LÁZAS SEMMITTEVÉS

Az elmúlt hetekben nem írtam egyetlen bejegyzést sem. Nem mintha nem történt volna semmi, manapság már az uborkaszezon sem a régi…

Voltam erre-arra. Beszélgettem emberekkel — mindenféle korú, nemű személlyel.
Valamit nem értek.
Ha feltételezem, hogy beszélgető partnereim valós véleményüket hangoztatták – miért ne tették volna, de manapság egyre többször találkozni az óvatos megfeleléssel –, akkor kezdem nem érteni, hogy a mai kormány hogyan kerülhetett kétharmados többséggel hatalomra. Persze az is lehet, hogy „egyoldalú” környezetben forgolódom.
Az elmúlt hetek világgazdasági eseményei kis hazánkat sem kerülték el. A frank árfolyamának minden korábbi képzeletet felülmúló szárnyalása, a gazdasági növekedéshez fűzött várakozások összeomlása, a hazai nulla növekedés…, és folytathatjuk a sort.
Minderre kormányunk nem reagált, sőt a devizahitelesekkel kapcsolatban ki is jelentették, nincs szükség arra, hogy foglalkozzanak vele. A mai nap végre összeült a kormány.
Nagy volt a várakozás – mind a gazdaság szereplői, mind az „egyszerű társadalom” részéről.
Aztán a hegyek nevetséges egereket szültek. A kormányfő szerint a korábban hozott döntések – csak a pontosság kedvéért: 180 forintos árfolyamgát, a törlesztő részletek garanciája? 2015 után – elegendőek a problémák megoldásához. De hogy végleg meggyőzze hallgatóit, egy ad-hoc bizottság felállítását határozták el. Az Otthonvédelmi Bizottság neve ugyan nem kelt bíztató érzeteket, ugyanis mindenki, aki gondolkodik a „nyugdíjvédelmi”-re asszociál. Ha a lakásokkal és az otthonokkal is az lesz, mint a nyugdíjakkal, akkor elég csúnya jövő elé nézünk.
Akkor nem lesz elég az ócsai projekt, sőt semmi, mert kb. 160 ezer háztartás kerül a tönk szélére.
Úgy tapasztaljuk – és ez már nem megérzés, hanem tapasztalat –, hogy a kormánynak semmiféle koherens elképzelése sincs napjaink magyar gazdaságáról, az előttük tornyosuló – részben maguk keltette – problémahalmaz megoldásának lehetőségéről.
Az államháztartás hiányáról majd szeptemberben hoznak döntéseket. Csökkentik a „bürokrácia” kiadásait és megőrzik a három százalékos hiánycélt.
Mindez így első hallásra azt sugallja, hogy a kormánynak aktuálisan gőze sincs arról, hogy mit kellene tenni. A Matolcsy-féle gazdaságpolitika látványosan csődölt be. Nincs igazi elképzelés arról, hogy a költségvetés lukakat mivel foltozzák be. Nincs elképzelés arról, hogy annak a 160 ezer devizahitelesnek, akik az ellehetetlenülés szélére jutottak, miként lehetne segíteni. Nincs akarat a kormányban és így az állami pénzügyi rendszerben, hogy ezt a problémát helyre tegyék. Arra azonban már jelentést kér a gazdasági minisztertől, hogy miként jutottak el ide a hitelesek, és ezért ki (kik) a felelős. Feláll még egy bizottság, amely majd azt vizsgálja, hogy milyenek a bankok költségszámítási módszerei.
Növelik tehát a teljesen felesleges „bizottságok” és „munkacsoportok” számát, a semmittevést lázas ténykedésnek álcázva. A vízfej testületek elmolyolnak majd néhány hónapig, eredményességüket pedig már most meg lehet jósolni, az egyenlő lesz a nullával.
A költségvetés kiegyenlítéséről pedig majd a frakcióval való együttes ülés után döntenek. Arról, hogy a kormány miként képzeli el a bevételek növelését és a kiadások csökkentését — semmi sem hangzott el.
Ennek két oka lehet: vagy nem tudnak mit csinálni, vagy olyan brutális intézkedéseket terveznek, amelyeket nem mernek nyilvánosságra hozni.
A problémát újra eltolták egy-két héttel, és várnak a csodára, hátha történik valami.
Azt látjuk, hogy maguktól képtelenek arra, hogy kitalálják: mi legyen a kibontakozás útja. A finanszírozás hiánya pedig rögtönzésekre – sokszor agyamentekre – készteti őket. A legújabb ebben a témában, hogy a közel keleti királyságokkal vették fel a kapcsolatot. Ilyen például az úgynevezett „Szaúdi-Alap”, amelytől a kormány reméli azt a tőkeinjekciót, amely esetleg kirángatja a maga kavarta szarból.
Itt és most szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a szaúdi tőke sem csak Allah dicsőségére fektet be, hanem kőkemény érdekek mentén. Ez a tőke szerte Európában jelenik meg, részt hasítva ki az idegenforgalom és kereskedelem tortájából. Mindezt a természetesen a maguk hasznára, hiszen az olajdollárokat gyorsan kell befektetni, hogy hasznot hozzon akkor is, ha már nem lesz olaj.

Ideje lenne már, ha a kormányba esetleg hozzáértők is bekerülnének!