FELÉLED A REMÉNY —UNIÓS VÁLASZTÁSOK MARGÓJÁRA

Megszületett a végeredmény tegnap éjfél tájra. A televíziós közvetítésben (ATV) okos politológusok és egyéb szakértők elemezték az eredményeket, ki-ki vérmérséklete és filozófiai beállítottsága alapján. Valahogy egy dologról feledkeztek el, ami pedig szememben a legnagyobb eredménye a tegnapi voksolásnak.

Az eredmények megmutatták, hogy az a két osztatú politika – amit elsősorban a FIDESZ  erőltetett immár több mint tíz éve – az nem működik. A magyar társadalom politikailag aktív része sokkal színesebb, sokkal több rétegű, mintsem be lehessen skatulyázni két nagy tábor alá.

Magam részéről nem vonnék le messzemenő következtetéseket a vasárnapi szavazásból.

Tegnap a magyar társadalom politikailag legaktívabb része nyilvánított véleményt, elsősorban a főváros lakossága, a nagyvárosok polgárai. A 28 százalékot el nem érő részvételi arány – és annak területi megoszlása – már önmagában is bizonyítja ezt az állítást. Kevesek érzik ma úgy, hogy bele kell szólniuk mindazon ügyekbe, amelyek egyénileg távol állnak tőlük – esetleg meg sem értik ennek fontosságát, vagy teljesen feleslegesnek érzik ezzel kapcsolatos aktivitásukat –, amelyek közvetlenül és a valós időben nem befolyásolják mindennapi életüket.

Negyedszázaddal a rendszerváltás után lassan elérünk oda, hogy a szavazópolgárok egyre nagyobb része lesz képes megfogalmazni politikai óhajait. Lassan véget ér majd az társadalom anómiás állapota. A régi értékek – törvények, társadalmi szokások, régi erkölcs – felszámolásakor nem került azok helyére valami olyan új, amit az emberek sokasága rögtön magáénak tekintett. A kádári éra átlagemberének hiába mondták, hogy ezentúl polgár leszel, ez számára nem jelentett semmit, hiszen fogalma sem volt arról, hogy mit is jelent a polgári lét.

Generációknak kell felnőnie addig, amíg kialakul Magyarországon egy valóban polgárként gondolkodó és cselekvő sokaság. Ennek egyik lépcsője az, hogy ma mintegy másfélmillió ember képes határozottan kifejezni saját helyzetét, azt elhelyezve a politikai palettán.

Ezt a bizonytalanságot (vagy éppen bizonyosságot) mutatták az eddigi választások eredményei, ahol a szavazásra jogosult polgárok egyharmada mindig távolmaradt a voksolástól. A szavazatukat leadók fele sem érdekei és jól megfogalmazott politikai elkötelezettsége alapján döntött, hanem a választási propaganda jól hangzó – sok esetben nem igaz és félrevezető – szlogenjei, saját emóciói alapján dobta be szavazólapjait az urnákba.

Minden esetre elindult egy pozitív folyamat –a sokszínűség megjelenése –, aminek persze kell még jó néhány év, hogy kiteljesedjen. Ha ezt nem engedjük elhalni, akkor az biztosítéka lehet egy igazán demokratikus Magyarországnak.

Ceterum censeo OV esse delendum!