EZ MOST KOMOLY?

Január eleje adott egy kis biztatást azoknak, akik komolyan gondolták, hogy a NER rendszerét meg lehet roppantani valamiféle közös összefogással. Ez volt az üzenete a decemberi és januári tüntetéseknek. Az utcára vonuló tömegek teljes szolidaritásukról biztosították a szakszervezeteket és a politikusokat is országszerte.

A dolog azonban úgy látszik, hamvába hull. Az Audis sztrájknak lehet valamiféle eredménye, de ez elsősorban a győri gyár munkavállalóit érinti. Felröppent a hír, hogy a vasutasok is szolidaritást vállalnak velük. Az is jó hírnek tűnik – bár akinek fáj a foga az nem repes –, hogy a fogorvosok is sztrájkba kezdenek néhány napra, kevesellve a támogatást. Ez örvendetes, de talán meg kellene vizsgálni, hogy a mai helyzetben egyáltalán mit tehetnek a szakszervezetek önmagunkban, ha nem áll melléjük sok-sok (többszázezer) polgár.

Azt tudjuk, hogy a jelen helyzetben – az érvényes sztrájktörvény okán – nagyon kevés lehetőségük van a szakszervezeteknek országos megmozdulás szervezésére, olyanra, ami valójában megrengetné a NER-t. A közlekedésiek például csak úgy szüntethetik be a munkát, ha a szolgáltatás 65 százalékát teljesítik. Ez azt is jelenti, hogy az ott dolgozók egy része – hiába értenek egyet a megmozdulás céljával – kénytelen teljesíteni, sőt, többet is, mint demonstráló társaik. Az utazóközönség vagy a szállítmányokat váró vállalkozások pedig csak azt érzékelik, hogy a vasút vagy az egyéb közlekedés ritkább, zsúfoltabb vagy késik. Így nem alakul ki az érzés, hogy kellemetlen elviselni ugyan néhány napig egy szolgáltatás hiányát, ám annak értelme van, érdemes támogatni a tiltakozókat.

Így bizonyos értelemben a helyzet elszenvedői is részesei lennének a NER elleni tiltakozásnak.

A törvény értelmében az állami és közszférában a teljes leállás nem lehetséges, így a sztrájkok hatásfoka is erősen megkérdőjelezhető.

A demokratikus ellenzék pedig, ahelyett, hogy ütné a vasat, amíg meleg, langyos előválasztási procedúrákkal lelkesíti saját bázisát.

Emberek! Nem erről volt szó!

A NER és a kormány egymás után dobja fel a politikai magas labdákat, amelyeket egyetlen ellenzéki párt sem üt le.

                Már régen sokezres tüntetéseket kellett volna rendezni a Birnbaum (sorosozás) ügyben, rávilágítva a kormánypárt álságosságára és hazudozására.

                Már régen ki kellett volna vonulni azért, mert a lakosság érdekeivel szemben a mostani kormány kivezeti hazánkat az Unióból, nem írja alá biztonságunkat igazán garantáló kétoldalú biztonsági szerződésünket az USA-val.

                Már régen sokaknak kellene az utcán lenni, hogy tiltakozzanak a sunyi törvényhozás miatt, a közigazgatási bíróságok megalakítása ellen.

Sorolhatnánk még hosszasan az intézkedéseket és kormányzati lépéseket, amik kiverik a demokratikusan gondolkodó embereknél a biztosítékot. Erre a demokratikus ellenzék pártjainak, szervezeteinek, mozgalmainak reagálniuk kellene. De ez látható módon nem történik meg.

Akkor hogy is gondolhatjuk azt, hogy belátható időn belül leváltjuk ezt a korrupt rendszert?

Komolyan azt gondolják, hogy amit tesznek az elég?

Még mindig nem fogták fel, hogy a tömegek csak akkor fognak melléjük állni és utánuk menni, ha erőt mutatnak, és kiutakat?

Gondolkodjanak már el!

Ceterum censeo OV esse delendam!