MIGRÁNS — MIGRÁCIÓ

Szinte minden hírt megelőz – egyébként teljesen jogosan – a migrációval kapcsolatos információ a magyar médiában. Az egyszeri hallgató vagy olvasó pedig csak kapkodja a fejét. Nem igazán tud eligazodni a különböző politikai beállítottságú kommentárok és magyarázatok sűrűjében. Először is tisztázzuk a fogalmakat!

MIGRÁCIÓ

Migrációnak nevezzük, amikor valamely egyén vagy csoport szülőföldjét hátrahagyva egy másik országba költözik rövidebb-hosszabb időre, esetleg véglegesen, hogy új életet, egzisztenciát teremtsen magának.

A migrációnak több oka lehet:

háborús helyzetben, a harcok és a pusztulás elől menekülők alkotják a menedékkérőket;

politikai okokból távozók – a fennálló politikai rendszer mind emberileg, mind anyagilag ellehetetleníti politikai ellenfeleit, börtönnel vagy más megtorlással fenyegetve őket, ezek a politikai menekültek;

A jobb élet és megélhetés érdekében útra kelőket – őket egyébként a saját szegénységükön kívül semmi nem fenyegeti emberi jogaikban és létükben –, akiket gazdasági bevándorlóknak tekintünk.

MIGRÁCIÓ AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Az elmúlt több mint negyedszázadban az Unió (korábban Közös Piac, a fejlett nyugat-Európa) országaiba mintegy 20 millió ember vándorolt be a világ legkülönbözőbb országaiból. Erre az volt a jellemző, hogy ezek főleg a volt gyarmati vagy egyéb befolyási övezetekből költöztek úgymond az „anyaországba”. Franciaországban igen sok algériai és marokkói származású; Nagy Britanniában indiai, pakisztáni, afrikai; Hollandiában maláj és kelet-ázsiai bevándorló él. Németországba már a hetvenes évek végétől nagyszámú török vendégmunkás telepedett, akik ma már a 2-2,5 milliós muzulmán kisebbséget képviselik.

A bevándorlók beilleszkedése egész Nyugat-Európában felemásra sikeredett. Franciaországban például időről-időre fellángolnak az összetűzések a gettók környékén, Németországban sem felhőtlen a már német állampolgárrá avanzsált törökök helyzete.

A schengeni határok

Mi több ezt a helyzetet a fejlettebb országokban tovább bonyolította a schengeni határok kialakítása, amelyen belül a különböző nemzetiségű európai polgárok szabadon vállalhatnak munkát, lakóhelyet. Sokan még a mai napig is ezt a bevándorlással azonosítják tévesen.

Az UNIÓ POLITIKÁJA

Az közösség egyik alapelve a szolidaritás, a menedékre szorulók gyámolítása, azok felkarolása. Ez igen dicséretes érték. Valóban az európai kultúra és a keresztény vallás egyik alapelve a segítség a rászorulóknak. A probléma ott keletkezik, hogy ezt a nemes elvet miként lehet összevetni a valósággal és a gyakorlattal.

Ha ragaszkodunk a fenti meghatározásokhoz és saját elveinkhez, akkor azt kell mondanunk, hogy természetesen a háború elől, az életükért menekülőknek oltalmat kell adni. Be kell fogadni azokat is, akik politikai menekültek. Ez általános emberi kötelezettség is.

A nagy kérdés, hogy mit kezdjen a kontinens azokkal az emberekkel, akik siralmas gazdasági helyzetük miatt fognak vándorbotot. Ezek az emberek sokszor minden tapasztalat híján, elsősorban a médiumokban szereplő, sokszor hamis kép alapján indulnak el. Számukra Nyugat-Európa maga a Kánaán. Sok esetben képzettség nélkül, Európában nem konvertálható tudással indulnak el.

A legnagyobb probléma az, hogy mekkora tömeg befogadására képes az Unió? Mekkora forrás áll rendelkezésre, hogy a többszázezres tömeget ellássa. Meddig terhelhetők a leggazdagabb államok anélkül, hogy saját társadalmuk ezt ne sínylené meg?

Ezek a leglényegesebb politikai kérdések, amiket el kell döntenie az Uniónak. E döntés fogja aztán meghatározni a cselekvést.

Szólni kell még egy problémáról – bár sokan azt hiszik, hogy ez nem az egy liberális Európában –, a kulturális különbségekről. Itt és most nem elsősorban a vallási különbségekre gondolok, hanem a mindennapi életvitellel, szokásokkal összefüggőekről. Más étkezési szokások, más egyéb értékek jellemzik a befogadásra várókat. Mások például a nemek közötti viszonyaik, más elvek vezérlik társas kapcsolataikat. Alapjában nem illeszkednek a helyi szokásokhoz, bár betartják a fogadó országok írott jogszabályait, de életvitelükben gyökeresen eltérnek a befogadóktól.

Ez pedig mindkét fél számára frusztrációt okoz, szélsőséges megnyilvánulásokhoz vezethet.

BIZTONSÁGI KOCKÁZATOK

Egyes szakértők szerint az iszlám szélsőséges mozgalmak kihasználják az alkalmat, és a menekülők közé jól kiképzett terroristákat szervez. Az Ilyen személyek kiszűrése a többezres tömegből szinte lehetetlen, így a nem jó szándékkal érkezők szinte akadálytalanul juthatnak be Európába. Ennek következményei pedig kiszámíthatatlanok, tovább fokozzák a befogadó országok frusztrációját, idegenkedését.

KÜLÖN VÉLEMÉNY

Dacára annak, hogy a szolidaritás eszméjével egyetértek, be kell látnom, hogy ez a fajta „új népvándorlás” nem oldható meg az Unió keretein belül. Lehet kidolgozni politikai megoldásokat a helyzet pillanatnyi enyhítésére, de ez nem végleges megoldás. Abból kell kiindulni, hogy a vándorlás és menekülés okait kell felszámolni. Békét kell teremteni a Közel-Keleten, rendezni kell a válságban levő országok gazdaságát és politikai intézményrendszerét.

Ez nagyon jól hangzik, de ez egyetlen külső hatalom se teheti meg az érintettek nélkül. Nem az a megoldás, hogy katonai beavatkozással „rendet” teremtenek. Jó példa erre a két Öböl-háború politikai kudarca. Irak, Líbia destabilizálódása lassan egy évtizedes probléma. Az afgán és pakisztáni gazdasági problémákat sem tudja egyetlen külső hatalom se megoldani. Az ottani népességnek kell mindezeket megoldani. Segítséget lehet adni, de helyettük eldönteni, hogy miként éljenek, azt nem lehet.

Épeszű ember, ha boldogulhat saját szülőföldjén, azt nem hagyja el, hiszen odaköti minden gyökér: család, kultúra, vallás, a hely ismerete.

Érdemes mindezeken elgondolkodni, szélsőségek nélkül, a populizmus kihagyásával. Ezt kívánja tőlünk európai mivoltunk.

Ceterum Censeo OV esse delendum!