2014. szeptember 1., hétfő

A HATALOM „HÁBORÚI”

Olvasom a mai netes böngészéseim során, hogy bizony háború dúl az eddigi szövetségesek között. A FIDESZ két nagyágyúja ment állítólag egymásnak, és eddigi gyümölcsöző kapcsolatuknak látszólag vége. A politikai hatalmat birtokló kormányfő és éhes új szövetségesei elérkezettnek látják az időt arra, hogy megnyirbálják az eddigi „kedvenc” territóriumát.
Nos, ha harc, legyen harc! De azért érdemes végig gondolni, hogy milyen következményei lehetnek ennek a purparlénak.
Forrás: Internet
Egy biztos – legalább is a cikk által hivatkozott „pletykák” szerint –, hogy a politika korlátozni akarja Simicska Lajos befolyását a politikára „A Lajos egy olyan hálózatot épített ki, ami az állam szinte minden területére beszivárgott. Mivel mindenhol ott ültek az emberei, nem lehetett keresztülvinni semmilyen politikai döntést az apparátuson a beleegyezése nélkül. Ez sokkal jobban korlátozta a miniszterelnök döntési szabadságát, mint Brüsszel vagy a multik. Viktor igazi szabadságharca most folyik.”
Ez a fenti mondat két dolgot jelent. Először is beismerése annak a maffiaállamnak, amiről már hónapok óta tudunk Magyar Bálint, Csepeli György és Békesi László írásaiból.
A probléma igazi lényege, hogy ebben a veszekedésben kinek milyen aduk vannak a kezében.
Kezdjük talán Simicskával. Ha igaz a fenti idézet, akkor az államapparátus tele van a nagyvállakozóhoz lojális személyekkel. Hogy ezek miért is képviselik Simicska érdekeit, azt most ne boncolgassuk. Ám jó, ha valamivel tisztában vagyunk: a gazdasági hatalom (pénz, termelőeszközök, vállalkozások, kiépített gazdasági kapcsolatok) általában tartósabbnak bizonyulnak, mint a politikai hatalom. A jelen kormányzati kurzus – ha nagyon akar – árthat annak a cégbirodalomnak, mely felett ma Simicska diszponál, okozhat annak átmeneti veszteséget. De ennek a vagyonnak a nagysága – és a hozzá tartozó kapcsolati rendszer – túlságosan nagy ahhoz, hogy egy ciklus alatt le lehessen amortizálni. (Rossz nyelvek pletykái szerint ennek a vagyonnak egy jelentős része már nincs is a magyar hatalom befolyása alatt, külföldi számlákon csücsül.)
A hatalom másik problémája, hogy nincs lehetősége arra, hogy az új kedvezményezettekből felépítsen egy újabb, hasonló nagyságrendű gazdasági hátteret. Erre nincs forrása még akkor sem, ha minden állami megrendelést az új kedvezményezetteknek juttat. Ugyanis maga az állam áll igen csehül gazdaságilag. Az állami megrendelések források híján pedig a jövőben sokkal visszafogottabbak lesznek, mint az elmúlt öt esztendőben. Ez igaz még akkor is, ha jó néhány milliárdhoz jut az államháztartás 2018-ig az EU-s támogatásokból.
Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy milyen eszközök – többnyire a kommunikáció területén – állnak Simicska rendelkezésére. Ha ezek a csatornák igazán beszállnak a harcba, akkor reklámadó ide vagy oda, a kormányzat sokkal többet veszíthet politikailag, mint amennyi hasznot attól remél, hogy az „új generációra” támaszkodik. (Lásd RTL Klub híradója).
Arról már nem is beszélve, hogy az új kedvezményezettek között nem igazán látni olyan kaliberű személyeket, mint Simicska.
Forrás: Internet
A másik dolog, amit figyelembe kell venni a politika. Lehet a választásokat és a törvényi környezetet változtatni az éppen aktuális kívánalmaknak megfelelően a kétharmad birtokában, de ez nem vég nélküli. Olyan változtatások elképzelhetetlenek, amelyek alapjaiban tennék lehetetlenné a szabad választásokat. (Ha ugyanis ezt megteszik, akkor az Unió válaszlépéseivel, döntően a forrásmegvonással találnák szembe magukat.) Ezt pedig nem teszik meg, hiszen ez olyan állapotokat hozna létre kis hazánkban, amely az azonnali bukásukat eredményezné.
A közvélemény befolyásolása csak bizonyos mértékig (néha nagyon) lehetséges a hatalom részéről. A választásokhoz kapcsolódó propaganda hadjárat eldöntheti egy hatalom tündöklését vagy bukását. Ha az ország polgárainak a közérzete folyamatosan romlik, úgy a kormányellenes vélemények felerősödésével egyre bizonytalanabbá válik az uralkodó politikai elit státusa. Így aztán csínyán kell bánni az anyagi alapokat még mindig biztosító oligarchákkal.
Arról nem is beszélve, hogy ha „levágja az aranytojást tojó tyúkot”, akkor igaz, hogy egyszer jóllakik, de a következőkben éhen hal.
Ceterum censeo OV esse delendum!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése