TAVASZODIK

A szerző felvétele

A pedagógusok ma megmutatták, hogy mégis csak létezik civil kurázsi. Persze a hatalom kommunikációs gépezete igyekszik e tiltakozást eltagadni, lehetetlenné tenni.

A valóságot azonban nem lehet eltagadni. Sorozatosan sért meg ez a kormányzat különféle társadalmi csoportokat, foglalkozási ágakat a legegyszerűbb emberektől az értelmiségi és államigazgatási dolgozókig.

Lehet ezt az elégedetlenséget „hurrá optimizmussal” és hazug propagandával ellensúlyozni. Egy ideig lehet olyan kommunikációt folytatni, ami a „nép egyszerű gyermekeinek” bemeséli, hogy a látható tiltakozások a „libsi-bolsi-kommunista” erők mesterkedéseinek köszönhető.

Egyelőre úgy látszik, hogy a pedagógusok, az államigazgatási, az egészségügyi dolgozók (alkalmazottak) tiltakozásai a kormány „tárgyalási kezdeményezésein” zátonyra futnak (csak azért mert a hatalom nem kíván velük semmiféle valódi egyeztetésbe kezdeni).

A nagy kérdés a következő: a társadalom egy részének támogatását élvező pedagógusok jogos elégedetlenségét meddig lehet a szőnyeg alá söpörni?

A probléma ugyanis nem a tanárokkal van, hanem a rendszerrel, amely nem titkolt célja olyan alattvalók képzése, akik nem képesek saját érdekeik felismerésére, akik feje tele van tömve avítt elvekkel és ideológiákkal.

Az ellenkezés célja az, hogy a jövő generációkat – saját gyerekeinket és unokáinkat – korszerű, ismeretekkel, a lényeglátásra való képességekkel erősítsük, hogy képesek legyenek helytállni az élet (a jövő) kihívásaival szemben.

A szerző felvétele

A mai tiltakozáson nem csak a tanárok vettek részt, hanem mindazok, akik a fentieket fontosnak tartják, azok, akik felismerték, hogy a világ változik.

A mai tüntetést csak egyetlen „nyugger” zavarta meg a szokásos „libsi-bolsi” szöveggel. Elkottyantotta magát, mondván, hogy neki 200 ezer felett van a nyugdíja, és egészen jól elvan a mostani hatalommal.

Kiselőadását némi kacagás fogadta, nem igazán vették a résztvevők a labdát, nem álltak le vitatkozni – amúgy se lett volna értelme –, a kiröhögés amúgy is elvette az úri ember kedvét, gyorsan eloldalgott.

Miért is említem ezt a pillanatnyi eseményt? Mert példaértékű!

Számtalanszor leírtam már ebben a blogban, hogy gondolkodni kell! Azt is, hogy a gondolkodás munkás: fáradságba kerül a sok fals információból kiszűrni a valóságot. Ez időbe, energiába kerül.

Sokkal egyszerűbb elfogadni a hatalom által megrágott, puhára csócsált kliséket. Azok pedig bőven ömlenek a különböző, kormány által fenntartott vagy támogatott médiumokból. Egyszerűbb ezeket elfogadni, mint saját véleményt kialakítani.

A pedagógus értelmiségi. Ám nagyon úgy látszik, hogy a kormánynak nincs szüksége értelmiségre. Amúgy is: az értelmiség csak egy kis csoport, nem érdekes a véleménye, a mostani hatalomra a „Mari nénik és a Pista bácsik” szavaznak. Ez persze meg is látszik a munkáján, ostoba törvényein és intézkedésein.

Azt azonban nem szabad elfeledni: az elégedetlenség nő. Most még mindenféle álintézkedésekkel, propagandával el lehet fedni a bajokat. A fedőt rá lehet tenni az egyre melegedő levesre. De ha az felforr, bármilyen nehéz is a fedő, le fogja dobni az emelkedő nyomás.

Ha a hatalom ezt a politikát követi, akkor bizony elrepül majd az a fedő, és annak következményei beláthatatlanok lesznek.

De a hatalom nem számol az értelmiségiekkel, így saját magát fosztja meg attól a tudástól és hozzáértéstől, hogy a valóság generálta problémákkal megbirkózzon.

Ceterum censeo OV esse delendum!