Szokták volt mondani, hogy ettől nincs lejjebb. Mint
napjaink gyakorlata mutatja: van!
Azt már korábbi postjaimban is megírtam, hogy a népszavazás
eredményétől függetlenül a kormánypárt ezt a saját politikai rémálmai
megvalósítására fogja használni, s lám, meg is történt.
A „kőbevésett” Alaptörvény sokadik módosítására készül a
kormány. Ezt egy homályos, a mai élettel, hazai és nemzetközi viszonyokkal
köszönő viszonyban sem levő, „történelmi alkotmányra” hivatkozva teszi.
Csak abban bízhatunk, hogy e módosításhoz nem lesz meg a
kellő többsége, bár… ! Nem hiszem, hogy a demokratikusnak éppen nagyon kevéssé
nevezhető Jobbikban győzne a józanész!
A FIDESZ már rutinszerűen alkalmazza azt a gyakorlatot, hogy
a társadalomra –ebben az összefüggésben a társadalom alatt azokat az embereket
értem, akik életvitel szerűen nyomorognak, akik egyik-napról a másikra riadtan
figyelik (mert nem tehetnek mást) a hatalom tobzódását olyan területeken is,
ahol egyébként semmi keresnivalójuk – rákényszeríti akaratát, nem veszi
figyelembe a tiltakozásokat.
Az, hogy az elbukott népszavazást saját győzelmének állítja
be, előre látható volt. Az azonban, amit a háttérembereivel csináltat a sajtó
terén, az már mindennek a teteje.
Nem megyek most abba bele, hogy a megszüntetett Népszabadság
milyen úton jutott el a tulajdonosváltások során abba a helyzetbe, hogy
totálisan kiszolgáltatottá vált. Ebben vastagon benne van a magát legnagyobb
ellenzéki pártnak tartó MSZP is.
Ennek a húzásnak nem az az igazi tétje, hogy megszűnik egy
szerkesztőség. Ez csak egy állomás.
Az igazi tét az, hogy a FIDESZ képes-e felépíteni egy olyan
hatalmi struktúrát, amely totális módon uralja a haza nyilvánosságot.
Nagyon úgy néz ki, hogy sikerül!
Ennek pedig beláthatatlan következményei lesznek. A
Népszabadság eltűntével megszűnt az utolsó olyan nyomtatott orgánum, amely hitelesen adott
képet a rezsim disznóságairól: a lopásoktól a nemzeti vagyon újraosztásáig, a
gazdaság lehetetlen állapotáról, az egészségügy, az oktatás, a szociális szféra
katasztrofális helyzetéről.
Mindez megszűnik. Sőt! Megszűnik a korábbi tényfeltáró
írások hozzáférhetősége is.
„A múltat végképp eltörölni…” – hangzott a régi
munkásmozgalmi dal. Csakhogy annak más volt az üzenete! A kormány azonban úgy
véli, hogy a kezdősort nagy hatékonysággal nyugodtan magáévá teheti.
Amiről nem lehet beszélni, ami nem jelenik meg a
nyilvánosság előtt, az nincs! Ami nincs, arról pedig nem lehet, és nem is
érdemes beszélni.
A hosszú távú probléma ezzel az, hogy megfosztják az
embereket a szabad információszerzés jogától. Ha pedig nagyon sokan nem tudják
– mert nincs információ –, hogy mi is történik ebben az országban, a kormányzati
sikerpropagandával ellentétben, akkor olyan feszültség halmozódhat fel, amelyet
egy idő után már nem lesz képes a politika a demokratikus keretek között
kezelni.
Egy országos ellenzéki médium kiesését nem pótolhatják a
virtuális világban megjelenő értékelések és megnyilvánulások. Egyrészt, mert
ezek olvasottsága elenyésző, és legtöbbször csak azokhoz jut el, akik amúgy is
képben vannak. (Vonatkozik ez erre a posztra is.)
Aminek tanúi vagyunk az nem más, mint egy – ma még különböző
díszítő jelzőkkel: „illiberális stb.” ellátott – kiépülő diktatúra. Lehet ezt
finomítani, így vagy úgy magyarázni, de valóság mégis csak az előbbi: a
törvényeket kisajátító és maga hasznára változtató, klientúra építő, az élet
egyre több szeletére rátelepedő hatalom.
Márpedig ez nem demokrácia.
A rendszerváltás 27 évvel ezelőtt nem azért történt, hogy kis hazánk
lassan, de biztosan visszaforduljon abba az állapotba, amiben a ’80-as évek
végén volt.
Márpedig nagyon ebbe az irányba megyünk.
Október a forradalom és a rendszerváltás ünnepe. Ekkor
kiáltották ki a harmadik Magyar Köztársaságot. Nem kellene hagyni, hogy ezek az
értékek lassan, de biztosan eliminálódjanak. Most van alkalom felszólalni!
De ebben nem nagyon bízom… Sokan, nagyon sokan, képtelenek
kinyilvánítani akaratukat, mert még ettől is megfosztja őket a hatalom. Nem
rendőri erőszakkal, hanem sokkal kifinomultabb, egzisztenciális eszközökkel.
És ebben ez az igazi gyalázat!
Ceterum censeo OV esse delendam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése