ÖZÖNVÍZ

Forrás: Internet - 168ora.hu, MTI-fotó

Kihelyezett ülést tartott Vásárosnaményban a kormány. A kormányfő az elmúlt évek változásait özönvízhez hasonlította — így bíztatva a térség lakóit.
A kormányfő pontos diagnózist adott! Ugyanis valóban olyanok voltak a NER változtatásai – kezdve az alkotmányozástól a felsőoktatási operettig, hogy ne soroljunk fel mindent – mint az özönvíz. Elmosott és elpusztított mindent, amit ez az ország nagy nehezen megteremtett a rendszerváltás óta.
Nem részletezem mindazt, ami 2010 óta végbement, csupán egy nagyon lényeges dologra szeretném felhívni a figyelmet. Nem csak arról van szó, hogy lebontották a demokratikus intézményrendszer legnagyobb részét, hanem arról, hogy megakasztottak egy folyamatot. Ez pedig nem más, mint a társadalomnak az a fajta „tanulási és befogadási” folyamata, amely kialakítja a polgári társadalmat, annak minden értékével, személyi és közösségi elveivel.
A szociológusok már régen mondják, hogy hazánk társadalmi fejlődése a XIX. század közepétől nem más, mint megszakított, töredezett fejlődés. Ahhoz, hogy az egész társadalom – nem csak annak elitje, hanem mélyrétegei is – elsajátítson, magáénak érezzen egy berendezkedést, ahhoz minimálisan 2-3 generációnyi idő szükséges. Ez naptári évekre lefordítva csaknem 50-70 esztendő.
Viharos XIX. és XX. századi történelmünk soha nem biztosított ennyi időt az itt élőknek, hogy békésen élhessenek az új és még újabb rendszerek alatt.

Forrás: Internet - Calais-i polgárok - Rodin

A magyar polgári fejlődés amúgy is megkésett – most és itt nincs lehetőség ezt részletesen kitárgyalni – mintegy száz-százötven évvel maradt el Európa szerencsésebb nyugati fele mögött. 1848-as forradalom és szabadságharc törölte el jogilag a feudalista viszonyokat, ugyanakkor a megmaradt latifundiumok rendszere továbbra is fenntartotta korábbi alávetettségi viszonyokat. Kialakult ugyan egy polgári réteg – főleg a fővárosban és a nagyobb városokban –, azonban a vidék lakosságát, tömegeit ez alig-alig érintette. Persze voltak kivételek, kialakult egy szűk paraszpolgári réteg is, azonban nem ez volt a jellemző az alapvetően mezőgazdasági jellegű társadalomra.
Nem volt ez másként a XX. század elején sem. Az első világháború megakasztotta a polgári fejlődést, a vesztes háború, a trianoni döntések csak rontottak a társadalom politikai és morális állapotán. A történelmileg nem jelentős tanácsköztársasági közjáték után a Horthy-korszak visszarendezte a XIX. század végi félfeudális állapotokat, ahelyett, hogy kibontakoztatta volna a polgári fejlődést (a még olyan rossz körülmények között is).
A második világháború utáni két-három „demokratikus” év sem jelentett áttörést, hiszen az azt követő proletárdiktatúra egy másfajta társadalmi értékrendet diktált.
Így a rendszerváltást egy minden részében – főleg tudatilag, magatartásában és szokásaiban – ingatag társadalom élte meg. A polgári demokratikus értékek csak a rendszerváltó elit tudatában voltak tiszták (némi félreértésekkel és eltúlzott várakozásokkal vegyesen), maga a társadalom egyfajta túlzó elvárásokkal nézett a jövőbe.

Forrás: Internet

Azt gondolta, hogy ugyanúgy élhet, mint korábban, ugyanúgy „gondoskodni fognak róla”, mint korábban, csak éppen a Mariahilfer Strasse költözik be a Rákóczi útra a maga összes csillogásával és gazdagságával.
De nem költözött. A társadalom – az egyszerű emberek, az alkalmazottak, az önállók és az értelmiségiek – csak lassan ébredt rá, hogy egészen más elvek szerint kell élnie. A legnehezebb ebből annak elsajátítása, hogy az egyén mindenfajta felelősséggel tartozik magának és a közösségnek is. De ezt csak akkor képes végrehajtani, ha teljes egészében átformálja gondolkodásmódját. Ez pedig igen nehezen megy azoknak a korosztályoknak, akik életük nagy részét a „létező szocializmusban” élték le, vagy abban szocializálódtak. Az 1980 után született nemzedék már könnyebb helyzetben van, hiszen politikailag tudatos életét már a rendszerváltás után kezdte. Olyan környezetben – oktatási rendszer, állami intézményrendszerek – szocializálódott ez a generáció, amely részben a polgári elvek szerint épült fel, ám működése még a gyermekbetegség tüneteit produkálja.
A magyar társadalom bízhatott abban – eddig –, hogy fentieket kinőve végre beilleszkedhet a nyugat-európai polgári rendbe nem csak jogilag, hanem gondolkodásában, morálisan is az elkövetkező évtizedekben.
Ezt a folyamatot állította meg a NER rendszere, és fordította vissza a társadalom gondolkodását egy retrográd, cseppet sem polgári irányba. Nem az a baj elsősorban a mostani kormányzással, hogy ilyen-olyan összefonódásokkal különböző pénzeket juttat a kedvezményezetteknek. Ez is probléma természetesen, de nem olyan súlyú, amit ne tudna gyorsan kiheverni az ország.
Ám a tudati fejlődés, a polgárosodás megakasztása évtizedekre veti vissza a társadalmat, még akkor is, ha ezt napjainkban még nem vesszük észre.

Ceterum censeo OV esse delendam!