90 NAP — CSAK A HATALOMÉRT!

Nem volt kétség afelől, hogy a parlamenti többség megszavazza a kormány – személyesen a miniszterelnök – kérését, hogy hosszabbítsák meg a veszélyhelyzeti felhatalmazást. A kétharmados parlamentben teljesen mindegy, hogy az ellenzék mivel érvelt a hosszabbítás ellen, azok leperegtek a kormányt támogató többségről. (Azt már meg sem említem, hogy a vita során milyen érvek hangzottak el az ellenzék véleményéről, mert azok amúgy önmagukban méltatlanok voltak a „Tisztelt Házhoz”.)

Forrás: Internet

Mert mi is a lényeg: ahhoz, hogy a kormány hatékonyan léphessen fel a pandémia ellen, ehhez nem okvetlenül szükséges a vészhelyzet fenntartása. Egyéb törvények éppen elegendő mozgásteret biztosítanak a kormánynak, hogy a megfelelő intézkedéseket érvényesítse. (Egészségügyi törvény paragrafusai stb.)
Akkor mire hát a felhatalmazás?
Elsősorban azért, mert ennek alapján olyan korlátozásokat léptethetnek érvénybe, amelynek komoly kihatása van a következő parlamenti választásokra. Gondolok itt a gyülekezési és kijárási tilalmakra, amelyek ellehetetleníthetik az ellenzék tiltakozásait, különböző rendezvényeit, a tüntetésektől az előválasztás lebonyolításáig.
Ne legyenek kétségeink: a pandémia elleni „harc” még sokáig velünk marad. Az ellenzék is látja az új kialakuló helyzetet, azonban annak kezelését sokkal inkább szakmai feladatként kezeli, semmint politikai akcióként. Az oltások szükségességéről, a fertőzöttség visszaszorításáról gyakorlatilag egyforma a véleménye a kormánnyal.
Azonban ezek az intézkedések nem befolyásolhatják a politikai élet demokratizmusát (már ami megmaradt belőle). Így látható, hogy a kormány fél attól, hogy az elkövetkező év folyamán az ellenzék esetlegesen egy olyan erőt képes felmutatni, ami a kormány bukásához vezethet. Ezt pedig mindenképpen meg akarják akadályozni, és ennek érdekében bármely eszközt képesek bevetni, így a szükséghelyzeti korlátozásokat is.
Nem hivatalos – éppen ezért némi kritikával fogadandó – modellek szerint a pandémia lefolyása (a jelen hivatalos adatok szerint) elhúzódhat egészen 2022 első negyedéig. Így aztán addig „mindig lesz elég ok”, hogy a vészhelyzetet fenntartsák. Nincs kétségem, a hatalom érdekében ezt a lépést meg fogják tenni, elegendően gátlástalanok ebben.
Az ellenzéknek tehát kettős kihívásnak kell eleget tennie. Úgy kell politikáját és együttműködését alakítania, hogy az megfeleljen a járványügyi helyzetnek, és számolnia kell a hatalom minden gátló intézkedésével.
Nincs jó helyzetben az ellenzék! De szerintem van annyi kreativitás az együttműködésben, hogy a fentiekkel ellentétben képes lesz mozgósítani híveit.
Ceterum censeo OV esse delendam!

NA, MOST AZTÁN – KUSS!

