Ezt a
posztot – pontosabban a szöveget – kaptam egy barátomtól. Gondoltam kiteszem,
hogy többen is elgondolkodhassanak rajta. Éppen itt az ideje.
Vámos György: Magyar vagy?
(Szilágyi György emlékére)
Magyar vagy? Igen, magyar vagy.
Akkor könnyen félreértjük egymás.
Mire gondolsz?
Azt mondom: nép
Azt mondod: nemzet,
és már másról beszélünk.
A népköztársaságban nem volt nemzeti kormány.
Nemzeti hadsereg csak akkor, amikor még királyság volt,
de király már nem.
Nekünk évszázadokig azt tanították, hogy elsők vagyunk,
mert a Kárpát-medence közepén élünk.
Évtizedek óta megkísért minket a vágy, hogy mi legyünk a térség üzleti,
pénzügyi vagy kereskedelmi közvetítője
Kelet és Nyugat, Észak és Dél között,
hogy a térség valamilyen, bármilyen központja legyünk.
De minduntalan haragban vagyunk a szomszédainkkal.
Nekünk mindig győztes csatákról, nagy hadvezérekről beszéltek, pedig
évszázadok óta minden háborút elveszítettünk.
Nekünk dicsőséges forradalmakról készítettek filmeket,
de ebben az országban minden forradalom elbukott.
A mi hőseinket mindig kivégezték vagy elzavarták.
A mi jakobinus lázadásunk megbukott, mielőtt kitört volna.
Lefejezték a vezetőjét, Martinovicsot, noha Bécs embere (is) volt.
És a Vérmezőn sürgősen, még aznap elégették a Marseillaise magyar szövegét.
A mi forradalmi vezéreink dicsőséges emlékét az Országház körül felállított hősi
emlékművek örökítik meg.
A kivégzett és az elmenekült, száműzött hőseinkét:
Batthyány Lajost, az első
felelős magyar kormány elnökét golyó által,
Nagy Imrét ötvenhatért kötéllel végezték ki.
Azt mondod: Rákóczi,
Azt mondom: Rodostó.
Azt mondod: Kossuth apánk,
Azt mondom: a turini remete.
Azt mondod: a legnagyobb magyar,
Neki nem ott van a szobra.
Kire gondolsz?
Károlyi Mihály párbajozott Tiszával,
nem volt jó Horthynak, nem alkudott meg Rákosival,
két emigrációja után hatvan évvel lezsidózták,
és felelőssé teszik Trianonért, amit Horthy kormánya írt alá.
„Apád mi volt? Kommunista?
Apád mi volt? Szocialista?
Apád mi volt? Ébredő magyar?
Itt a legtöbb családnak volt egy ügyeletes szégyenfoltja, akinek a nevét nem
volt szabad kiejteni, akit letagadtak, agyonhallgattak.”
Bajcsy-Zsilinszky és Kis János altábornagy nem volt baloldali.
Őket a nyilasok ölték meg.
Kommunista volt
Kun Béla, akit a Gazda gyilkoltatott meg,
Ságvári, akit a csendőrnyomozók lőttek agyon,
Rajk, akit a később száműzött Rákosi felakasztatott.
Nagy Imre, a megzavarodott Kádár áldozata.
„Minket az új háborúra neveltek.
A bolsevizmus elleni harcra neveltek.
A vörös veszedelem ellen neveltek.”
Azok, akik a legnagyobb pusztulásba taszították az országunkat.
Hiszed-e? Vagy elfeledted? Meg se tanultad?
A szomszédaink ellen uszítottak,
A zsidók ellen hergeltek.
A cigányok megvetésére neveltek.
Arra, hogy a szegénység szégyen.
Minket osztályharcra neveltek,
arra, hogy a tulajdon vétek.
A fasizmus ellen neveltek.
Békeharcra neveltek,
Munkaversenyre neveltek.
Egymás ellen neveltek.
Ezért tudjuk oly biztosan félreérteni egymást.
„Megtanultuk mi már ezt a harcot…”
Mi vagyunk a Gárda.
Vörös Gárda,
Rongyos Gárda,
Rendezőgárda,
Ifjú Gárda,
Magyar Gárda.
