EURÓPA ÉS MAGYARORSZÁG

Megfogadtam, hogy napi dolgokhoz nem igazán szólok hozzá ezen a blogon, mert a sajtó és az internetes siteok azért vannak, hogy erről tájékoztassanak. Nem szállok be sokadiknak egy-egy csontig lerágott téma taglalásába.

Most is csak az ürügyet szolgáltatja a miniszterelnök pénteki (2020. július 31.) rádiós interjúja.

Ami kiverte a biztosítékot az a ferdítések, hazugságok magas szinten komponált elegye. Ahogy hallgattam, nem hittem a saját fülemnek. Én ismerőseim vagy ismeretlenek társaságában sem mernék ilyen szöveget elengedni (még kocsmában sem!), mert azonnal megkérdőjeleznék az értelmi képességeim!

És mégis! Elhangzanak vállalhatatlan mondatok. Mi is a bajom ezzel? Az, hogy tulajdonképpen a hatalom birtokosának mérhetetlen gátlástalanságát (hétköznapi néven erkölcstelenségét – bár ismerem a bon mot-ot, miszerint a hétköznapi és a politikai erkölcs köszönő viszonyban sincs egymással!), cinikusságát bizonyítja.

Mindezek nagyon jól hangzanak, elegendőek arra, hogy kevéssé tájékozott (vagy teljesen tájékozatlan) polgárokat meggyőzze arról, hogy a mi kormányunk a kormányok legjobbika. Megvéd bennünket a nyugat ópiumától és kizsákmányolásától, mi több visszaszerzi az innen „elvitt” nyereség egy részét.

Mi kell ennél több a magyar kebelnek? Mindenki megnyugszik, Elhiszi a legordenárébb csúsztatásokat és hazugságokat, például arról, hogy egészségügyünk ez egyik legjobb Európában.
Mitől is jobb?

Attól, hogy március óta gyakorlatilag a szakorvosi ellátás csak részben működik? Attól, hogy a kórházak kapacitásait korlátozták? Attól, hogy az alapellátásban dolgozó idősebb orvosokat először – állítólag saját érdekükben – eltiltották a praxistól, aztán most nem képesek aktivizálni őket mindenféle bürokratikus akadályok miatt? Attól, hogy több száz orvos hiányzik az alapellátásból országszerte? Attól, hogy vannak olyan települések kis hazánkban ahol nincs körzeti orvos?

Attól, hogy az előjegyzési lista – minden propaganda ellenére – soha nem látott határidőkkel dolgozik? Az, hogy a betegek ki vannak téve annak, hogy e határidők miatt állapotukban olyan romlás következik be, amely már semmilyen orvosi beavatkozással nem javítható?

Nos, az ország vezetői ezt vagy nem tudják, ami nehezen értelmezhető, mert azt jelentené, hogy nem csak a politikai hatalmat birtoklók nem értenek dolgokhoz, hanem azt is, hogy az egyébként (és elméletileg) jól dolgozó államigazgatás sem képes feladatai ellátására.

A járvány egy valamire volt jó: megmutatta, hogy néhány elkötelezett hozzáértő javaslatára pánikszerűen is lehet (szinte véletlenül) jó intézkedéseket hozni. A pandémia ugyanakkor azt is megmutatta, hogy a hatalom még egy ilyen kihegyezett helyzetben sem képes a társadalom többsége elvárásainak eleget tenni, hanem helyette saját pozíciójának (és klienseinek) megerősítésére használja eszközeit.

A legnagyobb arcátlanság pedig az, hogy mindezt ráfogja arra az unióra, amelynek maga is részese, mi több: haszonélvezője. Mert visszatérve a kezdő mondatokra: a hazánkban működő külföldi vállalatok adják a nemzeti jövedelem több mint kétharmadát. A kormány ezekkel a cégekkel kötött különleges együttműködési szerződést, amelyben garantálja azoknak a csaknem teljes adómentességet és azt, hogy lehetőleg a legkevesebb munkabért kelljen kifizetniük, és megkímélik őket (törvényileg) attól is, hogy komoly szakszervezetekkel nézzenek szembe.
Szóval, ezek után a hatalom részéről azzal dicsekedni, hogy az unión keresztül csak visszaszerezzük azokat a pénzeket, amiket innen kivisznek, enyhén szólva is nevetséges.
Csak az a baj, hogy ezt a nevetségességet kevesen veszik észre!

Ceterum censeo OV esse delendam!