 Február 09-én a Fővárosi Törvényszék kimondta: a Klubrádióra hozott Média Hatósági határozat érvényes, a rádió nem sugározhat a 92.9-es frekvencián. Persze a rádió mindezért felülvizsgálati kérelemmel fordul a Kúriához, de ez semmit nem jelent a helyzetet tekintve: a hallgatók csak sercegést hallhatnak a szokott frekvencián.
Tekintsünk el attól, hogy ez egyénileg miként érinti a hallgatókat. Egyrészt számos más lehetőség van arra, hogy a továbbiakban is hallgathassák kedvenc adójukat (internet, és egyéb kiegészítő kütyük alkalmazása).
A lényeg: a hatalom elhallgattatta az utolsó, független magyar médiumot.
A hatalom szempontjából elsőre lehetne mindezt sikerként is értékelni. Ám, ha az ember komolyan végig gondolja a helyzetet, rájön, hogy a legnagyobb öngólt rúgta a futball iránt oly elkötelezett miniszterelnökünk.
Három idézet: „Úgy gondolom való igaz, helytelen, ha egy országban nincs egyetlen olyan újság sem, egyetlen olyan napilap sem, amely a kormányhoz közelállónak volna tekinthető, és ez is a státusa. Úgy gondolom, ezen azonban nem úgy lehet a legkönnyebben segíteni, ahogy mozog ez a vita, ez a beszélgetés. Nem az a megoldás, hogy állandóan minden sajtót megpróbálunk, tételezzük, hogy megpróbáljuk őket a felügyeletünk alá vonni.” ( 1990. 07.25.)
„Ha az ellenzék elsöprésére alkalom adódik, azt feltétlen ki kell használni.”
„ Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.” (2018. szeptember 18 Európai Parlament ülése)
Miért is gondolom, hogy a mostani döntés öngól?
Nem azért, mert a kb. 150-200 ezres stabil hallgatói létszám komolyan veszélyeztetné a FIDESZ 2022-es választási esélyeit. Sokkal inkább azért, mert lehetőséget ad az egyesült ellenzékben arra, hogy a regnáló kormány orra alá dörgölje mindazt, amit az elmúlt tíz esztendőben a média világában végbe vitt. Így újra felértékelődik a Népszabadság megszüntetése, az Index „megszelídítése”, a megyei lapok lojálissá tétele, a független vállalkozások egy akolba terelése, a KESMA megalakítása. A TV2 gyanús körülmények közötti kivásárlása és kormány közeli médiummá alakítása.
Ezek a tények nem csak a hazai közvéleménynél és az ellenzéki pártoknál és szavazóknál verték ki a biztosítékot, de komoly nemzetközi felzúdulást is hoztak magukkal.
Nem lehet hosszú időn át – még átmeneti sikerek esetén sem – szembe menni a nemzetközi és hazai közvéleménnyel és politikai áramlatokkal. 

A miniszterelnök tévedésben van. Azt hiszi, hogy ami nem látszik, ami nem hallatszik, az nincs is. Elfeledi, hogy hatalmas erő és potenciál van a közösségi oldalakban, az internet nyíltságában.
Így ez a mostani intézkedése nem hogy korlátozza az ellenzék mozgásterét (ami amúgy is igen korlátos), hanem élénkíti az úgynevezett „alternatív” fellépéseket, ami az ellenzék malmára hajtja a vizet.
Ha csak a téma jogi oldalát vesszük górcső alá, azt láthatjuk, hogy a Média Hatóság (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság) önálló, az Alkotmány alapján létrehozott intézmény.
„Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (továbbiakban: Hatóság) az Alaptörvény alapján önálló szabályozó szerv. A Hatóság jogállását a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (továbbiakban: Mttv.), valamint a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Ksztv.) határozza meg.
A Hatóságot az Országgyűlés a médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi LXXXII. törvénnyel hozta létre 2010. augusztus 11. napjával.
A Hatóság alapító okiratát a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Elnöke adta ki 2010. augusztus 11. napján.”
Ez az idézet azt is jelenti, hogy a fenti szervezet vezetőit és prominens tisztségviselőit a parlament választja meg. Azt pedig tudjuk, hogy a kétharmados 2010-es összetétel egyetlen ellenzéki képviselőt sem engedett a jogilag független testületbe. (Média Tanács).
Így aztán ne csodálkozzunk azon, hogy a FIDESZ és a kormány totálisan rátelepedett erre a hatóságra, hiába is jelenti ki a kancellária miniszter, hogy a Klubrádiós döntéshez a kormánynak semmi köze.
Az a tény, hogy jogvita van a kérdésben, csak azt mutatja, hogy az elmúlt 10 esztendőben a FIDESZ és kormánya úgy alakítja az éppen érvényes jogi környezetet, hogy napi érdekei diktálják.
Ne gondoljuk, hogy ez a továbbiakban nem lesz így! És amikor például az Európai parlament a jogállamiságot kéri számon, a kormányon, akkor pontosan ez munkál: a kiszámítható, az Alkotmányon (mint nehezen változtatható alapon) nyugvó jog, amely az országban mindenkinek biztosítja alapvető jogait.
De, mint tudjuk, ez éppen a regnáló hatalmat érdekli a legkevésbé!
Ceterum censeo OV esse delendam!