Már a köszönésünkről megismerjük egymást.
Minden napszakban.
Minden korszakban.
Szebb jövőt!
Kitartás!
Szabadság!
Barátság!
Légy résen!
Előre!
Erőt, egészséget!
Áldás, békesség!
Menjetek békével!
„Mi magasra tartottuk a zászlót,
amit később kivertek a kezünkből.”
Melyikre gondolsz?
Nekünk mindig legalább két zászlónk van,
De csak egyikre esküszünk.
Piros-fehér-zöld a nemzeti,
Címerrel már állami.
Kék mezőben arany csillag…
Hol van még (már) Európa? Arany csillagom…
„A néppel tűzön-vízen át!”
Piros-fehér-zöld zászló alatt.
Internacionalista vörös lobogó alatt.
A nemzetért az Árpád-sávos zászlóval,
Nemzeti egység a lyukas zászló alatt.
A mi zászlónk nem „Csak bot és vászon”.
A mi zászlónk
„Mindig lobog.
Mindig lázas.
Mindig önkívületben van
az utca fölött.”
Tiszteljük a történelmi zászlóinkat.
Szent István vörös zászlóját.
Az Anjouk liliomos lobogóját.
A felkelő fejedelmek zászlóit.
Miénk a vörös csillagos,
És miénk a nyilaskeresztes.
Mert szeretjük a történelmünket.
Mert szégyelljük a történelmünket.
És eltagadjuk a múltunkat. A felét legalább.
Hol ezt a felét, hol a másikat.
Sokféle a címerünk.
Kis címer, középcímer, nagy címer.
Kossuth címer.
Kettős kereszt, hármas halom.
Kis korona, nagy korona, angyalos korona.
Tölgyfalomb.
A Kossuth-címeren is korona.
„Milliók ajka zengi bízón, hogy éljen a köztársaság!”
Királyság.
Forradalom.
Bukás, kiegyezés.
Királyság.
Népköztársaság.
Tanácsköztársaság.
Ellenforradalom.
Királyság, kormányzóval.
Nemzetvezető.
Köztársaság.
Népköztársaság.
Köztársaság.
Szent Korona.
Mire gondolsz?
Nálunk a bejárat mindig a másik ajtón van.
És minden nagykapu mellett van kiskapu.
Nálunk a vonatok késnek,
Az üzletben nem kapod meg, amit a kirakatban kínálnak.
Az akciós áru elfogy, mielőtt kinyit a bolt.
Mi mindig többet kérünk, mint amennyire számítunk,
És a szükségesnél kevesebbet kapunk.
Mi minden határidőt módosítunk.
Mi minden árat módosítunk.
Mindenért többet fizetünk,
Mindenért megfizetünk.
„Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél.”
Az orvosok nyugatra mennek.
A tudósok külföldiek lettek.
Csak akkor vettük észre, hogy zseniket utáltunk ki.
Az Opera csillagai Nyugaton tündökölnek.
A focisták odaát a harmadosztályban gazdagodnak.
Bartók hamvait hazahoztuk. Bartók miért ment el?
Hallgatod a zenéjét?
Kéthly Anna már itthon nyugszik. Miért kellett emigrálnia?
Mit mondana rólunk?
Újratemettük Rákóczit,
Újratemettük a kormányzót,
József Attilát háromszor,
Rajk Lászlót kétszer
Nagy Imrét egyszer.
Azt mondod: Kádár csontjait ellopták a temetőből.
Azt mondom: „azt az embert” összedrótozva, arccal lefelé tették koporsóba.
Elfelejtetted? Ugyanazon órában
Nagy Imrét rehabilitálták,
Kádár meghalt.
Emlékszel? Ott álltunk sorba órákig, a ravatal előtt.
Mikor? Melyik ravatal előtt?
A Jászai téren? A Hősök terén?
Megbékélni?
A temetőben sincs nyugalom
A székely kapuk között.
Azt mondod: hősök, áldozatok, mártírok.
Azt mondom: gyilkosok.
Kire gondolsz?
Őróluk beszélünk. Magunkról.
Értjük egymást vagy félreértjük?
A mi hazánk az anyanyelvünk.
Pedig itthon is:
„Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt”
A legszebb nyelv a miénk,
Még alkotmányba is foglaljuk.
Talán azért, mert nem ismerünk más nyelveket.
Csak a kettős beszédet.
Azt mondod: miénk.
Úgy értsem: tiéd.
Azt mondod: megvédem.
Azt látom: elveszed.
Azt mondták: közös.
Gondoltam, elviszem.
És nem mi megyünk nyugatra,
Hanem a Nyugat jön ide.
Mi csak annak hiszünk, ami idegen.
A könnyűzene is „second hand”,
Mint a mások által elhordott ruhák.
A mi megasztárjaink idegen nyelven énekelnek.
A mi sztárjaink idegen nyelven nem énekelnek.
Jávor Pál liftkezelő.
Karádi Katalin kalapos.
„Mi kokárdát viseltünk, sastollat viseltünk, sárga csillagot viseltünk.”
És karszalagot, és zöld inget,
és fehér inget piros nyakkendővel.
Melyikre vagy büszke?
„Mi voltunk a barikád két oldalán.
A baloldalán és jobboldalán.”
Mi folyton a saját utunkat keresünk.
Ám mindig valahol utat tévesztettünk.
Talán azért, mert kerestük a harmadikat.
„Késő az álmunk, a sikerünk,
Révünk, nyugalmunk, ölelésünk,
Mi mindig mindenről elkésünk.”
Szeretünk álmokat kergetni.
Mindenkinek más álmai vannak.
Emese álma,
Csaba királyfi,
Csodaszarvas,
Kert-Magyarország.
Nagy Magyarország.
Új Magyarország.
Csonka Magyarország.
Mikor lesz mennyország?
Milyen Magyarország?
Van ötleted? Találjuk ki?
Gondoltad volna? A nemzeti oldal
Keresztényebb a főpapnál.
„Se jobb, se bal. Keresztény és magyar.”
A templominál nagyobb keresztet állít.
Isten nevét írjuk az alkotmányba!
Hogy hívják istent?
Kinek legnagyobb a keresztje?
A szegénynek? A sérültnek?
A cigánynak? A zsidónak?
A buzinak? A csövesnek?
A Felvidéken? A Délvidéken?
A hazában? A távolban?
Mindenki hordozza a magáét.
„Ez egy kis ország.
Itt a legtöbb családban volt hívő
és hitetlen.
Baloldali és jobboldali
Katolikus és zsidó.”
Itt mindenki zsidó egy kicsit.
A mamája, az arája, a dédi vagy a pótpapa.
A miniszterelnök is, az antiszemita.
Ez egy kis ország.
Itt mindenki zsidó egy kicsit.
Legalább félzsidó.
Legalább fél.
„Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.”
„Ez egy kis ország.
Itt mindenki érdekelve volt valamilyen politikai mozgalomban.
Pro és kontra.
Itt egyszer az életben mindenkinek kihúzták a politikai nyerőszámát.
Itt egyszer az életben mindenki leszámolhatott az ellenségével.
Itt a leszámolóval is leszámoltak.”
„Ez a harc lesz a végső…”
Melyik harc?
Érdekharc, bandaharc, gerillaharc, állóharc.
Forradalmi harc, osztályharc, kultúrharc, testvérharc?
„Harcunk a magyar Pokollal van,
Mindent erre tettünk,
Ennek a kapuit döngetjük,
Ezé a harcé lelkünk, testünk,
Ez vesztünk vagy győzelmünk: sorsunk.”
Magyar vagy? Igen, magyar vagy.
Akkor értsük félszavakból egymást!
Azt mondom: holnap.
Mondd azt, hogy együtt!
Azt mondod: hazám.
Válaszom: közös.
„Itt élned, halnod kell.”
S boldogan éltek, míg meg nem haltak…
„A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa –
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e múltnak már adósa
szelíd jövővel – mai magyarok!”
(Idézetek: Szilágyi György: Hanyas vagy?; Petőfi Sándor: A XIX. század költői; Ady Endre: Elhanyagolt, véres szívünk, Akik mindig elkésnek; Márai Sándor: Kassai polgárok, Halotti beszéd; Kosztolányi Dezső: Zászló; Raics István: Köztársasági induló; József Attila: A Dunánál.)
Vámos György: Magyar vagy?
(Szilágyi György emlékére)
Magyar vagy? Igen, magyar vagy.
Akkor könnyen félreértjük egymás.
Mire gondolsz?
Azt mondom: nép
Azt mondod: nemzet,
és már másról beszélünk.
A népköztársaságban nem volt nemzeti kormány.
Nemzeti hadsereg csak akkor, amikor még királyság volt,
de király már nem.
Nekünk évszázadokig azt tanították, hogy elsők vagyunk,
mert a Kárpát-medence közepén élünk.
Évtizedek óta megkísért minket a vágy, hogy mi legyünk a térség üzleti,
pénzügyi vagy kereskedelmi közvetítője
Kelet és Nyugat, Észak és Dél között,
hogy a térség valamilyen, bármilyen központja legyünk.
De minduntalan haragban vagyunk a szomszédainkkal.
Nekünk mindig győztes csatákról, nagy hadvezérekről beszéltek, pedig
évszázadok óta minden háborút elveszítettünk.
Nekünk dicsőséges forradalmakról készítettek filmeket,
de ebben az országban minden forradalom elbukott.
A mi hőseinket mindig kivégezték vagy elzavarták.
A mi jakobinus lázadásunk megbukott, mielőtt kitört volna.
Lefejezték a vezetőjét, Martinovicsot, noha Bécs embere (is) volt.
És a Vérmezőn sürgősen, még aznap elégették a Marseillaise magyar szövegét.
A mi forradalmi vezéreink dicsőséges emlékét az Országház körül felállított hősi
emlékművek örökítik meg.
A kivégzett és az elmenekült, száműzött hőseinkét:
Batthyány Lajost, az első
felelős magyar kormány elnökét golyó által,
Nagy Imrét ötvenhatért kötéllel végezték ki.
Azt mondod: Rákóczi,
Azt mondom: Rodostó.
Azt mondod: Kossuth apánk,
Azt mondom: a turini remete.
Azt mondod: a legnagyobb magyar,
Neki nem ott van a szobra.
Kire gondolsz?
Károlyi Mihály párbajozott Tiszával,
nem volt jó Horthynak, nem alkudott meg Rákosival,
két emigrációja után hatvan évvel lezsidózták,
és felelőssé teszik Trianonért, amit Horthy kormánya írt alá.
„Apád mi volt? Kommunista?
Apád mi volt? Szocialista?
Apád mi volt? Ébredő magyar?
Itt a legtöbb családnak volt egy ügyeletes szégyenfoltja, akinek a nevét nem
volt szabad kiejteni, akit letagadtak, agyonhallgattak.”
Bajcsy-Zsilinszky és Kis János altábornagy nem volt baloldali.
Őket a nyilasok ölték meg.
Kommunista volt
Kun Béla, akit a Gazda gyilkoltatott meg,
Ságvári, akit a csendőrnyomozók lőttek agyon,
Rajk, akit a később száműzött Rákosi felakasztatott.
Nagy Imre, a megzavarodott Kádár áldozata.
„Minket az új háborúra neveltek.
A bolsevizmus elleni harcra neveltek.
A vörös veszedelem ellen neveltek.”
Azok, akik a legnagyobb pusztulásba taszították az országunkat.
Hiszed-e? Vagy elfeledted? Meg se tanultad?
A szomszédaink ellen uszítottak,
A zsidók ellen hergeltek.
A cigányok megvetésére neveltek.
Arra, hogy a szegénység szégyen.
Minket osztályharcra neveltek,
arra, hogy a tulajdon vétek.
A fasizmus ellen neveltek.
Békeharcra neveltek,
Munkaversenyre neveltek.
Egymás ellen neveltek.
Ezért tudjuk oly biztosan félreérteni egymást.
„Megtanultuk mi már ezt a harcot…”
Mi vagyunk a Gárda.
Vörös Gárda,
Rongyos Gárda,
Rendezőgárda,
Ifjú Gárda,
Magyar Gárda.
Már a köszönésünkről megismerjük egymást.
Minden napszakban.
Minden korszakban.
Szebb jövőt!
Kitartás!
Szabadság!
Barátság!
Légy résen!
Előre!
Erőt, egészséget!
Áldás, békesség!
Menjetek békével!
„Mi magasra tartottuk a zászlót,
amit később kivertek a kezünkből.”
Melyikre gondolsz?
Nekünk mindig legalább két zászlónk van,
De csak egyikre esküszünk.
Piros-fehér-zöld a nemzeti,
Címerrel már állami.
Kék mezőben arany csillag…
Hol van még (már) Európa? Arany csillagom…
„A néppel tűzön-vízen át!”
Piros-fehér-zöld zászló alatt.
Internacionalista vörös lobogó alatt.
A nemzetért az Árpád-sávos zászlóval,
Nemzeti egység a lyukas zászló alatt.
A mi zászlónk nem „Csak bot és vászon”.
A mi zászlónk
„Mindig lobog.
Mindig lázas.
Mindig önkívületben van
az utca fölött.”
Tiszteljük a történelmi zászlóinkat.
Szent István vörös zászlóját.
Az Anjouk liliomos lobogóját.
A felkelő fejedelmek zászlóit.
Miénk a vörös csillagos,
És miénk a nyilaskeresztes.
Mert szeretjük a történelmünket.
Mert szégyelljük a történelmünket.
És eltagadjuk a múltunkat. A felét legalább.
Hol ezt a felét, hol a másikat.
Sokféle a címerünk.
Kis címer, középcímer, nagy címer.
Kossuth címer.
Kettős kereszt, hármas halom.
Kis korona, nagy korona, angyalos korona.
Tölgyfalomb.
A Kossuth-címeren is korona.
„Milliók ajka zengi bízón, hogy éljen a köztársaság!”
Királyság.
Forradalom.
Bukás, kiegyezés.
Királyság.
Népköztársaság.
Tanácsköztársaság.
Ellenforradalom.
Királyság, kormányzóval.
Nemzetvezető.
Köztársaság.
Népköztársaság.
Köztársaság.
Szent Korona.
Mire gondolsz?
Nálunk a bejárat mindig a másik ajtón van.
És minden nagykapu mellett van kiskapu.
Nálunk a vonatok késnek,
Az üzletben nem kapod meg, amit a kirakatban kínálnak.
Az akciós áru elfogy, mielőtt kinyit a bolt.
Mi mindig többet kérünk, mint amennyire számítunk,
És a szükségesnél kevesebbet kapunk.
Mi minden határidőt módosítunk.
Mi minden árat módosítunk.
Mindenért többet fizetünk,
Mindenért megfizetünk.
„Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél.”
Az orvosok nyugatra mennek.
A tudósok külföldiek lettek.
Csak akkor vettük észre, hogy zseniket utáltunk ki.
Az Opera csillagai Nyugaton tündökölnek.
A focisták odaát a harmadosztályban gazdagodnak.
Bartók hamvait hazahoztuk. Bartók miért ment el?
Hallgatod a zenéjét?
Kéthly Anna már itthon nyugszik. Miért kellett emigrálnia?
Mit mondana rólunk?
Újratemettük Rákóczit,
Újratemettük a kormányzót,
József Attilát háromszor,
Rajk Lászlót kétszer
Nagy Imrét egyszer.
Azt mondod: Kádár csontjait ellopták a temetőből.
Azt mondom: „azt az embert” összedrótozva, arccal lefelé tették koporsóba.
Elfelejtetted? Ugyanazon órában
Nagy Imrét rehabilitálták,
Kádár meghalt.
Emlékszel? Ott álltunk sorba órákig, a ravatal előtt.
Mikor? Melyik ravatal előtt?
A Jászai téren? A Hősök terén?
Megbékélni?
A temetőben sincs nyugalom
A székely kapuk között.
Azt mondod: hősök, áldozatok, mártírok.
Azt mondom: gyilkosok.
Kire gondolsz?
Őróluk beszélünk. Magunkról.
Értjük egymást vagy félreértjük?
A mi hazánk az anyanyelvünk.
Pedig itthon is:
„Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt”
A legszebb nyelv a miénk,
Még alkotmányba is foglaljuk.
