ALAGÚT ÉS A VÉGE

A múlt hét végén el nem ítélhető módon buliztam. Ez így önmagában magánügy lenne, semmi különös, még akkor sem, ha jól éreztem magam.

Volt azonban ennek a két napnak egy igen kellemes élménye, ami egy kicsit túlmutat egy nyári hétvége kitűnő eltöltésén.

Megismerkedtem öt igen szimpatikus, intelligens, képzett fiatalemberrel, akikkel egész komoly beszélgetést folytattunk.

A diplomás 30-as éveiket taposó fiúk – kellő cinizmussal és nem titkolt rosszallással – nyilatkoztak az ország jelen helyzetéről. Megjárták már külföldet is, bizonyították ott is rátermettségüket. Az csak hab volt a tortán, hogy kettejük politológusi végzettséggel is rendelkezik, ám napi megélhetésüket nem a szakmájuk adja.

Kiforrott véleménnyel nyilatkoztak napjaink legkurrensebb hazai problémáiról – kezdve a gazdaságtól a kultúra és a tudomány legyakásának – kérdéseiről.

Érdekes volt egyikük – megígértem nekik, hogy neveket nem említek – mondata a gender studies megszüntetésével kapcsolatban. Azt gondolja, hogy a dolgokat nem így kellene intézni, hanem az egyetemi autonómia keretében felülvizsgálni azt, hogy melyek az állam által preferált szakok – azokat az állam támogassa minden lehető módon –, és melyek azok, amik kevéssé fontosak a hatalomnak. Az így kialakult megegyezés egyben eldönti azt is, hogy mik lesznek a finanszírozott és mik az önköltséges vagy tandíjas szakok. Aki latin-német szakon akar tanulni (1 fő), az bizony esetleg bekerülhet a fizetős kategóriába. Mondott még néhány szakot mondandója megerősítésére, de alapvetően egy koherens rendszert vázolt fel néhány perc alatt.

Na, a beszélgetésnek ezen a pontján kezdtem szinte tisztelettel figyelni ezeket a fiatalokat. Tudatosodott bennem, hogy milyen téves vélemények terjednek a médiában erről a generációról.

Szerintem a megfelelő időben készen lesznek arra, hogy átvegyék a stafétabotot és olyan országot építsenek, amely valóban megfelel az európai értékeknek (amit egyébként jól ismernek).

Szóval most még rohanunk egy sötét alagútban. Még nem látjuk a fényt teljesen, de már érzékeljük, hogy nem teljesen sötét.

Ceterum censeo OV esse delendam!