KIS MAGYAR ABSZURD, ÁM VÉRES VALÓSÁG — ÉLJEN A KÉTFARKÚ KUTYA

Kétfarkú kutya sétálgat a belvárosban.

Aranyos, jópofa, humoros, kicsit abszurd – már a két farka miánt is – de a mienk!
A sajtó persze rögtön felkapta. Az írott és elektronikus sajtó, a net tele van velük. Nem szeretném ismételgetni bonmotjaikat. Aki nagyon kíváncsi rá, üsse be a bűvszót a google keresőjébe, és a kétfarkú kutya címszó alatti néhány (kb. 28000) találatból mazsolázhat kedvére.
Inkább azon kellene elgondolkodnunk, hogy mit is jelent megjelenésük a mai politikai valóságban. Feltűnésük és választási ígéreteik fricskát jelentenek a „zembereknek”. Senki sem veszi őket komolyan – vagy talán csak egy kicsit –, de felébresztik, talán, bennünk a felelősen gondolkodót.
Senki sem gondolja komolyan, hogy ingyen lehet a sör, és pusztán azért élhetünk örökké, mert jó politikusaink ezt akarják.
De mégis ezt gondoltuk. Ezt gondoltuk akkor, amikor „forradalmat csináltunk” a szavazófülkékben. Azt hittük – mert el akartuk hinni –, hogy egy csapásra megváltoztathatjuk a bennünket körülvevő objektív körülményeket pusztán azzal, hogy akarjuk. Nem nagyon tudunk kiszakadni az elmúlt 50 év atyáskodó attitűdjéből, a gondoskodó állam szocializációjából.
Persze, hogy nem, hiszen az kényelmes. Nem kell gondolkodni arról, mi legyen. Nem kell gondoskodni magunkról. Nem kell töprengeni arról, hogy mi lesz a jövőben, miként kell megteremteni saját és közeli hozzátartozóim biztonságát. Hozzászoktunk, hogy mindezekről az állam gondoskodott.
Húsz év sem volt elegendő arra, hogy ez a gondolkodásmód megváltozzon. Még ma is gazdálkodók százai tüntetnek hol azért, hogy többlet terményeiket vásárolja fel az állam, hol azért, mert az aszály vagy a belvíz elvitte a gabonát, és a kárt fizesse az állam.

Gondolkodás nélkül vettük fel a hiteleket mindenre, amire a jól hangzó reklámok bíztattak: autóra, nyaralásra, színes TV-re, mindenre, ami szép és jó — ám ennek felelősségét most viselje az állam, intézkedjen arról, hogy ne járjak rosszul.
Most, hogy valakik – legyen ez párt, egyesület –, jóhiszeműen, a humor és az abszurd segítségével ezt a fejünkhöz vágják, nevetünk tiszta szívből. Pedig igazán sírni kellene.
Búslakodni saját bárgyúságunkon, hogy hagytuk magunkat megint átverni, pusztán csak azért, mert leszoktunk egy nagyon fontos emberi tulajdonságról, az önálló gondolkozásról.

Kétfarkú kutya ezzel szembesít minket, már ha megértjük azt, amit ugat.