EURÓPA PROBLÉMÁJA — „ELBESZÉLÜNK” EGYMÁS MELLETT

(A post megírása után, de közzétételét közvetlenül megelőzően hangzott el a miniszterelnök előadása a vezető diplomaták előtt. Ha véletlen egybeesés lenne az ott elhangzottak és az itt leírtak között, az hihetetlen egybeesésnek vagy annak köszönhető, hogy a postot meghekkelték. Nem szándékozom a miniszterelnök gondolatait erősíteni. Szándékom a gondolkodásra való késztetés, és a manipulatív kommunikáció elutasítása.)

Érdekes eseményeket hozott magával a hétvége. Mindaz, amiről a hazai és a nemzetközi média beszámolt (a maga politikai meggyőződése – megbízatása alapján), maga a kis abszurd, ha egy kicsit felülemelkedünk a csaknem tízezer ember szívet facsaró exodusán.

Próbáljunk elvonatkoztatni a Keleti pályaudvar előtti látványtól, a röszkei befogadó állomásról sugárzott képektől. Figyeljünk arra, ami a háttérben, a politikában történik, ami befolyásolja a végrehajtók cselekedeteit. Figyeljünk arra, hogy a különböző európai országok politikai vezetői mit nyilatkoznak, és ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az egyes híreket ­– szerte a kontinensen – miként kommentálják az úgymond „egyszerű emberek”.

Ha vesszük magunknak a fáradságot, hogy mindezeknek utána nézünk, akkor nyugodtan felháborodhatunk azon, hogy miként akarnak manipulálni minket, európai polgárokat.

Nem célom, hogy a válság okait, az elmúlt évek közel-, és közép-keleti eseményeit elemezzem, beleértve a nagyhatalmak térséget érintő politikáját. Maradjunk napjaink gondjainál és az európai politikai állásfoglalásoknál.

Azt lehet megfigyelni, hogy két, markáns megnyilatkozás-csoport (politikai vélemény) hallható, olvasható az elmúlt napokban.

Az első – teljesen önkényesen meghatározva – arra koncentrál, hogy valamilyen módon kezelje a tényeket: azt, hogy százezernyi menekült áll Európa kapujában bebocsátást kérve, számítva a szolidaritásra és az emberiességre. Ezek nagy részét az a tömeg teszi ki, amely már hosszú ideje él törökországi táborokban, menekülve a szíriai pokolból, vagy azokból, akik éppen most hagyják el ezt a térséget.

Ezt a problémát szeretnék minél gyorsabban és ésszerűbben kezelni. Egyelőre azonban nem operatív intézkedéseknek vagyunk tanúi, hanem politikai nyilatkozatoknak. Érvényes-e még a dublini megállapodás? Ha érvényes, akkor mi a teendője a különböző uniós országoknak — elsősorban azoknak, amelyek a schengeni határon vannak. Azt a bizonyos regisztrációt hogyan, milyen módon kell elvégezni, van-e erre megfelelő kapacitás (pénz, paripa, számítógépes kapacitás, szálláshely, hozzáértő személyzet, stb.) a határállamokban? Ha pedig nincs – mint a mellékelt ábra mutatja –, akkor mi a teendő?

Ezekre nincs válasz. Legutóbb arról olvashattunk, hogy az Unió majd valamikor a jövő héten tart csúcsértekezletet ez ügyben. Mindeközben a különböző országok egymásnak igen csak ellentmondó nyilatkozatokat adnak ki arról, hogy miként kezelnék a helyzetet. Van, amely befogad, van, amely elutasítja, van, amely saját hatáskörébe vonja a menekültek ügyét (Németország, Lengyelország, Nagy-Britannia).

Ha jól értelmezi az ember, még közel sincsenek ahhoz, hogy valamiféle koherens vélemény és cselekvési terv körvonalazódna.

A másik oldala ennek a krízisnek az, hogy a politikai pártok egy része Európában hosszú távú problémákra hívja fel a figyelmet. Ennek is vannak markáns képviselői Németországtól Hollandián át a skandináv országokig.

Ez utóbbi véleményeket ma a médiák nagy rössel támadják, elmondják őket mindennek, a lefasisztázástól az embertelenségig. Pedig szerintem a dolog nem erről szól. Pusztán csak arról, hogy a menekülthullám ürügyén kifejtették véleményüket, amely nem a közvetlen probléma megoldásáról, hanem annak – bármilyen megoldás esetén – következményeiről szól.

Azt láthatjuk, hogy a két vélemény-csoport egész egyszerűen elbeszél egymás mellett. Nem azonos síkon mozognak. Az előbbi az „itt és most” problematikáját feszegeti, míg a másik a „következmények és a jövő” szempontjait ismételgeti.

Így aztán nem hiszem, hogy bármiféle észszerű és okos megoldás születhet.

Mindkét tábor erős és az érzelmekre (nem a józan észre) ható politikát folytat, amely nem utolsó sorban a saját szavazóbázisnak szól. Ez persze a politika sajátja. Nyilvánvalóan Angela Merkel nem engedheti meg magának, hogy teljes egészében ellene menjen nagykoalíciós partnerének, mert abban a pillanatban búcsút inthetne kancellári posztjának. A francia elnök se engedheti meg magának, hogy hallgasson saját konzervatívjaira. Az osztrák politikusok pedig helyhatósági választások előtt állnak, demonstrálniuk kell rugalmasságukat és humanitárius elkötelezettségüket.

Kis hazánk ebben a helyzetben nagyon felemás politikát folytat. Ha eleget tesz a dublini egyezménynek, akkor az azt jelenti, hogy minden egyes menekültet regisztrálnia kell. Aki ennek nem tesz eleget, azt azonnal ki kell utasítania. Le kell folytatni a regisztrációs és ellenőrző eljárást, majd ellátni a menekültet a megfelelő okmányokkal. El kell dönteni, hogy az adott személy jogosult-e a menekült státuszra vagy gazdasági menekültként elutasításra kerül a kérelme, és visszaküldik oda, ahonnan jött. Ezt írja elő az uniós szabály.

Ha liberálisabb gyakorlatot követ (regisztráció nélkül engedi továbbutazni a belépőket), akkor joggal kell szembenézni a kritikákkal.

Ezt a szabályt ma a magyar határon betartatni szinte lehetetlen.

Nem védem én a kormányt, hiszen csaknem egy éve volt arra, hogy felkészüljön erre a hullámra. Lehetett volna a déli határra menekültbefogadó-állomásokat telepíteni, személyzettel, infrastruktúrával. Kétségtelen tény, hogy ez igen sokba került volna. Most kapkodva kell ugyanazt a rendszert kiépíteni, ami magával vonja azt, hogy ez eléggé szedett-vedett, ideiglenes, és egyébként nem tesz eleget a követelményeknek.

Ez részben a kormány sara, részben az Unióé.

A görög válságra való tekintettel az Unió nem követelte meg Görögországtól azt a fajta menekült ügyintézést, ami pedig kötelezettsége lenne. Az olasz kormány ezt részben megteszi, ezért meglehetősen komoly anyagi támogatást kap a brüsszeli büdzséből. Csak valahogy Magyarország maradt ki a kiemelt menekültügyi támogatások rendszeréből. (Amit e címen az unió folyósít, az az évi néhány száz vagy néhány ezer menekült ellátását fedezi, az elmúlt évek gyakorlata alapján.)

Hogy mi történik a közeljövőben, azt ma senki sem tudja megmondani. A menekültek naponta ezrével érkeznek. Nem hiszem, hogy a közelgő ősz vagy a tél, a határon épülő kerítés és a folyamatos rendőri jelenlét lassítja majd a folyamatot. Túl jó üzlet ez az emberkereskedőknek ahhoz, hogy néhány hónapra felhagyjanak vele, dacára a fenyegető jelentős büntetésnek.

Tehát mind a kormányszerveknek, mind a civil segélyszervezeteknek lesz még bőven tennivalója a következő hónapokban.

Ceterum censeeo OV esse delendum!