KARANTÉN — HETEDIK HÉT

Március 11-én rendelték el a járvány „vészhelyzetet”. Azóta eltelt 48 nap, hét hét.  Mit tapasztalt az átlagember mindebből?

Kis összefoglaló: karantén alulnézetből.

Előre bocsátom ez egy szubjektív felsorolás lesz, némi információhiánnyal, de gondolom, ezzel nem csak én vagyok így.

Nem vagyok sem orvos, sem virológus vagy járványtani szakember, éppen ezért nem is bocsátkozom ezzel kapcsolatos megállapításokba. Ezzel kapcsolatban maximum a józan ész diktálta kérdéseket lehet feltenni.

Mivel az ember – már csak azért is, hogy ismereteit bővítse, és megpróbáljon a négy fal között tájékozódni – gondolkodó lény, azt érzékeli, hogy a hivatalos adatokban valami nem stimmel.

Amíg Olaszországon és Spanyolországon, Franciaországon csak úgy átrobogott a vírus, több ezer embert megfertőzve, addig az itthoni adatok ennek csak a töredékét mutatják.

Ez lehetne egyébként nagyon dicséretes, mi több, mutathatná a hazai védekezés és az intézkedések hatékonyságát, ám óhatatlanul felvetődik a kérdés: miért ilyen nagymértékű a mortalitás?

A hivatalos adatok szerint a járvány áldozatainak az aránya hét százalék körül mozog. Nálunk ez az adat veri a 10 százalékot.

Csak arra lehet gondolni, hogy jóval több fertőzött van, mint amennyit nyilvántartanak. De hogy is lehetne nyilvántartani a fertőzésben érintetteket, ha nem vizsgálják őket. (Különös volt, amikor a tiszti főorvos azt jelentette ki, hogy a tömeges tesztelésnek nincs sok értelme.)

Halottunk mindenféle módszerről, hogy miként kerüljük ki a veszélyt. Csaknem két hétig tartott az agyalgás a maszkokról.

Közben persze a gyógyszertárakból elfogyott a teljes készlet. A különböző boltok pedig az egy eurós maszkokat horribilis, több ezer forintos áron kezdték árusítani. Persze tudom én, hogy egy háborúban mindig a haderő beszállítói járnak a legjobban, de a hatalomnak eszébe sem jutott, hogy valamiféle rendeletben – ha már megkapta a különleges felhatalmazást – korlátozza az árakat.

Forrás: Portfólió.hu -- internet

A Ferihegyen ugyan már öt hete leállt az utasforgalom, de a gépek csak jönnek-mennek sok tonna védőfelszerelést hozva az országba.

Ez igen dicséretes, ám ha az információk másik oldalát nézzük, akkor arról hallunk, olvasunk, hogy ezek nem, hogy az egészségügyi intézményekhez, az orvosokhoz és az ápolókhoz nem jutnak el, de a lakosság sem sokat lát belőle. „Miként lehet maszkot varrni” receptek tűntek fel villámgyorsan a közösségi médiákban. Ez még rendben is lenne, mert az önállóság és az öntevékenység egy szeletét mutatja be, „magad uram, ha szolgád nincs” jeligére.

A külgazdasági és külügyminiszter szerint 70 millió maszk, védőfelszerelés, lélegeztető gép kerül be az országba. Állítólag hatalmas raktárak nyelték el őket. Ez felvet egy kérdést: tessék mondani, ha már mindezt az adófizetők pénzéből beszerezték, akkor nem kellene nagyon sürgősen (lehetőleg a beszállítást követően rögtön) eljuttatni rendeltetési helyére, a kórházakba, egészségügyi intézményekbe és az önkormányzatokon keresztül a lakossághoz?

Forrás: Civilhetes.net -- internet

Ami a legjobban felháborított – gondolom másokat is, figyelve a közösségi és még függetlennek mondható írott és elektronikus sajtót – az „ágyszám felszabadítási hadgyakorlat” volt. Öreg obsitosként tudom, hogy egy hadgyakorlatot megtartanak, aztán minden visszatér a normális kerékvágásba, és majd csak akkor kerül sor a gyakorlaton begyakorlottakra, ha valóban szükség van rá.

Lassan jönnek az információk arról, hogy ennek az „akciónak” hány áldozata van, főleg a kisebb településeken, a vidéki Magyarországon. Ezzel valószínűleg nem számoltak. A hadgyakorlatokon és a háborúban ezt nevezik „járulékos veszteségnek". De most nincs háború.

Illetve van. A háború most nem csak a vírus ellen folyik, hanem mindenki ellen, aki a jelen kormány hatalmát fenyegeti. Totál kiakadtam azon, hogy míg a környező országokban minden erőforrást a járvány ellen mozgósítanak, addig idehaza van pénz a látványberuházásokra, a soha meg nem térülő vasútépítésre és a „saját kör” kistafírozására.

Hogy van az, hogy érdekes módon különböző – bizonyíthatóan a regnáló hatalomhoz közeli – vállalkozások kereskednek a különböző védőeszközökkel. Hogy lehetséges az, hogy némi alkoholos oldatot a MOL 10 ezer forintos literenként áron árul a benzinkutakon akkor, amikor egy literes validált fertőtlenítő a gyógyszertárakban kétezer forintért (ami így sok) elérhető?

Hogy van az, hogy a kis önkormányzatokra egyre több szociális feladatot tolnak rá, miközben megfosztják őket szokásos bevételeiktől. Erről nyilatkozott az Önkormányzatok szövetségének – egyébként Fideszes - elnöke, aki szerint várható, hogy becsődölnek az önkormányzatok, különösen azok, amelyeknek az egyetlen bevételi forrása az iparűzési adó, ám pont az ottani vállalkozások mennek tönkre, és képtelenek adót fizetni.

Lehetne még sorolni az „érdekes” fejleményeket. Minden esetre most arról szólnak a hírek, hogy a járvány tetőzik május 3-án. Pontos idő még nincs, lehet, hogy délelőtt vagy délután, netán este. A járványnak annyi! Ez amolyan Chuck Norrisos kijelentés. A koronavírus egyszer csak megfutamodik kis hazánkból, mert a válságkezelő törzs, élén a miniszterelnökkel ezt jelenti ki.

Értem én, persze, hogy nem tartható nagyon hosszú ideig a korlátozás, valahogy be kellene indítani a gazdaságot, mert még a jelenleginél is nagyobb katasztrófa fenyeget. Csak azt nem tudjuk, hogy ez milyen alapokon, elképzelések, tervek, szervezeti megvalósítás alapján történik. Ma a miniszterelnök kijelentette, hogy nincs „B” terv, csak „A” terv van a probléma megoldására. Ám, hogy mi a fene ez az „A”-terv, arról egy büdös szó sem esett.

Várom a fejleményeket – mást egyelőre nem tehetek!

Ceterum censeo OV esse delendam!