TAPOLCA —EGY VÁLASZTÁS TANULSÁGAI

A szerző felvétele

Amíg Budapesten délután több tízezer ember – alsó becslés alapján legalább 20 ezer fő – vonult az Élet menetén másfél óra hosszat az Andrássy úton, addig a tapolcai választási körzetben időközi választást tartottak a megüresedett képviselői mandátumért. (A helyi országgyűlési képviselő még januárban hunyt el – nyugodjon békében!)

A választási körzetben 70903 szavazásra jogosult állampolgár lakik. Három nagyobb település – Tapolca, Sümeg és Ajka – lakói természetesen döntő befolyást gyakorolnak a körzet szavazatainak megoszlására, a politikai paletta színeire.

A három esélyes jelölt közül Rig Lajos (Jobbik) nyerte el a mandátumot. Ezzel kétségtelenül új fejezetet nyitott a Jobbik történetében, hiszen első alkalommal nyert a szélsőjobboldal egyéni mandátumot.

A választási eredmények közzététele során, ahogyan egyre jobban kiviláglott a Jobbikos győzelem, a különböző elemzők mindenféle véleményüknek adtak hangot, szájízük, elkötelezettségük szerint.

Próbáljunk meg egy kis rendet rakni a győzelmi jelentések, a lekicsinylő szólamok és a fanyalgó értékelések között.

Kezeljük ezt a választást annak, ami: időközi megmérettetésnek Nyugat-Magyarország egy körzetében. Ebből az eredményből túlzott következtetéseket levonni a jövő politikai következményeire – enyhén szólva is –: bornírt kísérlet.

Lássuk először a tényeket. A választási törvény „furcsaságai” alapján a nyilvánosságra került százalékos eredmények végül is valódiak, de nem igazak. A már említett 70 ezer főből mindössze 29496-an vették maguknak a fáradságot, hogy az urnák elé járuljanak. Ez már eleve azt jelenti, hogy a választóknak kevesebb, mint felét érdekelte a politikai küzdelem. A többi valószínűleg azért maradt otthon (vagy a kiskertben), mert pontosan tudta, hogy az a jelen hatalmi helyzeten semmit sem változtat.

A számoknál maradva: az első helyezett Rig Lajos (Jobbik) 35,29 százalékos aránya azt jelenti, hogy mindössze 10354 szavazatot kapott. Ez pedig az ott élőknek csak 14,6 százaléka. A második helyen végzett Fenyvesi Zoltán (FIDESZ) 10093 szavazata pedig 14, 2 százalékot jelent. A baloldali demokratikus jelölt: Pad Ferenc 7712 szavazata 10,8 százalékot teljesített.

Miért is érdekes ezt így számolni? Az eredmények jól mutatják, hogy a távol maradókat nem érdekelte ez az egész cirkusz. Tették a dolgaikat, a legkisebb problémájuk is nagyobb annál, mint a választás. Pontosan tudják, hogy ebben a rendszerben nem várhatnak szinte semmit, ami közvetlenül jobbítaná életkörülményeiket. Nem lesz ettől több munkahely, nem kerül több támogatás — és úgy általában semmi sem változik a saját életükben.

A politikai elit egész egyszerűen képtelen arra, hogy olyan programot mutasson fel, amely – csak egy kicsit is – megmozgassa a tömegeket. A lózungokból mindenkinek elege van, de sehol sem talál valódi kibontakozási lehetőséget. Ez pedig egyre mélyebb közönyt szül, egyre apolitikusabbá teszi az emberek többségét.

Lehetne most itt elemezni azt, hogy mivel érte el a Jobbik ezt a sikert (tudós elemzők szerint: „Jobbik jelenség”), ám az kétségtelen, hogy a szélsőséges párt egyetlen jelöltje sem spórolta meg a „talpas” munkát. Évek óta járják elég rossz ízű bulvár magyarázataikkal saját körzeteiket. Úgy állítják be magukat, mintha valódi alternatívát jelentenének.

A FIDESZ lanyha kampánya pedig azt mutatta, hogy a kormányzó párt pontosan tudja: a hatalmat így sem lehet „kicsavarni a kezéből”, hiába nincs kétharmados többség, parlamenti aránya még így is nyomasztó.

A demokratikus ellenzék (benne az MSZP-től a DK-n át az LMP-ig) pedig még mindig azt hiszi, hogy kacifántos magyarázatokkal, a saját politika különbségének hangoztatásával előnyre tehet szert az ellenzéki oldalon. Most újra bebizonyosodott, hogy mindez öngyilkos taktika.

Forrás: Internet - MNO.hu

Az ország – jelen esetben pedig a választókörzet – többsége pedig elutasítja a most hatalmon levők kormányzását, de teljes szívvel nem igazán támogatja azt az ellenzéket, amely most regnál.

Ha politikailag és gazdaságilag rendet akar tenni az ellenzéki erő (erők) az országban végre fel kellene ismernie: nincs más útja, mint a valódi politizálás. A politikát le kell vinni a választók szintjére, és ott elmagyarázni, hogy milyen elvek és gyakorlati lépések sorozatából kívánják kivezetni az országot borús helyzetéből. Amíg erre nem döbbenek rá, addig az út – demokratikus módon – nyitva marad a Jobbik előtt. Ennek pedig beláthatatlan következményei lesznek. 

Egy figyelmeztetés már elhangzott hónapokkal ezelőtt az USA részéről, és halk figyelmeztetések az EU háza tájáról. Most pedig minderre ráfejelt a gazdasági életben igen nagy befolyással rendelkező Zsidó Világkongresszus elnöke is.

Szóval van min elgondolkodnia a demokratikus ellenzéknek.

Ceterum censeo OV esse delendum!