MORÁLIS VÉSZHELYZET

Forrás: Internet, Hir24

Letört és Dunába hajított Kolodko szobor, Szakács Árpád beszéde a díjátadón, Lázár János koszorúzása Horthy sírjánál.

Valami nagyon nincs rendben se a politikai „elit”, se az átlagemberek gondolkodásával és morális értékrendjével.

A probléma persze nem most kezdődött, csak mostanra vált láthatóvá, mindennapi jelenséggé. A rendszerváltás után az akkori politikai elit azt hirdette, hogy vége az „átkos” által „előírt” társadalmi értékeknek. Nem érvényesek. Csakhogy a helyére nem tett semmit.

Az állampolgárok döntő többségének halvány fogalma sem volt arról, hogy mit jelent a „polgári demokrácia”, hogy az milyen morális és hétköznapi viselkedésnormákat jelent. Nem volt gőze sem arról, hogy ebben az új társadalomban hogyan változik az egyén és az állam viszonya, hogy mit jelent az egyén kötelezettsége és joga, a szolidaritás elvét újra kell írni és fogalmazni.

A szociológia tudománya ismeri az „értéktelenség” (anómia) állapotát. Kis hazánk ebbe az állapotba került három évtizeddel ezelőtt, és még mindig ennek a levét issza.

A hirtelen kialakult morális „légüres térbe” ugyanis fokozatosan szivárogtak be az avítt és veszedelmes nézetek. Ahelyett, hogy a hatalomra került politika a kezdetek kezdetétől megismertette volna a társadalommal a polgári demokrácia értékeit (a hatalom korlátaitól ez egyén felelősségéig, nem részletezem), inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy kezdett a nem éppen szeplőtlen múltra – különösen a 2. világháború előtti korra – úgy tekinteni, mint valamiféle követendő mintára.

Forrás: Internet: Múlt-Kor

Ezt a Kádár-korszakban margóra szorított szélsőjobb csoportocskák egyre jobban kihasználták, hiszen támogatásnak érzékelték, hogy az akkori politikai elit gesztusokat tesz feléjük. (Emlékezünk a Horthy temetésre, majd Boros Péter, alias Hóbagoly különböző nyilatkozataira.) Ezen felbuzdulva az elmúlt harminc évben elegendően populista és történelemhamisító propagandával képesek voltak a társadalomban növelni befolyásukat. Itt kell megjegyezni, hogy ezek a csatlakozók főleg a polgári átmenet vesztesei közül és az alacsonyabban képzettek közül kerültek(nek) ki.

A csalódott és frusztrált emberek hajlamosak másban, rajtuk kívül álló dolgokban, keresni saját sikertelenségük okait. (Ha csak a különböző „gárdák” tagjainak a rekrutációját nézzük, azok magukért beszélnek: csalódott, beszűkült egyének, akiket meg lehet vezetni azzal, hogy „magyarságukban” támadják őket.)

Az elmúlt tíz évben ez a populista propaganda – és valós politikai filozófia nélküli kormányzás – lassan az egész országban „átmosta" az erre fogékonyak agyát.

Ez pedig „több, mint bűn, ez hiba”!

Miért is? Mert a képzett és gondolkodó – a megerősödő polgári értékeket követő – populációt teljesen elidegeníti saját társadalmától. Ahelyett, hogy tenne valamit a társadalmi gondolkodás megváltoztatása érdekében – mert egyébként minden erre alkalmas fórumától megfosztják – inkább feladja a kilátástalannak tűnő küzdelmet és elhagyja az országot.

Forrás: Internet: 444.hu

Helyüket pedig kontraszelektált, a hatalom által támogatott félműveltek foglalják el, akik saját morális ostobaságaikat zúdítják a társadalomra és a nyilvánosságra. Ez pedig nem más, mint a szélsőséges hatalom – már-már goebbelsi hatékonyságú – propagandája.

Minél inkább nem tapasztalják a társadalmi ellenállást, tiltakozást, úgy kapnak egyre nagyobb vérszemet. Gátlástalanságuk pedig tovább mérgezi azokat, akik modern korunkban csak a hatalom kommunikációs eszközeit érik el.

A kár felmérhetetlen. Lassan egy generáció nő fel valamiféle teljesen ostoba „magyarság tudatban”, aminek egyébként semmiféle valós alapja nincs.

Ugyanakkor a hatalom már tíz éve rombolja az oktatási rendszert, aminek következtében tudatlan emberek sokasága termelődik újjá, akiket bármire manipulálni lehet. Maga a hatalom sem áll a moralitás csúcsán, hiszen hatalomgyakorlásával – saját maga által is hangsúlyozva: lásd Kövér László beszédét a Nemzetvédelmi Egyetemen – lebontja a fékek és ellensúlyok rendszerét, mindennapi gyakorlatában követhetetlenül teszi gyakorlattá a korrupciót, nem csak az anyagit, hanem az egzisztenciálisét is, hiszen gátlástalanul osztogat stallumokat, állásokat és más javakat a hozzá hűségesek számára.

Mindez a társadalomban úgy rakódik le, hogy amit szabad a felsőségnek azt én is megengedhetem magamnak. Ez pedig mérhetetlen károkat okoz, hiszen aláássa a polgári társadalom egyik legfontosabb alapkövét: a magántulajdont és a személyes szuverenitást.

Gondolkozzunk el ezen!

Ceterum censeo OV esse delendam!