VAN LEJJEBB

Az új év első hete is az abszurd jegyében telt. Minden jel arra mutat, hogy a kormány továbbra sem képes szembenézni a valósággal. Két markáns reakció mutatta meg azt a kompetenciahiányt, amivel a mai kormányzást végzik. A legjellemzőbb az Alkotmánybíróság határozatával kapcsolatos első és későbbi reagálás volt. Rogán Antal első nekifutásból – az Alaptörvényt ipodján elkövető Szájer Józseffel az oldalán – biztosította a nagyérdeműt, hogy majd a formai hibákat úgy orvosolják, hogy azt beemelik az Alaptörvény törzsszövegébe, így a probléma rögvest megoldottnak tekinthető. Egy héttel később, amikor a taláros testület tartalmilag is elmeszelte a regisztrációt, a FIDESZ frakcióvezetője – mintha korábbi szavai el sem hangzottak volna – arról beszélt, hogy bizony a politikai felelősség és a demokrácia iránti elkötelezettség azt diktálja, hogy figyelembe vegyék a döntést.

Ne vizsgáljuk most azt, hogy egy politikus egy valódi demokráciában – egyezzünk meg abban, hogy kis hazánkban ez még nem valósult meg – két ilyen, egymásnak ellentmondó kijelentés után ellehetetlenül, elveszti szavahihetőségét választói (és a társadalom) szemében. Hasonló megnyilatkozásokat tett a házelnök is. Szerinte az AB túlment hatáskörén és „politikai döntést” hozott. Ez a megállapítás azért is problémás, mert a jogrendszert nem lehet elválasztani a politikától – és itt és most nem a pártpolitikáról beszélünk, hanem arról a politikai ideológiáról, ami egy társadalom egészének működését meghatározza –, mert a jogrendszer a politika része. Szabályozza az adott ország életének szinte valamennyi szegmensét a gazdaságtól a polgári viszonyokon át az bűnüldözésig (hogy csak a legmarkánsabbakat említsük).

A parlamenti többség láthatóan nem tud mit kezdeni az elementáris – és a valóságon alapuló – tiltakozásokkal. A kormány legutóbbi bornírt határozata, miszerint a közszolgálatban nem alkalmazhatók nyugdíjkorhatárt betöltő, nyugdíj mellett dolgozó munkavállalók, egész egyszerűen végrehajthatatlan. Véljük felfedezni az okokat a határozat mögött, hiszen a hatalomra kerülésekor ez a kormány olcsóbb, hatékonyabb és állampolgárbarát közszférát ígért. Úgy gondolja, ezzel az intézkedéssel mindezt meg is teremtheti. Tévedett. Mégpedig azért, mert eddigi gyakorlatát követve, minden előzetes hatásvizsgálat és felmérés, szakmai egyeztetés nélkül döntött.
Csurka óta tudjuk: „a hozzáértés bolsevista trükk”. Ezt vallja a kormány is. A gond mindezzel az, hogy ami jól hangzó bonmot volt egy politikussá avanzsált író szájából (aki sohasem vált „kormányzati tényezővé”), az felelős vezetőktől ostobaságnak tűnik. Mint ahogy az is annak tekinthető, ha nem mérik fel például, hogy a magyar egészségügyben, oktatásban a kulturális élet területén hány olyan tapasztalt alkalmazott húzza az igát, akiknek a munkája nélkülözhetetlen.

E kérdéshez hozzátartozik az is, hogy az így elbocsátandók helyeit nem lehet feltölteni. Ez pedig az vonja magával, hogy intézmények működése válik kérdésessé a fent említett ágazatokban. Az pedig egyenesen nevetséges, hogy „egyéni mentességet” adhat a kormányfő. Az orvosi kamara szerint mintegy 15 ezerre tehető a magyar egészségügyben nyugdíj mellett dolgozó orvosok és ápolók létszáma (kisebb szakorvosi rendelők, kórházak, háziorvosi praxis). Hasonló a helyzet a különböző kulturális intézményeknél is Földiák András szerint.

Az ebet kötik a karóhoz. Mint ahogy csak látszólagosan engedtek a diákoknak is. Azonban a leginkább kifogásolt problémákban (egyes szakok fizetőssé tétele, a hallgatói szerződések) azonban megmakacsolta magát a miniszterelnök környezete. Nem igaz az, hogy ne érzékelnék a problémát. Pontosan tudja a mai kormányzat, hogy milyen elégedetlenséget szított. Csak ezzel nem mer szembenézni semmilyen szinten. Bizonyíték erre a hétfői hallgatói fórum, ahová az illetékeseket beszélgetésre hívták a fiatalok. Senki sem mert elmenni, és szembesülni a fiatalok okos kérdéseivel, mert tudván tudták: nem képesek racionális feleletet adni.

A kormány szépen lassan süllyed bele a maga által létrehozott mocsárba. A hazugságok, a korrupció és az ezt szolgáló igaztalan kommunikáció egy olyan spirált hozott létre, amelyből nem látszik a kiút.

Egyre mélyebbre süllyednek.

E süllyedés egyik mellékága, hogy a magukhoz közel állónak tekintett „megmondóemberek” olyan cikkeket jelentethetnek meg a félhivatalosnak tekintett napilapban, amely nyíltan rasszista. Nem térek ki most ennek tartalmára, tele volt vele a média az elmúlt napokban.

A lényege mindennek, hogy elhangzik ugyan egy-egy erőtlen elhatárolódás, ám a politika „mélyvizében” semmiféle ellenáramlat nem érzékelhető a kormányon levő pártnál. Ez pedig ezt mutatja, hogy a FIDESZ kezdi elveszíteni erkölcsi tartását. Nincs benne egészséges erő, amely a valódi polgári értékeket követve kikényszerítené a szélsőségek lemetszését. Egy morális erejét vesztett kormánypárt pedig bukásra van ítélve. Bukásra még akkor is, ha minden rendelkezésére álló – törvényes és félillegális – eszközt bevet annak érdekében, hogy hatalmon maradjon.

Ceterum censeo OV esse delendam!