A magyar miniszterelnök felvázolta az országra
vonatkozó elképzeléseit egészen az 2030-as évekig. E nagyléptékű
elgondolások szerint kis hazánk lakóinak – és a Kárpát-medencében élő magyar
nemzetiségű polgárainak – egyként kell munkálkodniuk egy egységes nemzet
érdekében.
Nem célom e beszéd ízekre szedése, a fenti linken mindenki
elolvashatja kedvére.
Visszautalok előző bejegyzésemre, amelyben a glóbusz jelen
helyzetéről írtam, és ijesztő párhuzamot véltem felfedezni a jelenlegi hatalom gondolkodása
és a romláshoz vezető világméretű tendenciákat illetően.
Bebizonyosodott, hogy a mai kormány, amely fennen hirdeti a
keresztény elveket, valójában ennek az erkölcsnek, gondolkodásnak a szöges
ellenkezőjét teszi, vizet prédikál, és bort iszik.
Éppen ezért végtelenül erkölcstelen és gonosz, amit
tetteivel is alátámaszt, mindezt a „közösség érdekeivel” indokolva, anélkül,
hogy valójában megkérdezné a társadalmat. A nemzeti konzultációnak nevezett
őrültségtől tekintsünk el, mert azt már a normálisabb kormánypárti szavazó sem
veszi komolyan, nem gondolja, hogy a propagandisztikus kérdésekre adott
válaszok bármennyire is befolyásolhatják a központi döntéshozatalt.
 |
| Forrás: Internet -- Index.hu |
A legszemléltetőbb intézkedés a fentiekkel kapcsolatban az a
nyilvánosságra került dokumentum, amely a hajléktalanok újabb „kiűzetéséről”
szól. A lépést valószínűleg az indokolta, hogy a még úgy-ahogy független
bíróságok elmeszelték azt a jogszabályt (pontosabban nem érvényesítették az
elzárás szabályait), amely az életvitelszerű közterületen tartózkodást szankcionálta.
Miről is van szó? Orbán Viktor kormányában az a gondolkodási
séma, hogy amit nem látunk, az nincs. Azaz, ha eltüntetem valahogyan azt a
kisebbséget, amely rossz fényt vet rám – hiszen nem gondoskodom a
rászorultakról, nincs megfelelő szociális védőháló –, akkor az nincs is. Nem
kell róla beszélni, nem kell rá pénzt költeni, senki sem fog tiltakozni, mert
nem látják, mi ellen kellene felszólalni.
Nos, a legújabb elképzelések szerint éjszakára lezárnák Budapesten
az aluljárókat, hogy ott ne húzhassák meg magukat a fedél nélkül élő
szerencsétlenek. Nagylelkűen azt is kihangsúlyozzák, hogy a jövőben bővítenék
az érintettek ellátását egy 150 főt befogadó szállóval a korábbi Árpád úti
kórház épületeiben.
Ez már azért is vérlázító, mert nemrégiben került
nyilvánosságra a „Város
Mindenkié” egyesület összesítése a hazai hajléktalanokról. E szerint az országban mintegy százezer ember
tartozik a hajléktalanok kategóriájába, ezen belül Budapesten a számuk a
becslések alapján eléri a nyolcezer főt. A már meglevő hajléktalan
szállók kapacitása 2455 főre elegendő a Fővárosi Önkormányzat
Főpolgármesteri Hivatal által rendelkezésre bocsátott adatok szerint.
A kérdés a számokból rögtön fakad: mi legyen az utcán maradó
csaknem öt és félezer emberrel?
Természetesen ezek az emberek el fognak tűnni a belváros
környékéről, a város peremére, a budai hegyekbe és egyéb helyekre húzódnak
vissza, senki sem fogja látni őket, senki sem fogja keresni őket.
 |
| Forrás: Internet -- 444.hu |
Kiűzetésüknek azonban van egy ennél jóval tragikusabb
vonzata is. Ezeknek az embereknek egy jó része dolgozik, valamiféle kereső
tevékenységet folytat ugyan – jellemzően nem a legjobban fizetett állások, így
önálló lakás bérlésére gondolni sem tudnak –, de azzal, hogy mostani
„helyükről” (közterületről) száműzik őket, az azzal járhat, hogy az utazási nehézségek
miatt ezt a keresetüket is elveszthetik. Nem beszélve a legsérülékenyebb
rétegről, amelynek semmilyen „jövedelme” nincs, legfeljebb, amit összekoldul,
ezeket pedig még ettől a bevételüktől is megfosztja a mostani intézkedés. A tél
beköszöntével ezek az utcán élő emberek a szó szoros értelmében életveszélybe
kerülnek.
Hiába van az önkéntes szociális szolgálat, hiába a civil
szervezetek összefogása, ha ezek az emberek eltűnnek a város peremén, nem jut
el a segítség hozzájuk.
Persze tudom én, hogy néhány ezer hajléktalan problémája
„nem általános társadalmi jelenség”, de azért mégis: sem az egyének, sem a
közösségek, sem a kormány nem süllyedhet olyan mélyre, hogy az alapvető
szolidaritás elvéről elfeledkezzen – különösen, ha azt az utóbbi fennen hirdeti!
Ceterum censeo OV esse delandam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése