Népstadion vs Puskás Ferenc stadion

Forrás: Internet

A mai nap (2019. november 15-én) avatják fel a Népstadion helyén felépített Puskás Ferencről elnevezett arénát. A miniszterelnök szerint egy országban száz évente kerül sor hasonló beruházásra.

Nos, ez megint a szokásos lódítás!

Már csak azért is, mert a Népstadiont – az új kissé leharcolt, de daliás elődjét – 1953. augusztus 20-án avatták fel számos nemzetközi sportdiplomata jelenlétében. Jelen volt például Avery Brundage a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke. A nyitó mérkőzésen a Budapesti Honvéd és a Szpartak Moszkva (miért is?) csapott össze, a végeredmény 3:2 volt a hazaiak javára.

A Népstadion befogadóképessége az állóhelyekkel 104 ezer fő, az ülőhelyek száma 68 976 volt.

A most felépült stadion befogadóképessége 67 155 szurkolói hely.

Van azonban a két stadion között – tartalmában is – egy óriási különbség: a mostani stadiont azzal a szándékkal építették, hogy majd ez fejleszteni fogja a magyar labdarúgást, és tekintélyt szerez az országnak, lehetőséget biztosít nemzetközi mérkőzések megtartására.

Forrás: Internet

A „régi Népstadiont” azért építették, hogy eleget tegyenek annak a tömeges igénynek, hogy minél többen szurkolhassanak a magyar csapatoknak. Mind hazai mind nemzetközi mérkőzéseken.

Akkoriban – ’50-es ’70-es évek – ugyanis volt foci kis hazánkban. Tömegek látogatták a mérkőzéseket hétvégenként, nem csak a stadionban, hanem a legkülönbözőbb csapatok pályáin is.

Tekintsünk el attól a technikai szemponttól, hogy kis hazánkban a hatvanas évek elejéig elenyésző volt a televízióval rendelkező családok száma, és a televízió sem serénykedett a nagy összecsapások közvetítésében (nem volt rá technikai eszköze).

Így az emberek, ha focit akartak nézni, kénytelenek voltak elzarándokolni a pályákra és élőben élvezni (vagy szomorkodni) kedvenceik játékát.

Forrás Internet: FTC-Dózsa 8:3

Megismétlem: akkor ugyanis volt foci, érdemes volt meccsre járni.

Puskásék aranyérmesek voltak az 1952-es olimpián, utódaik megismételték ezt a bravúrt 1964-ben és 1968-ban is. 1954-ben a VB-n éppen hogy alulmaradtak a németekkel szemben, de szépen csillogott az ezüstérem is. 1964-ben pedig bronzéremmel tértek haza a VB-ről.

Tömegek jártak a Fradi, a Vasas, a Honvéd, a Dózsa, a Diósgyőr, a Videoton, a Győri ETO és számos más csapat mérkőzéseire. Nem tekintették rendes kamasznak azt, aki nem fújta fejből a válogatott és a kedvenc csapat legjobb játékosainak a nevét. Ezt még akkor is tudta, ha nem nagyon járt meccsre.

Mindebből csak azt hámozom ki, hogy előbb kellene valamiféle nézhető focit csinálni, és utána stadiont.

Mert az, hogy manapság lassan mindenütt épülnek ezek a sportlétesítmények, amelyek kihasználtsága enyhén szólva is kérdéses, ez nem tekinthető másnak, mint pazarlásnak, az adófizetők pénze elherdálásának.

Fordítva ülünk a dakota lovon. Előbb kell normális, szép és élvezetes focit csinálni, aztán – az igények kielégítése végett – építeni stadionokat. És itt az igények alatt a nézők igényeit értem és nem a regnáló miniszterelnökét.

Szóval felépült a stadion. Kíváncsian várom, hogy miként lesz kihasználva! (Nem a mai napra gondolok, hanem mondjuk: az elkövetkező 5-10 évre.)

Ceterum censeo OV esse delendam!