TUSVÁNYOSRÓL ÉS A REAKCIÓKRÓL

Eléggé kiakadt a magyar szellemi ellenzék Orbán Viktor tusványosi beszédén. Előző postomban én is elmondtam a magamét.

Most inkább arra koncentrálnék, hogy milyen reakciókat, véleményeket szült a beszéd, kinek mennyire lódult meg a fantáziája, ki volt mértéktartó és pontos stb.

Kezdjük a pontos  – talán így is lehet mondani – politológiai és filozófiai elemzésekkel.

Gábor György vallásfilozófus pontos, történetileg, filozófiailag pontos magyarázatokkal zúzta le a populista szöveget. Írása azért is fontos, mert érvrendszere feltárja azt a mögöttes ürességet, amit az egész beszéd sugárzott, azt a valósággal alá nem támasztott ambíciót, amely a miniszterelnököt jellemzi. Igaz ez még akkor is, ha figyelembe vesszük az elmúlt évek európai politikai mozgásait, a szélsőjobb – unióellenes politikai tömörülések – előretörését. Azt azonban figyelembe kell venni ez utóbbiak során, hogy napjainkban ezek a szervezetek (pártok) még nem tartoznak a politika formálás élvonalába. Igaz: bekerültek a nemzeti parlamentekbe, de ettől se Németország, se Franciaország politikája alapvetően nem változott, és az ott élő polgárok többsége is a liberális értékek mellett teszi le a voksát.

Népszerű volt a közösségi médiában a B1 Blog bejegyzése, amely egy olyan magyarázatot közöl, miszerint a magyar miniszterelnök az Európai Bizottság elnöki posztjára gyúr. Az érvelése nagyon logikus, kicsit conteo, de emészthető. Ezzel csak az a bajom: nem hiszem, hogy az unió tagállamainak politikusai olyan mértékben opportunisták, mint ahogy azt az írás feltételezi. Az azonban igaz, hogy a manapság gyakorolt tömegmanipulációs technikákkal talán lehet befolyásolni a választó tömegeket, azonban nem hiszem, hogy a polgári tudatot olyan szintre lehetne süllyeszteni a nyugat-európai országokban, hogy széles körben elismertté tegyék Orbán Viktort.

Az 2019-es uniós választások pedig még messze vannak, addig még az a kevéssé valószínű, ám mégis optimista eset is előfordulhat, hogy a magyar ellenzéki erők képesek lesznek megmutatni magukat és elképzeléseiket a hazai választóknak.

A lényeg, nem kell felülni az orbáni messze mutató elképzeléseknek és jövőképnek. Sokkal inkább arra kellene koncentrálni, hogy minél nagyobb ismertséget kapjanak a valós alternatívát felvázoló gondolkodó elmék.

Ceterum censeo OV esse delendam!