MOZGALMAS HÉTVÉGE — ÁRNYAKKAL

Költészet Napja, Tüntetés a károkozás ellen, Élet Menete.

A szerző felvétele

Három markáns program — más-más tartalmakkal. Akik a Szabadság téren gyülekeztek szombaton, hogy József Attilára emlékezzenek a Szabadság színpadán, elmerülve a költő műveinek különböző előadásában, majd azt követően vették magunknak a fáradságot, hogy sétáljanak egyet a belvárosban, nincsenek felkészülve arra a kontrasztra, ami a Vörösmarty téren fogadja őket.

Egy kis emelkedettség a versek hallatán, majd egy könnyű séta az átalakított Október 6-a utcán, ahol a fáradt külföldi és hazai vándor presszók, éttermek láncolatának kínálatából válogathat. Decens, visszafogott – mondhatni harmonikus, de modern – környezet.

Ám, ahogy az ember fia belép a Vörösmarty térre földbe gyökerezik a lába.

Időutazásra érkezünk. Április közepére valahogy itt maradt az adventi vásár. A téren szinte mozdulni sem lehet a sokféle bódétól, az azok közé letett padoktól.

Ahogy mondani szokás van itt minden, mint a jó boltban! A sült szopós malactól a megmaradt kézműves karácsonyfadíszig (!) — szinte minden.

Szegény Vörösmarty szomorúan nézi a lábai elé települ „Hungdog” kolbászsütő bódéjának hátsó falát. A tér platánjai pedig békésen cipelik a (kicsit ízléstelen) lampionok tucatjait.

Persze a tisztelt olvasó mondhatja, hogy mire e fikázás, hiszen mindez bevételt hoz, kell a népnek meg a kerületnek a turistáktól származó bevétel.

No, ez az a vélemény, ami kritikát igényel.

Lehetséges, hogy ez a kavalkád valóban hoz készpénzt az önkormányzatnak, hiszen bizonyára nem ingyen mérik a területfoglalást. A kérdés azonban az, hogy ez a bevétel (amelynek java bizonyára nemes célokat is szolgál a kerületben – itt és most ne is említsük azt a lehetőséget, hogy az engedélyt kiadók is megtalálják a maguk hasznát ebben –, megéri-e azt, hogy a belváros egyik ékkövét ilyen zsibvásárrá silányítsák.

A vendéglátásra nincs is igazán szükség, hiszen a téren ott van a nagy múltú Gerbaud, a szomszédos, néhány lépésre levő utcák pedig tömve vannak a vendéglátás szinte minden formájával a fastfoodtól a minden igényt kielégítő éttermekig, kávézókig, kocsmákig.

Szóval a kontraszt nagy. Érdemes lenne elgondolkodni a helyi önkormányzatnak, hogy ezt az áldatlan (bár bizonyára kifizetődő) helyzetet felszámolja. Jó lenne újra sétálni (nem lökdösődni) a téren, leülve a felújított padokra és élvezni a platánok adta árnyékot.

Ceterum censeo OV esse delendum!