Sugallja az
Origo cikke. Mit mondjak a maga módján „logikusan vezeti le a dolgokat, de
hát, ahogy mondani szokás, azért kilóg a lóláb!
Egyrészt azért, mert készpénznek veszi azt, ami még
egyáltalán nincs így, másrészt azért, mert hiába a szép grafikonok, a nagy
közvélemény kutatók eredményeit nem lehet ilyen módon összefésülni, mert
más-más módszert alkalmaznak. Hiányzik a statisztikákból az a kb. egységesnek
tekinthető (minden kutató gyakorlatilag egyformára méri) passzív választói
tömeg, amely ma még a választásra jogosultak 41 százalékát teszi ki.
Azon gondolkodtam, hogy ilyet én is tudok!
Lássuk a saját gondolatkísérletet! Peremfeltételek: Minden
demokratikus párt részvételével megszületik a megállapodás a közös jelöltek
indulásáról, és minden párt saját listát állít.
A parlamentben 106 egyéni mandátum – és így ennyi egyéni
választókerület – van. Ezekben kell közös jelölteket állítani, de ésszel!
Van kb. 35 olyan körzet, ahol, ha piros hó esik, akkor is a
FIDESZ győz. Továbbá hat olyan körzet, ahol nehéz a Jobbikot megelőzni. Ez
összesen 41 körzet. Marad még 65 körzet, ahol a nyerési lehetőség magas.
De a választási törvény azt is előírja, hogy egy pártnak
csak akkor lehet listája, ha 27 egyéni körzetben és legalább 9 megyében
állított jelöltet.
Ezt a demokratikus pártok könnyedén teljesíthetik, hiszen
„büntetlenül” indíthatnak jelöltet a FIDESZ által biztosan uralt körzetekben.
(Jobb esetben ezzel már teljesítik is a listaállítás feltételeit.)
Most jön az igazi megállapodást igénylő egyeztetés.
A fennmaradó 65 körzetben úgy kell kialakítani a
megállapodást – és itt kell alárendelni a közös célnak a pártok egyéni érdekeit
–, hogy minden párt rendelkezzen 6-6 biztos nyerő mandátummal. Erre azért van
szükség, hogy a listás mandátumoktól függetlenül legyen képes frakciót
alakítani. Ez összesen 36 VK. A fennmaradó körzeteket pedig a közvélemény
kutatások szerinti támogatás alapján lehet szétosztani.
Így a Modell szerint: MSZP 6+11 egyéni választókörzet, a DK
6+9, az LMP 6+4, az Együtt 6+2, a PM 6+2, a MOMA 6+1.
Ebben az esetben, az egyéni körzetekben a választópolgár
szavaz az egyeztetett jelöltre, a listás szavazatát pedig arra a pártra adja,
amelyet preferál.
Az így kialakuló eredmény egyben tükrözi azt is, hogy a
demokratikus ellenzék pártjainak milyen a valós támogatottsága. Az egyéni és
listás szavazatokkal, továbbá a töredék szavazatokkal a demokratikus ellenzék
megszerezheti a parlamenti mandátumok többségét.
A szavazás eredménye után pedig kiderül, hogy milyen
koalíció alakulhat.
Ennek a koalíciónak az elkövetkező ciklusban – nem csak 500
napja – lenne lehetősége a demokratikus állami intézményrendszer
visszaállítására, az alkotmányosság megteremtésére.
Ezzel a programmal és egyeztetéssel bebizonyíthatnák a
pártok, hogy valóban fontos számukra az ország. Még azt is elérhetnék, hogy az
eddig bizonytalan szavazók nagy számban csatlakoznának hozzájuk, megértve
céljaikat.
Ha ezt a modellt – vagy valami hasonlót – nem lépnek meg,
úgy megvalósulhat az, amit az Origó cikkírója vizionál.
Ceterum censeo OV esse delandam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése