Elhatároztam, hogy nem írok a népszavazással kapcsolatos
kampány egyre gusztustalanabb, civilizált, gondolkodó emberhez méltatlan
fordulatairól. Vasárnap estére úgyis minden eldől.
Eldől és kiderül, hogy az országban hány gondolkodó ember
él. Eldől, hogy a magyar társadalom elég érett-e ahhoz, hogy egy nagyobb
közösségben folytassa életét, lehetőséget teremtve arra, hogy végre valamiféle
látható javulást vigyen életébe hosszú távon.
A dolog – mármint a népszavazás – mégis csak arról szól, a
kétfenekű kérdés ellenére, hogy képesek vagyunk-e kibújni a ránk zúdított
propaganda hatásai alól, és valós érdekeinknek megfelelően dönteni saját
sorsunkról.
Ne legyenek illúzióink: bármi is lesz a szavazás eredménye,
azt a kormány a maga belpolitikai hasznára fogja fordítani. Biztos vagyok
benne, hogy a kormányzati spinndoktorok már elkészültek mind a két
forgatókönyvvel.
Ha a választás eredményes lesz, azt majd úgy kommunikálják,
hogy „a magyarok döntöttek, nem kérnek se a betelepítésből, se semmiből, ami a
menekültek és a migránsokkal kapcsolatos. Ezzel kapcsolatban csak az a
probléma, hogy az Unió – aminek tagjai vagyunk, és aminek egyik alapelve a
szolidaritás – mindehhez mit szól. Hogyan fogják különböző eljárásokkal gátolni
a hazai fejlesztéseket (lásd: kötelezettségszegési eljárások Paks II és a
Budapest-Belgrád vasútvonal és még számos uniós finanszírozási projekt esetén).
Ha a választás eredménytelen vagy érvénytelen lenne, akkor a
prognosztizálható propaganda-kampány majd arról harsog, hogy mégis
másfél-kétmillió ember akaratát nem lehet figyelmen kívül hagyni, épen ezért a
kormány folytatja majd ugyanezt a politikát, csak valószínűleg kisebb elánnal.
Ezt már megtapasztalhattuk Rogán Antal televíziós interjújában, amikor erről
beszélt, hangsúlyozva, hogy milliónál több ember véleménye fajsúlyosabb, mint a
199 honatyáé a parlamentben.
A probléma ezzel az, hogy az Alaptörvény szerint
Magyarország parlamentáris köztársaság, ahol a képviselők a letéteményesei
(elméletben) a választók véleményének. Tehát nem a közvetlen demokrácia
(népszavazások sokasága, a közvetlen beleszólás) érvényesül. Ha szavait jól
értem, akkor ezzel ezt a rendszert akarja felülírni. (Semmiképpen sem tudomásul
véve azt, hogy a többség esetlegesen elutasítja az ostoba népszavazást.)
Aki azt hiszi, hogy a „migránsozásnak” vége lesz, mélyen
téved!
Ez utóbbi nem azért van napirenden, mert olyan sokan
szeretnének kis hazánkba települni, és ezt mindenképpen meg kell akadályozni,
hanem azért, hogy a többi aggasztó tényről eltereljék a médiumok és a lakosság
figyelmét.
A bennünket körülvevő bajok, amelyek lassan ránk omlanak és
betemetnek nem érdekesek! Nem érdekes a gazdaság legatyásodott állapota (hat
hellyel zuhantunk vissza a versenyképességi listán az elmúlt évben). Nem
érdemel szót az egészségügy válsága. Nem kell foglalkozni az oktatás
ellehetetlenítéséről, arról, hogy ezzel a saját jövőnket kockáztatjuk. Arról se
kell értekezni, hogy a hazánkból egzisztenciális és gazdasági okokból
kivándorló százezrek milyen űrt hagynak maguk után. Nem csak családjaiknak
hiányoznak, hanem az egész társadalomnak. Egyre többször panaszkodnak a
vállalkozások, hazai üzemek, hogy nincs képzett munkaerő. (Arról pedig ne is
beszéljünk, hogy a hiányzó munkaerő milyen nagyságrendű befizetésektől fosztja
meg a különböző szociális alapokat.)
Valamit tenni kell. Ezt pedig nem tehetik meg mások, mint
azok az emberek, akik saját bőrükön, életkörülményeiken érzik ennek a
rendszernek a hátrányait.
Lehet szidni a politikusokat, lehet azt mondani nyilvánosan,
hogy az ellenzék tehetetlen. Lehet létrehozni kérészéletű civil mozgalmakat. De
azt tudomásul kell venni, hogy az ellenzéki pártok nélkül nem lehet
változásokat kikényszeríteni. Ahhoz pedig, hogy ezek valamiféle erőt is
felmutassanak, az kell, hogy a jelen helyzettel elégedetlenek mögéjük álljanak,
és megmondják (adott esetben e pártoknak is), hogy mit várnak el tőlük. A sokaság
támogatása nélkül a változtatás nem megy!
Ceterum
censeo OV esse delandam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése