Néhány éves kutatás alapján könyvvé érett a téma feldolgozása, amely azóta is kiadót keres magának, ám a mai politikai helyzet nem igen kedvez olyan összefoglalóknak, amelyek a tényekre és nem a legendákra támaszkodnak.
Álljon itt ma egy idézet a MALOMKÖVEK KÖZÖTT — Kádár hadserege műből:
„ November 4-én hajnalban szétbontakozó szovjet csapatok blokkolták, körülzárták a magyar laktanyákat, repülőtereket és lefegyverezték a magyar haderőt.
Zsukov 1956.
november 4-én tájékoztatja az SzKP KB-t a „Forgószél” hadművelet állásáról, a magyarországi
helyzetről: 1956. november 4. 21 óra (magyar idő szerint 19 óra)„November 4-én, a nap folyamán a szovjet
csapatok… folytatták a települések megtisztítását a lázadók itt-ott még
ellenállást tanúsító elszigetelt csoportjaitól.
Budapesten csapataink teljes egészében elfoglalták a legfontosabb kormányépületeket, és a lázadók ellenállását lényegében megtörték. …A csapataink által elfoglalt összes helységben katonai közigazgatást vezettünk be.”[1] A katonai közigazgatás elrendelése szintén Zsukov jelentésében újra megerősítésre kerül november 8-án.[2]
A magyar haderőt érintő cselekményekkel kapcsolatban érdekes ellentét fedezhető fel két forrás között. Míg a Jelcin dosszié dokumentumai szinte szárazak, rövidek, addig a Szereda–Sztikalin válogatásban idézett dokumentumok (ugyanarról az időről, ugyanattól a forrástól) jóval bővebbek. Így például Zsukov nem csak a 21 órai helyzetet jelentette, hanem a 12 órai állapotot is, ami magyar idő szerint délelőtt 10 óra. Itt megemlíti azt is, hogy a magyar kormány eltűnt, felkutatásukra intézkedtek. A magyar néphadsereggel kapcsolatban pedig azt jelenti, hogy körülzárták a magyar csapatok fontosabb helyőrségeit. A 21 órás jelentésében pedig azt írja, hogy „Folyik a lefegyverzett felkelők és a magyar csapatok személyi állományának, valamint a lefoglalt fegyverek és lőszer számbavétele.”[3]
Amiről a Jelcin-dosszié nem ír, hogy egy nappal később Zsukov jelenti (1956. november 5. 09.00. órai állapot) „November 5-re virradó éjjel …a szovjet csapatok folytatták …a magyar csapatok és a felkelők lefegyverzését. November 5-e reggelére lefegyverezték két lövészhadtest irányítását és hadtestközvetlen egységeit, öt lövészhadosztályt, két gépesített hadosztályt, öt légvédelmi tüzérhadosztályt, valamint két önálló harckocsiezredet, három önálló páncéltörő ezred egységeit és a katonai oktatási intézményeket. A fegyverzetet őrzés alá helyeztük, számbavételük folyamatban van. Csapataink ellenőrzésük alatt tartják a teljes magyar légierőt.”[4]
November 5-én hajnalban tehát az önálló magyar haderő megszűnt létezni. Ez még akkor is igaz, ha különböző katonai egységeknél, szervezeteknél ott voltak a hivatásos katonák és a sorállomány. Azonban minden lehetőségüktől megfosztották őket, tétlenségre voltak kárhoztatva. A honvédelmi minisztériumban is csak a legelszántabb tisztek jelentek meg, többségük még a forradalom alatt lakására távozott (mint elöljáróik), és nem jelentek meg szolgálati helyükön.
A Magyar Néphadsereget – ebben az időben a Varsói Szerződés hadereje – bármily furcsa is, a szovjet haderő „ellenségként” kezeli. Kiderül ez Zsukov 1957. március 15-én elmondott beszédéből, amelyet megismerhettünk a „Magyar Forradalom Eszméi” című (Atlanti Kutató és Kiadó Társulat-Alapítvány – Budapest, 2001) című kötetből, Dr. Horváth Miklós tollából, aki Alekszandr Kirov: Szovjet katonai beavatkozás Magyarországon 1956. művéből (183-184. oldal) idézett:
„Kezdetben Magyarországon két hadosztályunk
állomásozott. Az egyik az osztrák határt fedezte, a másik bevonult Budapestre
és ott ’felszívódott’. A magyar hadsereg egységei kezdtek átállni az
ellenforradalom oldalára. Szükségessé vált, hogy a hadosztály alakulatait
kivonjuk Budapestről. Mi kivontuk ezt a hadosztályt. Ezt követően titokban
Magyarországra rendeltünk még 12 hadosztályt, amelyek közül néhány a
Kárpátokból, Romániából és az Ogyesszai Katonai Körzetből indulva egy nap alatt
kb. 400 kilométert tett meg.
November 4-re virradó éjszaka a harckocsi
századainkat a repülőterekre rendeltük. Harckocsijaink elfoglalták a le- és
felszálló pályákat, ágyúcsöveikkel a repülőgépeket célozták, és tüzet nyitottak
azokra, amelyek megpróbáltak felszállni.
Megszálltunk minden rádióállomást és
hírközpontot, minden állami és nemzetközi hírközlő eszközt birtokba vettünk. A
tábornokok lakásait is, minden katonai törzset bekerítettünk, a Honvédelmi
Minisztérium ’fejeit’ jó előre, már éjfélkor foglyul ejtettük, hogy ne adjunk
nekik lehetőséget az ellenállás megszervezésére.
A magyar csapatokat, a légvédelmi
tüzérséget, a harckocsikat és másokat csapataink minden oldalról bekerítették,
és a kormányintézményekkel együtt blokád alá vették.
A magyar hadsereg erős volt,
állományába 120 ezer ember, kb. 700 harckocsi, 5 ezer ágyú, néhány
repülőhadosztály és -ezred tartozott. A magyarok nem rossz harcosok, ezt mi
tudtuk az I. és II. világháború tapasztalataiból. Ez a hadsereg pontosan 5 perc alatt megszűnt létezni.”
(Kiemelés tőlem – a szerz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése