HUNNIÁBAN A HELYZET VÁLTOZATLAN

Valamikor az ősszel – októberben – írtam bejegyzést „Rosszkedvünk ősze” címmel. Most majdnem ugyanilyen címen gondolkodtam. Persze nem is csoda, hiszen ősz óta sok minden történt ugyan, ám semmi olyasmi, ami egy kicsi bizakodással töltené el a demokratikusan gondolkodó értelmiségit.

Március mindig a megújulás volt a számomra. Egyrészt erre a hónapra esnek szeretteim ünnepei – születés és névnapok –, másrészt ebben a hónapban már érezzük, hogy a télnek és a sötét (a szó csillagászati értelmében) napoknak vége. Már világos van, amikor felébredünk, és még nincs sötét, amikor délután hazafelé tartunk. A nap már érezteti erejét, jótékonyan melengeti hátunkat. Ígéri: lassan lekerülnek rólunk a téli rétegek.
Könnyebben öltözünk, könnyebben lélegzünk.
A helyzet azonban mégsem ilyen rózsás. A bennünket körülvevő világ eseményei nem hagyják, hogy felhőtlenül átadjuk magunkat a pillanatnyi jó érzésnek.

Mindig van miért aggódni. Most éppen a japán katasztrófa – és annak következményei – miatt. Most szembesülhetünk azzal, hogy valóságban igaz a mondás: minden mindennek összefügg. Nem tudjuk kényelmesen azt mondani: „Ugyan már, messze van! A világ túlsó felén!”
Mert igenis érint bennünket. Ha nem is közvetlenül, hanem közvetve. Csak néhány hír, ami mindezt alátámasztja:
A gazdaság reakcióit elég nehéz kiszámítani, de bizonyos következményei már tapinthatóak a földrengésnek. Nem csak japánt érintette ugyanis. Hanem Dél-Koreát, Tajvant, Thaiföldet. A gazdasági szakértők szerint a gépjármű-ipar szenvedheti meg legjobban a rombolást. Ugyanis nagyon sok olyan elektrotechnikai, mikroelektronikai céget érintett a szökőár és a földmozgás, amelyek az európai gyártóknak szállítanak. Mivel leállt a termelés a japán üzemekben, így nem jut alkatrész Európába, itt is akadozik vagy leáll a termelés. Ez érinti a hazai beszállítókat is, az európai gyárak magyar részlegeit, leányvállalatait is.
A svájci frank – mint „menekülő valuta” újra erőre kapott. Ez pedig újabb csapás a devizahiteleseknek. A következő negyedévben ismét emelkedni fognak a törlesztő részletek.

A katasztrófa pénteken volt: március 11-én volt. A kormány részéről Martonyi János fejezte ki részvétét az áldozatoknak, a gödöllői uniós külügyminiszterek tanácsülése előtti sajtótájékoztatón.
Aztán csend.

Március 15-én a pedig Orbán Viktor elmondta beszédét. Utalgatott erre, utalgatott arra. A tömeg tapsolt, tetszettek a szavak, a mondatok. Úgy látszott, a népszerű miniszterelnök mondanivalója nem jutott el a lelkes közönség tudatáig.
Nem fogta fel, hogy Orbán Viktor negyedik köztársasága mit jelent.
Érdekes hónapok elé nézünk. Alkotmányozás – összes bajával és bornírtságával –, kegyetlen politikai játékok. Uniós vizsgálat a telekommunikációs cégek adója miatt. Most már tényleg földrengésszerűen jönnek a hazafias döntések. Csak az a baj, hogy a legtöbbször mindezt cunami követi. Az pedig elmossa még azt is, amit a földrengés esetleg talpon hagyott.

Nincsenek jó érzéseim a tavasszal kapcsolatban.
De azért, ha kisüt a nap, még optimista is lehetek.
Hátha csak kötésig fog érni az ár, és nem nyel el teljesen!