Talán azért, mert nem ismerünk más nyelveket.
Csak a kettős beszédet.
Azt mondod: miénk.
Úgy értsem: tiéd.
Azt mondod: megvédem.
Azt látom: elveszed.
Azt mondták: közös.
Gondoltam, elviszem.
És nem mi megyünk nyugatra,
Hanem a Nyugat jön ide.
Mi csak annak hiszünk, ami idegen.
A könnyűzene is „second hand”,
Mint a mások által elhordott ruhák.
A mi megasztárjaink idegen nyelven énekelnek.
A mi sztárjaink idegen nyelven nem énekelnek.
Jávor Pál liftkezelő.
Karádi Katalin kalapos.
„Mi kokárdát viseltünk, sastollat viseltünk, sárga csillagot viseltünk.”
És karszalagot, és zöld inget,
és fehér inget piros nyakkendővel.
Melyikre vagy büszke?
„Mi voltunk a barikád két oldalán.
A baloldalán és jobboldalán.”
Mi folyton a saját utunkat keresünk.
Ám mindig valahol utat tévesztettünk.
Talán azért, mert kerestük a harmadikat.
„Késő az álmunk, a sikerünk,
Révünk, nyugalmunk, ölelésünk,
Mi mindig mindenről elkésünk.”
Szeretünk álmokat kergetni.
Mindenkinek más álmai vannak.
Emese álma,
Csaba királyfi,
Csodaszarvas,
Kert-Magyarország.
Nagy Magyarország.
Új Magyarország.
Csonka Magyarország.
Mikor lesz mennyország?
Milyen Magyarország?
Van ötleted? Találjuk ki?
Gondoltad volna? A nemzeti oldal
Keresztényebb a főpapnál.
„Se jobb, se bal. Keresztény és magyar.”
A templominál nagyobb keresztet állít.
Isten nevét írjuk az alkotmányba!
Hogy hívják istent?
Kinek legnagyobb a keresztje?
A szegénynek? A sérültnek?
A cigánynak? A zsidónak?
A buzinak? A csövesnek?
A Felvidéken? A Délvidéken?
A hazában? A távolban?
Mindenki hordozza a magáét.
„Ez egy kis ország.
Itt a legtöbb családban volt hívő
és hitetlen.
Baloldali és jobboldali
Katolikus és zsidó.”
Itt mindenki zsidó egy kicsit.
A mamája, az arája, a dédi vagy a pótpapa.
A miniszterelnök is, az antiszemita.
Ez egy kis ország.
Itt mindenki zsidó egy kicsit.
Legalább félzsidó.
Legalább fél.
„Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.”
„Ez egy kis ország.
Itt mindenki érdekelve volt valamilyen politikai mozgalomban.
Pro és kontra.
Itt egyszer az életben mindenkinek kihúzták a politikai nyerőszámát.
Itt egyszer az életben mindenki leszámolhatott az ellenségével.
Itt a leszámolóval is leszámoltak.”
„Ez a harc lesz a végső…”
Melyik harc?
Érdekharc, bandaharc, gerillaharc, állóharc.
Forradalmi harc, osztályharc, kultúrharc, testvérharc?
„Harcunk a magyar Pokollal van,
Mindent erre tettünk,
Ennek a kapuit döngetjük,
Ezé a harcé lelkünk, testünk,
Ez vesztünk vagy győzelmünk: sorsunk.”
Magyar vagy? Igen, magyar vagy.
Akkor értsük félszavakból egymást!
Azt mondom: holnap.
Mondd azt, hogy együtt!
Azt mondod: hazám.
Válaszom: közös.
„Itt élned, halnod kell.”
S boldogan éltek, míg meg nem haltak…
„A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa –
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e múltnak már adósa
szelíd jövővel – mai magyarok!”
(Idézetek: Szilágyi György: Hanyas vagy?; Petőfi Sándor: A XIX. század költői; Ady Endre: Elhanyagolt, véres szívünk, Akik mindig elkésnek; Márai Sándor: Kassai polgárok, Halotti beszéd; Kosztolányi Dezső: Zászló; Raics István: Köztársasági induló; József Attila: A Dunánál.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése