ADIEU JOGSZOLGÁLTATÁS!

Igazságszolgáltatásról már régen nem beszélhetünk ebben az országban. Már az is természetesenek hat sokak számára, hogy lebontották a teljes jogállami rendszert, megszüntetve az önálló ágak jelentőségét, a fékek és szabályzók intézményeit.

Az várható volt, hogy a bírósági testületek átalakításával nem áll meg a jogszolgáltatás intézményeinek átalakítása. A hatalom nem elégszik meg azzal, hogy az irányító posztokra saját klientúráját nevezi ki.

forrás: Internet

A valódi szándékokat a Magyar Hírlap interjújában adta közzé Darák Péter, a Kúria frissen kinevezett elnöke.

A legfelsőbb jogszolgálaltási fórum elnöke úgy látja: „a bíróságoknak el kell szakadniuk attól a bevett gyakorlattól, hogy a jogszabá­lyok szövegéhez ragaszkodva hoznak ítéleteket”.

Nem vagyok jogász. Tény. Azt azonban, mint állampolgár, elvárom, hogy ha valamely peres ügyemben a bíróság mondja ki a verdiktet, akkor azt a jogszabályok szigorú betartásával, a törvény betűjének ­– ha úgy tetszik, a jogszabályok szövegének – megfelelően hozza.

Most szinte hallom az ellenvetést, hogy a jogszabályokat értelmezni kell, az ítéleteknek a törvény szellemét kell kifejezniük.

Egy valódi demokratikus jogállamban ezt eszembe sem jutna megkérdőjelezni. De manapság ebben az országban minden lehetséges. És, hogy ez jogszerű is legyen, azt mondta ki a Kúria elnöke kendőzetlen nyíltsággal, mondhatnánk brutalitásal.

Az átlagpolgárnak fel sem tűnik a hír. Elvész a többi között. 
Mitagadás, napjainkban még az ovódásokat is jobban érdekli a svájci frank árfolyama, mint a jogállam lebontása. Igazán majd akkor fog meglepődni a polgár, ha egy peres ügye során ügyvédje megnyugtató szavaival ellentétben a bíróság valami egészen már ítéletet hoz, mint várta. Ez annak lesz köszönhető, hogy a bíróság nem a törvény szövegét, a jogszabály megfogalmazását veszi alapul, hanem annak „értelmezését, szellemét”. Az pedig, hogy milyen a szellemisége, az már nem a jogszabályokon múlik, hanem a bírón és annak környzetén.

Mostanság ugyan a hatalom minden esetben kijelenti, hogy tiszteletben tartja a bíróságok függetlenségét. Ám a sunnyogó gyakorlat nem ezt mutatja. A bírók nyugdíjba kényszerítése, a vezető pozíciókba a „csókosok” ültetése azt erősíti a külső szemlélőben (az állampolgárban), hogy a hatalom szép csendesen – indirekt módszerekkel – átveszi a jogszolgáltatás kézi vezérlését.

Így aztán a törvény írott malaszttá válik.

Ez a demokrácia megerőszakolja Justíciát.

A mezei polgár idáig is csak segítséggel – ügyvédek, jogászok, szakértők – manőverezhetett a jog pályáján. A nagy kérdés, hogy ezek után lesz-e még esélye, hogy – ha segítséggel is – igaza legyen egy perben, például az állammal vagy a közigazgatással szemben.

Kimondottan borúlátó vagyok ezzel kapcsolatban.