Szegedi Csanád vs. Lacranjan

Olvasom a neten, hogy a Jobbik európai parlamenti képviselőjét „Persona non Grata”-nak szeretné nyílváníttatni a román Konzervatív Párt alelnöke, mert Marosvásárhelyen kijelentette: „egyetért azzal az állásponttal, miszerint a székelyeknek békés utcai tüntetéseken is követelniük kell az autonómiát, ha más megoldás nem létezik.

Talán emlékeznek az középkorú és azoknál valamivel idősebb olvasóim, hogy a három kötetes „Erdély Története” című – az Akadémiai kiadó gondozásában, Köpeczi Béla akadémikus, főszerkesztésében 1986-ban megjelent – mű milyen dühödött reakciókat váltott ki az akkori, Ceaucescu vezette Romániában.

Ennek a dühnek egy megnyilvánulás volt Lacranjan könyve: a „Színtiszta igazság”. Ebben azt a XVIII. században a nagy erdélyi triász (Samuil Micu-Klein, Georghe Sincai, Petru Maior) által felállított elméletet erősítette meg, amely szerint a Kárpátokban élő románok a római korban e helyt élő dákok leszármazottai. Ezt az állítást kiegészítették egyfajta „nyelvi elemzéssel”. Ez utóbbi abból állt, hogy elkészítették a román nyelv olyan grammatikáját, amit megfosztottak nem latin elemeitől.

Ennek az elméletnek a tudományos alapossága és megalapozottsága számos magyar és nem magyar, sőt, román tudós által sem elismert, cáfolt.
De nem azért írom e blogot, hogy a dáko-román kontinuitás elméletéről értekezzünk, mindezt csak azért említem, hogy a címben szereplő nevet el tudjuk helyezni térben, időben, tudományban és politikában.
Vissza a tényekhez.
Szegedi Csanád, a Jobbik európai parlamenti képviselője irodát nyitott Marosvásárhelyen, és bejelentette, hogy „Jobbik Baráti Kört” alapít a városban.
Erre reagált Bogdan Diaconu, a már említett román párt második számú vezetője.
Hogy is van ez? Pestiesen kérdezve: Ki-kit b@sztat?
A magyar választásokon EP képviselői mandátumhoz jutott képviselő mit keres Marosvásárhelyen? Az ott élő magyar ajkúaknak van saját EP képviselőjük Dr. Tőkés László személyében. Miért az irodanyitás, és mire a Jobbik Baráti Kör?
Szörnyű, a modern európai gondolkodással – amit nevezettünk elsajátíthatott volna az alatt a lassan egy év alatt, amit Brüsszelben töltött , feltéve, ha akarja ¬– totálisan ellentétes, amit Csanádunk tesz és képvisel. A Jobbik szélsőséges, kirekesztő eszmeiségét akarja exportálni abba a Romániába, amely szintén küzd a modern kisebbségi politika bevezetésével. Radikalizálni akarja az ott élő magyarokat? Nem hiszem, hogy mindez hasznára van az ott élőknek. Egy modern Európában, ahol a határok amúgy is eltűnőben vannak a kulturális autonómiának és nem a jogi, közjogi önállóságnak van tere, szerepe. Arra kellene törekednie, hogy egy sor kompromisszum és tárgyalás során lehessen megegyezni erről, bizonyítva azt, hogy az évszázadok óta együtt élő nemzetiségeknek nem kell tartaniuk egymástól, sőt közös erőfeszítéssel együtt többre jutnak.
Lacranjan szélsőséges ideológiáját és méltó párját a Jobbikot, ki kellene hagyni a továbbiakban Székelyföld és Erdély történetéből, jövőbeni életének alakításából.
Apáczai Csere János nyomdokain kellene járni ez ügyben.

Nem kell szítani sem itthon, sem a határon túl olyan történelmi mítoszokat,

amelyeknek soha sem volt valóságalapja.

Nem a múltunk a lényeges, hanem napjaink és a jövőnk!

De ezt megértetni nagyon nehéz lesz mindkét országban addig, amíg néhány fékevesztett politikus a saját érdekeinek megfelelően próbálja meg a történelmet magyarázni és kijátszani pro és kontra. Egyszer már megtapasztaltuk ennek minden hátrányát! Nem kellene újra belesétálni ezekbe a csapdákba.
„…A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.”