Már többször megfogadtam, hogy nem írok a napi „aktualitásokról”. Sajnos
most kénytelen vagyok kivételt tenni, hiszen ez a járvány szeptember eleje óta,
bővel felülírja mindazt, amit tavasszal átéltünk.
Lehet persze bosszankodni azon, hogy kormányunk milyen intézkedéseket hoz,
azonban úgy gondolom, sok minden nem a kormányon, hanem az embereken múlik.
Elismerem igen nehéz magunkra kényszeríteni a korlátozásokat, ám egyelőre úgy
néz ki, nincs más védekezési lehetőségünk.
A hozzáértők szerint – én nem vagyok se orvos, se virológus, még
járványtani szakember se, éppen ezért a hiteles siteokról tájékozódom – nem
biztos, hogy jövő év közepénél előbb lesz vakcina, amely megelőzheti vagy
kordában tarthatja a járványt. Így be kell rendezkednünk arra, hogy bizony az
önkorlátozás az egyetlen módszer, amely megkímélheti az embert e rút
betegségtől.
Számtalan „beszámolót” olvashatunk a közösségi médiában arról, hogy
bizony a fiatalabb korosztályokat sem kíméli a kór, és számukra is – kivétel a
szerencsések, akik átesnek rajta különösebben komoly tünetek nélkül – igen
veszélyes és kellemetlen. Egyre több (bár számszerűen csekély) a fiatal
áldozat.
Ha már a hatalom csak mérsékelt korlátozásokat léptet életbe – szándéka
szerint azért, hogy a gazdaságot életben tartsa –, attól még az átlagemberek
(főleg az idősebbek, a nyugdíjasok) betarthatják az önkéntes karantént.
Mivel a gyerekek iskolába járnak, és olvassuk, hogy bizony ott felüti
fejét a kór, így nem látszik célszerűnek, hogy a nagyszülőkre vagy idősebb
rokonokra hagyjuk a fertőzötteket. Értem én, hogy a szülőknek munkába kell
járniuk, hiszen semmilyen támogatást nem kapnak, ha otthon maradnak, és így
szinte megoldhatatlan helyzetbe kerülnek.
A megoldás csak az lehet, hogy az érintett tömegek kikényszerítik a
hatalomtól a megfelelő támogatást.
Bármennyire is paradox, amit mondok, de ez még mindig kevesebbe kerül a
kormánynak (már csak ezért is mert erre kap támogatást az uniótól), mert ha
egyre több idős kerül kórházba, akiknek a gyógyulása hosszadalmas, kimeríti
mind a beteget, mind az őket ellátó orvosokat, az egész egészségügyi rendszert.
Az már ma is látható, hogy napi halálozások (2020. 11.05-én 84 fő)
statisztikája szerint az elhunytakból két nő és három férfi volt a 65 év
alattiak között. A többiek a 65–91
évesek közül kerültek ki.
A racionális megoldás szerintem, ha újra azt tesszük, amit tavasszal:
kíméljük az időseket, betartjuk a távolságtartás szabályait és a maszkviselést.
Javaslom az idősebb embereknek (beleértve magam is), hogy lehetőleg csak a
legszükségesebb esetekben menjenek olyan helyekre, ahol sokan fordulnak meg:
bevásárlóközpontok, üzletek, rendezvények.
Menjenek persze szabad levegőre, sétáljanak, de széles ívben (legalább
két méter) kerüljék el a maszk nélkülieket. Ha kicsit messzebbre kell menni
valamit „intézni”, két villamosmegállónyi távolságra ne üljenek tömegközlekedési
eszközre. Jót tesz a séta, és még biztonságosabb is.
Tudom, ez nagyon nehéz! Magamnak is sok olyan programról kell lemondanom,
amire már régóta fentem a fogam: színházi előadások, kedvenc zenekarom
fellépése stb. Ám meg kell tennem egyrészt a magam, másrészt mások biztonsága
érdekében, hiszen én sem tudom, hogy nem kaptam-e be a vírust tegnap vagy két
nappal ezelőtt valahol.
Azt gondolom, hogy amíg a hatalom nem tesz elegendő biztonsági lépést a
járvány megfékezésére, addig próbáljuk meg magunk korlátozni azt.
Az pedig, hogy a kormány miért nem tesz semmit, arról egy igen jó értékelést
olvashatunk a Napi.hu
oldalain Zsiday Viktortól.
Ceterum censeo OV esse delandam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése