ABSZURDISZTÁN

Örkény Istvánnak ma nem is kellene abszurdjait kitalálni, elég lenne, ha csak leírná mindazt, ami közelebbi, távolabbi környezetében megtörténik. Nem vágyom a híres szerző babérjaira, de nyomdokaiba lépve csak le kell írnom mindazt, ami körülvesz.

Például azt a töketlenkedést, amit ma az ellenzék művel, igen nehéz megérteni. Minden választópolgár, aki csak egy kicsit is érdeklődik a politika és a jövő évi választások iránt, továbbá tele van a hócipője a mai hatalommal, tudja, hogy az egyetlen módszer, ha közösen koordinált jelöltekkel veszi fel a versenyt a FIDESZ-szel szemben.

Olyan egyszerű ez, mint a faék! Így megnyerhetnek kb. 80-90 választókerületet, és többségbe kerülhetnek a parlamenti mandátumokat illetően. Az pedig, hogy ehhez milyen arányban járulnak hozzá a listás szavazatok nem csak a nyerési arányt javítják, de kimutatják azt a koalíciót is, amit meg kell kötni a kormányzás érdekében. No és itt jön az abszurd!

Kis támogatottságú pártocskák elhitetik magukkal, hogy fújhatják a passzátszelet, és önállóan alakíthatnak kormányt! Ez önmagában olyan nevetséges, hogy felbosszantja a választópolgárt!

(Lásd: Baló beszélgetés az RTL-n 2017. október 27-én) Amióta Ron Werber irányítja az LMP kampányát, nagyon negatív irányba fordult a politikai kommunikációja.

A másik abszurd helyzet az egész társadalom megosztottsága és morális értékvesztése. (Most szinte látom magam előtt az olvasókat, akinek a fejében megfordul a gondolat: „Na ez is a Marton-üggyel foglalkozik”.) Mindenkit megnyugtatok, nem (vagy csak nagyon elvontan, általánosságban).

Mi is a bajom? A társadalomnak az a tulajdonsága, hogy az egyének alkalmazkodnak a véleményformálókhoz (konformisták) már rég óta ismert szociológiai fogalom. Amilyen egy társadalom „elitje” véleményformálói, a hatalmat gyakorlói, olyan lesz az alsó szinteken az egyének viselkedése. Ha a hatalom agresszív, pökhendi és nincs tekintettel senkire és semmire, csak a saját hasznára, hatalmára törekszik, úgy ne csodálkozzunk, ha a legkisebb csoportokban is megjelenik ez az attitűd. Agresszív lesz a BKV pénztárosától kezdve mindenki, aki egy kis (pirinyó) vagy csak képzelt hatalommal rendelkezik.

Így aztán frusztrált lesz a társadalom. Csak egy konkrét példa: a kormány hatósági jogokkal ruházta fel a gázszolgáltatót (Fővárosi Gázművek Zrt.), aminek az lett a következménye, hogy a lakosság kiszolgáltatott lett a cégnek minden szempontból. Nem csak az „engedélyekért” kell fizetnie, hanem csak azokkal a szerelőkkel, kivitelezőkkel szerződhet, akik szintén szerződéses kapcsolatban vannak a szolgáltatóval.

A helyzet abszurd. Nem a fogyasztó (aki egyébként fizet a szolgáltatásért, annak fenntartásáért és az elhasznált energiahordozóért) joga megmondani, hogy kivel, mikor és hogyan akarja megvalósítani fejlesztési projektjeit, hanem a szolgáltató.  A kormányrendelet szerint a tervezéstől a kivitelezésig, de még egy egyszerű készülékcseréig is mindenbe beleszólhatnak.

A fogyasztó pedig, mint egy hatóságnak, ki van szolgáltatva. Ha nem fizet (sokszor irreális díjakat), akkor didereghet a lakásában és nem tudja megfőzni az ebédet a gyereknek.

Hogy mennyire anómiás állapotban van a társadalom, azt mutatja a Marton ügy is. A közösségi médiában megjelenő vélemények, cikkek (pro és kontra) vérmérsékletük szerint szidták a bűnöst és ajnározták az áldozatot. Közben elfeledkeztek a lényegről: ez nem két (vagy több) ember problémája, hanem az egész társadalomé! Ez az eset a hatalomról és az alávetettségről (mindennapi életünk gyakorlatáról) szól. Ezt megoldani azzal, hogy az egyiket elítéljük, a másikat vigasztaljuk — nem lehet.

Ha a magyar társadalom ki akar törni (évszázados) alávetettségéből, ahhoz polgárok, polgári tudat és hosszas oktatás és nevelés szüksége. Nem utolsó sorban pedig az, hogy a hatalomnak ne engedje meg a társadalom, hogy alávesse politikai önkényének.

De minderről egy szó esett! Ezért totálisan abszurd!

Ceterum censeo OV esse delendam!