az
ellenzéki pártok pedig tömegtámogatás nélkül nem tudják leváltani a kormányt.
El kellene ezen gondolkodni, mert egyre többen rosszul
viselik Orbán regnálását!
Ceterum censeo OV esse delandam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése