„EGY A TÁBOR, EGY A ZÁSZLÓ?”

A fenti mondat a miniszterelnökhöz köthető, még anno a 2005-ben hirdette meg, a vesztett választások sokkját felejtendő.

Most valami hasonlót figyelhetünk meg ellenzéki oldalon is. A kissé súlytalan és – valljuk be, színtelen – Falus Ferenc főpolgármester bejelentette visszalépését Bokros Lajos javára.

Na, erre varrjon gombot a „baloldal” — gondolhatja az egyszeri választó. Mi folyik itt — teheti fel a kérdést.

A válasz azonban nem egyszerű, de nem is nagyon bonyolult. Ám érdekes következtetések levonására alkalmas.

A FIDESZ a választási törvények módosításával már ez előző ciklusban elérte, hogy a hagyományos demokratikus keretek és gyakorlat alapján ne lehessen fellépni helyette. Itt is most nincs lehetőség e feltételek részletes ismertetésére, volt szó elég róla a parlamenti választások során. A baloldal azonban nem volt képes felkészülni az új törvények adta korlátok közötti harcra. Már csak azért sem, mert döntéshozási mechanizmusaik gyökeresen eltérnek attól, amit a győztes párt magáénak vall.

A demokratikus pártok – és itt nem csak az MSZP-ről, hanem minden más ellenzéki pártról is beszélünk – döntéseiket általában konszenzussal hozzák, a különböző érdekek és értékek közösen vállalható képviseletére helyezve a hangsúlyt.

A tavaszi vereség után a vezető szerepet vivő MSZP láthatóan nem tudott olyan személyt választani jelöltnek (későn is kezdték az ez irányú castingot), akit Budapesten oda lehetett állítani a választók elé, azzal a kitétellel, hogy bármely más demokratikus erő is támogatná.

Ne menjünk most bele azokba az izmozásokba, ahol a különböző pártok bizonyítani akarták, hogy márpedig helyük van a politikai palettán. (lásd: Uniós választások)

A lényeg: még az uniós választások után sem ismerték fel, hogy nincs más lehetőségük, mint az orbáni jelmondat átültetése az ellenéki politizálásba. Most ennek a tévedésnek látjuk kissé parodisztikus előadását.

Paradox módon azonban ennek a folyamatnak is vannak pozitív üzenetei a választók számára. Azt mutatja, hogy a résztvevők egy valamihez: a demokratikus döntéshez valamennyien ragaszkornak. Képesek arra, hogy kompromisszumot kössenek a siker érdekében. (Most a kedves olvasó felhördül persze – vérmérséklete szerint –, hogy micsoda megegyezés ez? De gondolkozzon el azon is, hogy itt és most tud-e jobbat? Van-e a jelen ellenzéki kínálatában alternatív megoldás?)

Egy valami azonban elveszni látszik a főpolgármesteri jelöltek versenyében. Ez pedig az a legutóbbi törvénymódosítás, amely teljesen átrendezte a főváros közgyűlésének összetételét. A kerületi polgármesteri küzdelem háttérbe szorulni látszik, pedig a főváros következő irányító testületének összetétele ettől függ. Bármely polgármester – ad absurdum még Tarlós István is – komoly harcokra számíthat a kerületi vezetőkkel szemben, és igen nehezen lesz képes a főváros érdekeit érvényesíteni a lokálisokkal szemben. Így bármilyen furcsa is: a legfontosabb, hogy a főpolgármester és a kerületi polgármesterek legalább a főbb értékrendjeikben egyetértsenek. Különben kormányozhatatlan lesz a főváros, a közgyűlés döntésképessége megkérdőjeleződik.

Izmozhatnak most a pártok, de nagyon sok lehetőségük nincs: vagy a teljes vereség, vagy a siker kis lehetősége.

Mindennek persze majd a budapesti és kerületi polgárok látják a kárát.

Ceterum censeo OV esse delendum!