KÖDÖS JÖVŐ – GAZDASÁGI KILÁBALÁS

Miniszterelnökünk újra felvázolta terveit a jövőre, a „nagy magyar kilábalás” forgatókönyvét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara előtt. A beszédet meghallgattam türelmesen (2x), de isten igazából nem lettem sokkal okosabb. Az új „akcióterv" három etapban, ez év októberéig vázolja fel a teendőket, de igazi konkrétumokban nem bővelkedik. A konkrét adatokról most nem írok, mert azt jól kitárgyalták a különböző portálok gazdasági elemzői, rámutatva arra, hogy mely pontokon találhatók konkrét torzítások, hogy ne mondjam, hazugságok.
A lényeg: „elhárítottuk a segély alapú gazdaságot”. Azaz a miniszterelnök továbbra is ragaszkodik az „aki nem dolgozik, ne is egyék” elvhez. Az, hogy ez a gondolkodás a 21. század első negyedében mennyire helytálló, azt néhány társadalomtudós már évekkel ezelőtt cáfolta. Ugyanis az évszázad következő esztendői a tudás, az információ és a ma még nem látható szolgáltatások és munkahelyek évei lesznek. Gyökeresen át fog alakulni a munka világa, abban az egyén (az ember) szerepe, függetlenül a ma pandémiás válságától.
Az elképzelés, amit felvázolt a fiatalok életkezdésével kapcsolatban, a számukra biztosítandó családtámogatások és adókedvezmények sokkal inkább szólnak a 2022-es választási kampányról semmint a valóságról. A cél, hogy 25 éves korukra a magyar fiatalok a saját lábukra állhassanak, képesek legyenek önállóan családalapításra, az nem más, mint lázálom!
Ha azt vesszük figyelembe, hogy a későbbiekben milyen célokat vázol fel a kormányfő, úgy rögtön láthatjuk az ellentmondást. A „recycling” gazdaság, a megújuló energiák alkalmazása, a környezetvédelem – amelyben a miniszterelnök szerint élenjáró partnere lesz hazánk az Európai Uniónak – éles ellentétben van a fentiekkel. Miért is?

Ha csak egy kicsit tekintünk előre, a magyar fiataloknak az elkövetkezendő években egyre több és újabb ismeretet kell elsajátítaniuk, olyan tudással kell rendelkezniük, amely versenyképessé teszi őket az elkövetkező évtizedekre.
Azt ugyan megemlítette a miniszterelnök, hogy a jövőben 1500 milliárdot öntenének a felsőoktatásba, mert szerinte az átalakuló (alapítványi) egyetemi struktúra sokkal hatékonyabban hasznosítja majd a rendelkezésre álló forrásokat. Ebben én a szkeptikusok sokaságát támogatom. Ma még a tapasztalatok mindezt nem igazán támasztják alá. Arról nem is beszélve, hogy az alapítványosdi sokkal inkább arról szól, hogy a kormány – mint végrehajtó szervezet – lerúgja magáról a felsőoktatással kapcsolatos problémákat, mintegy áttolva azt az alapítványokhoz. (Lásd SzFE-vel kapcsolatos problémák során a felügyelő miniszter nyilatkozatait.)
Az elkövetkező években egyre több fiatalt kell bevonni a felsőoktatásba. Így aztán az az elképzelés, hogy 25 éves korukra a saját lábukra álljanak enyhén szólva is ostobaság. És ami még érdekesebb, a számukra biztosított adókedvezményt sem lesznek képesek sokáig igénybe venni, hiszen 23-25 éves korukig tanulnak. Azok a fiatalok pedig, akik kiesnek a középfokú oktatásból (vagy be sem kerülnek), azoknak pedig nem sokat jelent, hiszen képzettség nélkül nem keresnek annyit, hogy komolyabb megtakarítást jelentene az adókedvezmény.
Tekintsünk vissza a múltba: még a sokat átkozott, de kétségtelenül szociálisan sokkal érzékenyebb ancien regime idején sem lehetett a fenti célt megvalósítani. Akkor az oktatásból kikerült fiatalok sok éven keresztül gyűjtögették a pénzüket, hogy az elegendő legyen arra, hogy önálló otthonhoz jussanak. Egy vidéki ismerősöm szerint anno a ’70-es évek végén házassága 3. évében gondolhattak arra, hogy a család anyagi és az ismerősök hathatós közreműködésével – valamint jelentős összegű két százalékos kamatozású kölcsönnel 15 évre eladósodva – önálló otthont építsenek kalákában. Bőven a húszas éveik végét taposták, mire valóban saját lábukra álltak.
Ami pedig a jövőt illeti:
Orbán Viktor meghirdetett egy 8-10 éves vidékfejlesztési programot is. Nem részletezte, se a rendelkezésre álló forrás, sem a megvalósítás koncepciója nem világos..
Az ember óhatatlanul elgondolkodik arról, hogy a meghirdetett digitális, recycling és környezettudatos gazdaság fejlesztésére mekkora uniós pénzek állnak majd rendelkezésre, és ezeket miként lehet majd új NER-lovagok kezére játszani. Azaz: a gazdaság jelentős része már így is a kormány közeli oligarchák kezén van, így egyre csökken azoknak az ágazatoknak a száma, amire még rá lehet telepedni. Így az új fejlesztések kitűnő alkalmat biztosítanak arra, hogy még több forrást lehessen a FIDESZ holdudvarába csatornázni.
Remélem nem lesz igazam!
Ceterum censeo OV esse delendam!