Mindenki a menekültekről beszél. Arról a 71
szerencsétlenről, akik megfulladtak egy hússzállító hűtőkocsiban. Szégyenletes
eset, semmiféle magyarázat nincs rá. Az elkövetők teljesen kiléptek a
civilizációs körből, embertelenül és gátlástalanul saját hasznukra gondolva
veszejtették el ezeket a páriákat.
Mondom: mindenki a menekültekről beszél, közben sunyi módon
a belügyminisztérium minden magyar állampolgár elemi jogaiba tapos az általa
benyújtott törvényjavaslattal.
A nagy kavalkádban szinte észrevétlenül kerül be a hírekbe
és a nyilvánosságba a javaslat, miszerint egy éve alatt fényképes
nyilvántartást készítenek minden magyar állampolgárról, mi több, a
titkosszolgálatok és a titkosszolgálati eszközök alkalmazására felhatalmazott szervezetek
gátlástalanul kutakodhatnak ebben az adathalmazban. Az már csak hab a tortán,
hogy a törvény-tervezetben az is szerepel, hogy az „illetékesek”
lehallgathatják telefonjainkat, és ellenőrizhetik elektronikus levelezésünket
bírói felhatalmazás nélkül.
Hova jutottunk emberek!
Az rendben van, hogy belügyminiszterünk a Kádár-korban
szocializálódott, és a régi jó III/III-as módszereket nem tartja elítélendőnek.
De valaki világosítsa már fel, hogy csaknem negyed százada ez az ország
(állítólag) jogállam. Nem elegendő a plakátos indok, miszerint erre azért van
szükség, mert fenyeget a terrorizmus, fokozni kell a bűnözés elleni harcot.
Nem szabad ilyes ócska trükköknek bedőlni! A minap is azt
hangsúlyozta a miniszterelnöki hivatal államtitkára, hogy nagy veszélyt
jelenthet a menekülök közé beférkőző IS terroristák megjelenése.
Ez egy nagyon jól hangzó okfejtés, csak éppen sántít kicsinyt.
Még pedig azért, mert az említett terrorszervezet nem ostoba. a jól kiképzett
embereit nem szegény földönfutók között fogja aljuttatni Európába. Egyrészt
azért, mert ez egy meglehetősen „bizonytalan” út – ha már a terroristák fejével
gondolkodunk –, sok akadállyal: nyilvántartásba vétel, újlenyomat azonosítás,
stb., az időről már nem is beszélve. Ha az IS terroristákat akar Európába –
vagy bárhová máshova – küldeni, akkor azokat jól hamisított (esetleg valódi)
papírokkal ellátva felülteti a repülőre és a célországba juttatja.
Nem is értem, hogy mi lenne a célja ennek a nagy adatbázis
létrehozásának? Egy biztosnak látsziik: ha megvalósul, úgy megszűnik a magyar
állampolgárok magánéletéhez való joga. Bármikor, azonosíthatják hol jár, mit
csinál, kivel, miről beszél.
„….Számon tarthatják, mit
telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba írhatják, miről
álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég
ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg. …”
(J.A. 1935. nov. 21.)
Mint látjuk a probléma nem új. zűrös történelmünkben voltak
már kísérletek arra, hogy az állampolgárokat „szoros felügyelet” alá vonják. De
totálisan – mert erre a legújabb technika lehetőséget ad – még senkinek sem
sikerült. Most az Orbán kormány tesz kísérletet erre, pedig mindaz, ami ebben a
törvényjavaslatban megfogalmazásra kerül, szöges ellentétben van az Alkotmányt
helyettesítő Alaptörvénnyel is.
Az eddigi tiltakozások halk szavúak, szinte meg sem jelennek
a médiumokban. Nem tűnt fel? Vagy már most is fortélyos félelem igazgat?
Nagyon jó lenne, ha az átlagpolgár is elgondolkodna azon,
hogy vajon van-e köze a hatalomnak ahhoz, hogy kivel barátkozik, hova jár
pihenni, melyik kocsmát részesíti előnyben és kell-e tudni, hogy milyen a nemi
identitása, tart e szeretőt vagy nem.
Tessenek már egy kicsit elgondolkodni azon: meddig hagyja
még a magyar társadalom, hogy sunyi módon újra igába hajtsák a demokratikus
érdekekre hivatkozva.
Ceterum
censeo OV esse delendum!
Az a nép, aki a múltjából nem tanul, újra átélni lesz kénytelen.
VálaszTörlés