VOLT EGYSZER EGY KERÍTÉS – ÉS LESZ IS?

A kormány végül is a kerítés építés mellett tette le a voksát. A parlamentben szánalmas indokokkal (az ország védelme a népvándorlás ellen) magyarázta mindezt a FIDESZ-es Rogán Antal…

Több mint egy negyedszázada, hogy lebontottuk a kerítést (a „vasfüggönyt”). Szimbolikus lépés volt, és bizonyította, hogy – hidegháború ide vagy oda – kudarcot vallott.

Forrás: HIM levéltár

Nem volt képes megakadályozni – pedig ez volt a célja –, hogy a magyarok elhagyják az országot. Elődjét 1949-ben telepítették, és a sorozatos problémák miatt 1956-ban szedték fel az aknazárat. Az újat 1957 elején telepítették, néhány hónap alatt, 1957 júniusára fejezték be.  A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1957 márciusában hozott határozatot a határ lezárásáról. Uszta Gyula altábornagy a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszter első helyettese nyolc oldalas utasításban határozta meg a műszaki zár építésének feladatait.

Az ’56-os forradalom utolsó napjait követően csaknem 200 ezer ember hagyta el az országot. Az adatok különbözőek: a korabeli rendőrségi adatok szerin „csak” 154 ezer, míg más források 194 ezer főt emlegetnek. A Regio–Kisebbségtudományi Szemle 1991-es tanulmánya szerint, ami osztrák forrásokra hivatkozik, 1956. október 23-át követően 193 885 fő lépett át a határon. A BM 2/1957-es rendelete alapján 1957. február 20-ig ki kellett jelenteni lakóhelyüktől azokat a 15 évesnél idősebb állampolgárokat, akik külföldre távoztak. E „statisztika” szerint 151 731 volt a disszidensek száma. Most ne menjünk bele abba, hogy a két forrás közötti eltérés miből adódik, bőséges a téma könyvtári feldolgozása.

A lényeg: ezen a csaknem kétszázezer emberen kívül még tízezrek hagyták el hazájukat – a határzár ellenére is – az elkövetkező három évtizedben 1989-ig. (Igaz e távozók nagy része nem a határzáron keresztül, hanem egyéb módon (turistaút, kiküldetés, a 70-es évek második felétől hivatalos engedéllyel stb.) hagyta el az országot.

Forrás: HIM levéltár

Az új határzár igen jelentős összegbe került akkoriban. A rendelkezésre álló dokumentáció szerint 29 millió 279 422 forint volt a végösszeg. Ennek mai értékét segít meghatározni, hogy akkoriban egy átlagos alkalmazott fizetése 7-800 forint volt, a vidéki lakosság még ennél is kevesebből élt.

Nagyságrendjét tekintve mai értéken bátran saccolhatjuk a fenti összeg százszorosát.

A Páneurópai Pikniken jelképesen lebontott határzár sem volt képes felfogni a külföldre kívánkozókat. Így létesítése teljesen értelmetlennek tűnik az idő távlatából.

Hasonlóan értelmetlennek tűnik a mostani kerítés is, már csak azért is, mert a határ egy kis részét zárja csak le, amelyet sok útvonalon lehet kikerülni. Az erre fordítandó összeg – még ha ideiglenes jellegét hangsúlyozzák is – ablakon kidobott pénznek látszik. Persze a 16 ezer milliárdos költségvetési főösszeghez képest nem sok a tervezett húszmilliárd, ám ennek a pénznek lenne más, hatékonyabb felhasználási módja.

Szóval, megint csak egy nagy kommunikációs lufinak vagyunk tanúi, ami eltereli a figyelmet a sokkal égetőbb belpolitikai problémákról.

Ceterum censeo OV esse delendum!